-Mami tudod hova menjünk nyaralni? –futott be Penny a konyhába egy lappal a kezében. Leültetett a földre, az ölembe ült és láttam rajta, hogy mesedélután következik.

Kivételesen Harry hozta haza az oviból, de csak kirakta itthon aztán ment vissza dolgozni. A munkaterápiát választotta, hogy még csak ne is gondoljon az alkoholra, mikor pedig már nem tud mit kezdeni magával, fest. Gyönyörűen fest, kreatív, és ezzel legalább eltereli a figyelmét...

-Hova drágám?

-Hawaii-ra! Képzeld, Gjésziék ott voltak a szünetben. De nem ez a lényeg, képzeld, egy csomó csúszda volt, meg tengejpajt és láttak delfineket meg halacskákat! Ész képzeld Louis bácsit majdnem megcsípte egy medúza! Azt mondta kicsit hideg volt a víz, de ettől függetlenül nagyon élvezték.

-Tudod egyáltalán hol van Hawaii?

-Nem, de azéjt megyünk, hogy megtudjam!

-Én már voltam ott...

-Kivel?

-Apáddal.

-Nélkülem? –drámaian hátradobta a haját –Hogy képzeltétek, hogy nélkülem mentek oda?

-Meg se voltál még mikor én ott voltam.

-Az nem kifogás kisasszony!

-Hééé! Férjem van, kikérem magamnak! Látod? –felmutattam neki a jegygyűrűmet

-Akkor már öreg nénike vagy. Jobb?

-Milyen kis gonosz lettél!

-Nem vagyok gonosz csak őszinte! –tiszta apja ez a gyerek!

-Mit szólnál ha húsvétkor mennénk?

-Hawaii-ra?

-Aha.

-Komolyan?

-Igen. De előtte beszélünk apával erről.

-És mi van ha a hülye munkája fontosabb lesz neki?

-Először is; vigyázz a szádra! Másodszor; te vagy az ő hercegnője, a napfénye, a szeme fénye, a gyémántja, a mindene. Biztos vagyok benne, hogy el fogunk menni.

-De mostanában annyit dolgozik! –könnyek gyűltek a szemében –Még az is jobb volt amikol bántott, akkoj legalább foglalkozott még velem! –felállt az ölemből és felrohant a szobájába. Utána mentem, az ágyán feküdt a takarója alatt

-Annyija elegem van már belőle! Louis bácsi sose csinál ilyet Gjészivel! Liam bácsi se csinál ilyet a fiúkkal. Ők mind együtt játszanak, beszélgetnek, elmennek nyaralni meg ilyenek. Őket sose bántották! Utálom apát! Annyira jossz, hogy ilyen! Ő miéjt nem képes szejetni engem? Én nem akalok olyan lenni mint te!

-Miért nem?

-Szép vagy, kedves meg minden, de én nem akajok olyan férjet mint apa! Tudom, hogy téged is bánt. Én egy hejszeget akarok magam mellé aki szép és vigyáz jám. Nem egy olyat aki megvej!

-Kicsim az még messze van!

-Gjészinek annyira jó!

-Gracienek nincs anyukája. Szerinted az milyen érzés volt neki mikor anyák napján mindenkinek ott volt az anyukája csak nekik nem? Vagy mikor mindenki az anyukáját ölelgeti?Te örülnél neki ha én nem lennék?

-Nem. -csuklott el a hangja.

-Gyere ki a takaró alól! -kidugta a fejét

-Te ugye nem fogsz itt hagyni úgy, mint Gjészi mamája?

-Nem kicsim. Mindig itt leszek neked! -az ölembe mászott és szorosan körül ölelt.

-Szeretlek anyuci!

-Én is drágám.

-De nekem méjt nem lehet normális apukám? Mint mondjuk Liam bácsi. Vagy Niall bácsi!

-Azért mert Liamnek elég kettő, Niall meg elhagy az utcán. Neked csodálatos apukád van Penny.

-Na pejsze!

-Gondolj azokra az estékre mikor rémálmod van, vagy mikor vihar van. Mikor minden este vacsora előtt az ölében ültél és elmesélted milyen napod volt. Vagy mikor a székhez görcsölte a hajad. Emlékszel mikor régen énekelt neked, hogy el tudj aludni? Ő nem olyan rossz mint hiszed. Csak neked akar jót.

-Azzal, hogy megver?

-Igen. Gondolj az ovistársaidra! A legtöbb korodbeli gyerek egy beképzelt cafka, pedig öt éves sincs, feleselnek, rondán beszélnek és szörnyen tiszteletlenek és nem képesek megbecsülni azt amilyük van. Harry úgy gondolja, hogyha rosszat teszel és ennek következménye van, ez esetben a fájdalom, akkor majd nem teszed többször ugyanazt, hiszen nem jó érzés mikor megüt, vagy de?

-Nem. De Gjészi is tud viselkedni pedig Louis bácsi sosem bántaná őt!

-De neked Harry jutott.

-Új apukát kérek.

-Penny drágám, ez nem így működik!

-De igen! Menj ki az utcára, nézz ki valami helyes hejszeget, aki kedves is és ő lesz az apukám!

-Neked van apukád.

-Aki utál.

-Ez nem igaz. Szeret téged csak elég érdekesen mutatja ki az érzéseit... Tudom, hogy nehéz, de ne úgy tekints rá mint egy szörnyetegre!

-De az!

-Penny!

-Akkor is az...

-Mert a szörnyek elvisznek Disneylandbe, megtanítanak zongorázni és elmondhatod nekik, hogy milyen napod volt, igaz?

-Nem...

-Na ugye! Nagyon csúnya volt amit mondtál! Próbáld a jó oldalát nézni a dolgoknak!

-Tudod mi lenne jó?

-Mi?

-Költözzünk el. Csak mi ketten és kejesszünk nekem egy új apukát!

-Penelopé Krystal Styles! Ez már sok! Eddig mindig te voltál apuci kis hercegnője, mindig hozzá mentél ha valami baj volt, mi változott?

-Az változott, hogy apa kiszámíthatatlan, nem törődik velem és nem is szejet!

-Ez nem igaz. -Harry jött be az ajtón kezében egy hatalmas virágcsokorral. -Ez a tiéd drágám. -Penny elé térdelt és odaadta neki a hatalmas virágcsokrot -Szeretlek picim és nagyon sajnálom, hogy úgy érzed nem törődök veled. Gyere ide! -Penny egyből a nyakába ugrott. Eddig tartott az anya-lánya nap...

-Szeretlek apuci! -megforgattam a szemem. Harrynek elég egy csokor gazt hoznia, Penny egyből a lábai előtt hever míg én harmincöt hétig hordtam magamban, több mint egy napot vajúdtam vele, nyolc hónapig szoptattam, segítettem neki, vigasztaltam, nap mint nap főzök neki meg minden szar erre megkapom egy órára, míg Harry csak bántotta, vett neki egy csokor páfrányt és egyből övé a világ. Kérdem én, hol itt az igazság?! -A mami azt mondta húsvétkor elmegyünk Hawaii-ra. Képzeld Gracieék ott voltak a télen és... -és elmesélte az apjának is, hogy mi történt vele. Mit csinál Harry, amit én nem?!