-Apuszi!!!- ugrott rá Penny Harryre, miközben sírva sikított

-Mi a baj?- Harry egyből felébredt és magához ölelte a síró kislányt

-Fé-félek egyedül a-a szötétben!- Penny egyáltalán nem szeret sötétben aludni, ráadásul ehhez még az is hozzá jön, hogy kint vihar volt. Mostanában már egyedül alszik, de gyakran átjön hozzánk

-Mitől félsz?- Harry a legcsodálatosabb apa a világon. Borzalmas férj, de ha már felcsinált, legalább törődik a lányával.

-A mumusztól! Gondolj bele, mi lesz ha eljabol?! Hm? És ha megöl!?- nem bírtam ki mosolygás nélkül

-Ettől nem kell félned! Apa itt van, és nem hagyja, hogy elrabolják az ő kis hercegnőjét!

-Biszti?

-Igen.

-De tutimegaüberszuper bisztos?

-Igen, csak aludjál!

-Alhatok veletek?

-Persze.- mosolyogtam rá

-Mami, fogod a kezem?

-Igen.- Penny Harry felsőtestén feküdt. A jobb kezével Harryt ölelte, míg a ballal a kisujjamat fogta. Ez mindig megnyugtatta őt; mikor mindhárman együtt voltunk.

~*~

Reggel nyolc óra körül keltem fel a telefonom rezgésére

"Öt perc múlva légy az irodámban! Hxxx"

Csak akkor hív az irodájába/dolgozószobájába ha meg akar büntetni. De jelenleg nem tettem semmi rosszat azon kívül, hogy nagy valószínűséggel el fogok késni.

Gyorsan felöltöztem, fogat mostam és rohantam volna dolgozni, de akkor eszembe jutott, hogy van egy lányom.

Visszamentem a szobámba, ahol Penny még édesen szuszogott, nem volt szívem felkelteni, de muszáj volt.

-Penny, picim! Ébresztő!

-Nem fogok ma felkelni!- jelentette ki csukott szemmel.

Penny teljesen olyan mintha engem és Harryt egy kis angyalkába gyúrták volna. Világos barna haját tőlem örökölte, smaragd zöld szemeit pedig az apjától. Szörnyen akaratos és ha valami nem úgy van ahogy ő akarja akkor hisztizik. Gyönyörűen tud rajzolni, kreatív; ebben az apjára hasonlít... Anyának köszönhetően ugyanúgy beszél spanyolul mint angolul. Nem igazán szeret emberek közt lenni, egyedül Gracet hajlandó elvisleni. Tulajdonképpen egy mini Harry egy kis Alyssaval kiegészítve...

-Gyere drága, muszáj felkelni!

-Nem akajok!- nyafogta

-Ha gyors leszel, ügyesen felkelsz és megreggelizel, jöhetsz velem!

-Apuszihoz?- egyből felcsillant a szeme

-Igen. -az apja a mindene. Feltétel nélkül szereti, nem érdekli, hogy Harry hányszor veri meg, és ezért csodálom őt. -Mit szeretnél felvenni?

-Mindegy.

-Hozok neked ruhát, addig kelj fel, vagy legalább ülj fel az ágyon!- átmentem a szobájába, kiválasztottam neki a ruháját majd visszamentem

-Ez jó lesz?

-Ühüm.

-Felveszed egyedül vagy segítsek?

-Szegítjél léjszívesz!

-Gyere! -feladtam rá a ruháját, becopfoztam a haját, majd lementünk a konyhába.

-Mit szeretnél reggelizni?

-Szemmit.

-Akkor haladjunk, majd apával esztek valamit, jó?

-Aha.

~*~

-Késtél.- mondta higgadtan Harry

-Tudom, és ne haragudj! Penny-t még fel kellett öltöztetni, ráadásul én is elaludtam...

-Nem érdekelnek a kifogásaid!- szakított félbe- Hol van Penny?

-Naomi-nál.- Naomi Harry titkárnője

-Te képes voltál magaddal hozni?

-Igen. Most mondtam, hogy siettem!

-Ahhoz képest 16 percet késtél.

-Miért hívtál?

-Remélem tudod, hogy a tegnapit nem úsztad meg az elfenekeléssel!- nagy levegőt vettem, majd szaggatottan fújtam ki azt. Egyenlőre nem féltem, hiszen tudtam, hogy a munkahelyén sosem fenekelne el. Az alkalmazottai számára mi vagyunk az álom páros, nyilvános helyen Harry úgy viselkedik velem mint egy úriember. Kívülről tökéletes házasságunk van és egy gyönyörű kislányunk. De a valóságban teljesen más a helyzet...-Ha haza értem folytatjuk! Hétvégén pedig arra gondoltam elmehetnénk valahova mi hárman mivel pénteken lesz Penny születésnapja. Én, Penny, meg te. Mit szólsz?- igazából magasról szarik a véleményemre csak udvariasnak akar tűnni.

-Részemről oké. Ha nem haragszol, mennem kell dolgozni, mert ha a főnököm erre rájön simán kirúg.

-Ezt jól látod drágám, este találkozunk!

-El tudod vinni ma Penny-t balettre?

-Mikor?

-Délután három.

-Nem. Naomi majd elviszi.

-És érte is megy?

-Elmész érte?

-Igen.

-Akkor nem hozza el.

-Rendben, viszlát!- adtam egy búcsúpuszit az arcára majd az irodám fele vettem az irányt

~*~

-Gyere ide drágám!- Penny hozzám futott és szorosan magához ölelte a lábamat- Figyelj, elmegyünk boltba, bevásárolunk, aztán főzünk valami finomat apucinak, oké?- leguggoltam elé, hogy egy szinten legyek vele, majd adott egy puszit az arcomra

-Ühüm. Mikor jön haza apuszika?

-Nem tudom, mikor délután beszéltem vele azt mondta, hat körül már otthon lesz. Hol a kabátod?

-A szekrényben.

-Hozd ide és segítek felvenni, jó?

-Aha. -kivette a szekrényből a drapp színű szövet kabátját majd a kezembe nyomta. Egy igazi kis úrihölgy Harrynek köszönhetően, de mikor rájön az öt perc szörnyen hisztis tud lenni. Mikor Harry is jelen van csak nagyon ritkán hisztizik hiszen tudja, hogy Harry bántani fogja, csakhogy nem mindig tudja vissza fogni magát és onnantól kezdve nem sok kegyelemre számíthat, hiába ő apuci pici hercegnője...