-Mit szólnál ha inkább Brazíliába mennénk? -az állam a padlót súrolta mikor Harry felajánlotta Brazíliát. Ő a világ legrasszistább embere, csak fehér bőrű alkalmazottai vannak -én egy hatalmas kivétel vagyok -, erre pont Brazíliába akar menni?

-Brazíliát mondtál?

-Igen, azon belül pedig Rioba megyünk. -ennyit a közös családi tervezésről...

-Miéjt?

-Mert Grace-ék voltak Honoluluban, mi pedig Rio de Janeiroba megyünk. Így te is tudsz újat mesélni neki.

-Van tengerpart?

-Van.

-Csúszda?

-Természetesen. -válaszoltam Harry helyett -Menj rajzolj valami szépet nekem vagy valami, beszélni akarok az apáddal!

-Oké. -a kis asztalához ült és elkezdett rajzolni.

-Ne akard nekem bemagyarázni, hogy a világ legrasszistább embere pont Rio de Janeiroba akar menni!

-Vigyázz a szádra mikor velem beszélsz!

-Nem! Miért kell neked a családodból is üzletet csinálni?!

-Ki mondta, hogy üzletet csinálok?

-Nyilván nem önszántadból megyünk pont Brazíliába...

-Mégis ki vagy te és, hogy jössz ehhez a hangnemhez? Lesz egy konferencia, remélem örülsz!

-Nem! Elmegyünk a világ másik végébe és te egy kibaszott konferencián fogod tölteni az idődet! Áruld már el nekem mi a szart csináljunk mi addig Pennyvel?! Képes vagy csak azért elrángatni minket Rioba mert lesz egy kurva konferencia? Miért kell mindennek az üzletről szólnia? -hozzá vágtam egy párnát, aztán egy ceruzát, egy takarót, az éjjeli lámpát, mindent ami a kezem közelébe volt, végül pedig a jegygyűrűimet dobtam hozzá. Harry reflexeinek meg a bénaságomnak hála egyik sem találta őt el. Penny már sírva rohant ki a szobájából.

-Befejezted? -egy hatalmas pofon csattant az arcomon. A fejem oldalra fordult, az egész arcom lángolt. -Azt teszek amit akarok. Ha én kibaszottul el akarom vinni a családomat Brazíliába, akkor kibaszottul meg fogom tenni. Ha egy konferencia miatt akkor egy konferencia miatt. Jobban teszed ha leállsz a káromkodásról mert még nagyon megbánod!

-Annyira elegem van már belőled! -kimentem a szobából mielőtt még nagyobb bajba sodortam volna magam.

-Gyere vissza! -hallottam Harry ordítását -Azonnal vonszold vissza azt a Latin-amerikai seggedet ha nem akarsz még nagyobb bajba kerülni! -egyre dühösebb volt -Dolores Rosalía Rodríguez López! Kurvára gyere vissza vagy esküszöm azért fogsz imádkozni, bár az apád vert volna halálra míg megtehette!

-Most is megtehetné.

-Én teszem meg helyette ha nem jössz vissza de kurva gyorsan! -dühös volt, de nem bántott volna. Eszem ágában se volt visszamenni, inkább megkerestem Pennyt.

*Harry szemszöge*

-Hol van Penny? -jött vissza Lola kétségbeesett arccal

-Honnan tudjam, a te lányod!

-Persze ilyenkor az enyém! De emlékeztetnélek rá, hogy nem én raktam magamba! -próbáltam dühös lenni, de annyira nehéz haragudni rá. Gyönyörű, az akcentusáról nem is beszélve...

-Váljunk szét, azzal többre megyünk. -javasoltam.

-Rendben.

Forrtam a dühtől, az egyik részem legszívesebben addig verte volna Dolorest míg sikítani is alig bír, míg a másik legszívesebben a karjaiba vonta volna és örökké ott tartotta volna. Betegesen szeretem ezt a nőt, még akkor is ha ő ezt nem így érzi. Egyszerűen képtelen vagyok kimutatni neki mennyire szeretem.

Felvettem a szőnyegről a jegygyűrűit aztán a hálószobába mentem, ahol a takaró alatt megtaláltam Pennyt. Magzatpózban volt, sírt és remegett. Letettem az éjjeliszekrényre a gyűrűket, közelebb akartam hozzá menni, de ahogy közeledtem, ő úgy távolodott. Félt tőlem. Leültem az ágyra és az ölembe húztam a zokogó kislányt.

-Mi a baj?

-Ti. E-engedj... e-el! -próbált kiszabadulni az ölelésemből, de túl erősen tartottam

-Nem. -végül beletörődött, hogy nem fogom elengedni és szorosan hozzám bújt.

-Apuci kéjlek... ne... b-bá-bántsd... a-anyucit! -zokogott. -Kéjlek!

-A mami nagyon csúnya dolgot csinált amiért...

-NE! -szakított félbe sikítva. -Akkoj sze! Miéjt nem tudtok meg lenni egymás mellett mint Liam meg Sophia? Miéjt nem szejeted anyucit?

-Ki mondta, hogy nem szeretem?

-Folyton csak bántod meg kiabálsz vele!

-Szeretem anyát, jobban mint ahogy te azt eltudod képzelni.

-Még is bántod. -mielőtt válaszolhattam volna Dolores jött be a szobába. Egyből Pennyhez ment, mintha én nem is léteznék

-Jól vagy drágám?

-Ühüm. -bólintott. -Mami gyeje ide! -megfogta Dolores kezét -Ölelj meg! -ez nekem is tetszett, mivel Penny nem engedett el, szóval ha Dolores megöleli Pennyt abból nekem is jut.

-Hogy öleljelek meg ha apát öleled?

-Így. -odahúztam hozzánk, így kénytelen volt megölelni engem is. 

Közelebb húztam magamhoz, s hosszasan megcsókoltam a nőt, aki mindennél többet jelent számomra. A kezem a hajába vezettem és a lehető legközelebb húztam magamhoz.

-Ez undorító ész mindjájt összenyomtok! -Lola megszakította a csókunkat, Penny kimászott közülünk, majd Dolores velem szemben az ölembe ült, közénk pedig visszamászott Penny. -Ugye, hogy sokkal jobb így, mikoj szejetitek egymást?

-Sokkal. -bólintott Lyssa. -Akkor Rioba megyünk...

-Igen. -visszahúztam az ujjára a gyűrűit, s megcsókoltam a kezét. Még most is olyan tökéletesen illett az ujjára mint régen.