A Harryvel való beszélgetés után a dolgok nagyjából rendeződtek. Nem azt mondom, hogy már sosem fog alkoholhoz nyúlni vagy, hogy olyan nagy szent lenne, de kezd normális lenni... Éjszaka Penny velünk aludt és minden rendben volt.

Reggel a telefonom csörgésére keltem.

-Eltudsz ma jönni hozzám? -kezdte madre köszönés nélkül

-Történt valami? -felültem az ágyon

-Nem telefontéma. Szeretném személyesen megbeszélni ezt veled.

-Mikor?

-Siess ahogy csak tudsz.

-Rendben.

Tudtam, hogy baj van. Amilyen gyorsan csak tudtam felöltöztem, hagytam egy levelet az éjjeliszekrényen a többieknek majd elmentem anyához.

Teljesen össze volt törve. Még sosem láttam ennyire szétesve, csak sírt és nem úgy nézett ki mint aki egy hamar befejezné.

-Mi történt?

-M-mikor két n-napja haza értem ez fogadott. -mutatott az asztalra amin egy hatalmas vörös rózsa csokor volt.

-Ez gyönyörű. De mi ezzel a probléma?

-A rózsák között ott volt ez. -egy kis ékszeres doboz benne egy fülbevalóval

-Beszélj úgy, hogy én is értsem!

-Még mindig nem érted?! -nem igazán értettem mi a probléma egy virágcsokorral meg egy pár fülbevalóval... Nyilván megtetszett anya Latin-amerikai segge valamelyik szomszédjának és így udvarol neki vagy valami... -Emlékszel, mikor kisebb voltál rengeteget meséltem neked az esküvőről meg hasonlókról.... Ez az a fülbevaló ami generációról generációra öröklődik és egy kisebb vagyont ér.

-És én miért nem kaptam meg?

-Nézz azokra a nőkre akik ezt viselték. Mind elvált vagy egy balfasznál kötött ki. Nem igazán hoz szerencsét...

-Akkor miért fontos?

-Dolores, ezt a fülbevalót Kolumbiában hagytam. Egyetlen ember tudja hol volt, az pedig az apád. Az apád itt van Denverben!

-Tegnap találkoztam egy férfival... Armani öltönyt viselt és ráöntöttem a kávémat véletlenül. Mikor a szemembe nézett... Azt hittem apát láttam... A nézése, az arca, a hangja, a kezei... Annyira hasonlított rá.

-Szóval az a seggnyaló fasz bátyád is itt van...

-Hogy beszélhetsz így a fiadról?

-Igazam van. Sose tudott önállóan döntést hozni. Egy mogorva fasz. Rosszabb mint az apátok! Komolyan azon csodálkozom, hogy nem az árok mentén találtál rá! Most is! Nem volt képes egyedül otthon maradni, menni kellett az apucikája után!

-Penny is ilyen...

-Nem drágám. Kezdjük ott, hogy ő lány és még csak négy éves. A te lányod egy kis angyalka. De Daniel egy utolsó senkiházi balfasz!

-A férfi akivel én találkoztam karikagyűrűt viselt.

-Komolyan kinézed abból az anyaszomorító idiótából, hogy valaki igent mond neki? Ugyan már!

-Te biztos jobban ismered mint én... De akkor most gyakorlatilag mi a probléma?

-Azon kívül, hogy az apád tudja hol lakom, az a pöcs Daniel tudja, hogy nézel ki és nagy valószínűséggel nem az elmúlt éveket akarják bepótolni, semmi.

-Egyáltalán nem érdekel mi történt Daniel-el miután elmentünk? Vagy, hogy apa ugyanolyan agresszív-e mint rég? Téged ez nem izgat?

-Én felajánlottam neki, hogy jöjjön velünk, de ő azt az iszákos vén disznót választotta az apádról meg inkább ne beszéljünk. Örülök, hogy sikerült elválnunk nekem ennél több nem is kell.

-Én ebben nem lennék ilyen biztos... -egy középkorú férfi lépett be a nappaliba, pár évvel lehetett talán idősebb anyánál és rettentően hasonlított arra a férfire akivel a kávézóban találkoztam. Ezek szerint ő lehet apa... Csak az a bökkenő, hogy túl jól néz ki és egyáltalán nem úgy néz ki mint egy alkoholista. -Eljöttetek mielőtt befejezhettük volna.

-Tessék?

-Nem váltunk el.

-De igen elváltunk, egyáltalán, hogy találtál meg?

-Nehezen. -tekintetét körbevezette a lakáson. -Látom jól megy a dolgod mióta eljöttél... -persze! Hát ha még tudná, hogy ezért anya mennyit dolgozott és nem is ő vette hanem én... Gyűlölöm ezt az embert. Tönkre tette a gyerekkorom és még van pofája idejönni?!

-És itt van az a seggnyaló kis kedvenced is?

-Danielre gondolsz? Egyetemre ment, lassan tíz éve lediplomázott. Talált magának egy nőt és feleségül vette. Ez volt öt éve... Azóta megszületett Mateo és jelenleg itt élnek Denverben. Hozzájuk jöttem mikor megláttalak az utcán Len.

-Ne szólíts Lennek! -én a Lorára vagyok allergiás anya meg a Lenre... -Megláttál az utcán és egyből tudtad, hogy: jé, ez a volt feleségem akit kétszer is teherbe ejtettem, majd jól a földbe tiportam egészen addig míg be nem sokallt! Ó pompás! Tegyük tönkre újra az életét! Még úgyse szenvedett eleget!

-Ez nem igaz. Mikor megláttalak csak az volt bennem, hogy újra lássalak. Nehezen, de sikerült megtalálnom téged. Látom megkaptad az ajándékom. -tényleg hasonlít Harryre... Én pedig anyára...

-Sajnos.

-Azért ennyire ne örülj neki.

-Lola menj. -suttogta anya a fülembe -Majd beszélünk! És ami a legfontosabb; sose bízz az apádban, sose! Attól, hogy most józan holnap már ugyanaz a fasz lesz mint volt. Menj! -adott egy puszit az arcomra

-Örülök a találkozásnak, de mennem kell. Harry nem hajlandó főzni Penny meg éhen hal nélkülem. Sziasztok! -elmentem amilyen gyorsan csak tudtam. Nem akartam egy perccel se tovább egy légtérben lenni vele.

~*~

-Hol voltál? -kezdte Harry köszönés nélkül amint beléptem az ajtón.

-Anyánál.

-Igazán szólhattál volna vagy hagyhattál volna üzenetet!

-Ott van az éjjeliszekrényeden!

-Legközelebb talán ne spanyolul írd... -Harry és köztem rengeteg problémát okoz, hogy ő nem tud spanyolul én meg ha sietek, fáradt, dühös vagy ideges vagyok spanyolul beszélek/írok. Hiába lakom öt éves korom óta Amerikában valahogy a spanyolt jobban preferálom, talán madre miatt.

-Sajnálom.

-Minden rendben?

-Nem. Semmi sincs rendben.

-Mi a baj?

-Apa itt van Denverben... Ma találkoztam vele. Tegnap pedig Daniellre öntöttem a kávémat...

-És?

-Amikor apa meg anya egymással beszélgettek... Annyira hasonlítasz belsőre apára... Én meg anyára... De én nem akarom, hogy olyanok legyünk mint ők! Anya végig abban a tudatban élt, hogy miután eljöttünk sikerült elválniuk és végleg véget ért a rémálma, erre most jött apa és közölte vele, hogy nem is váltak el. Padre most teljesen normális, de Isten tudja meddig tart ez és akkor vége. Madre nem bírná elviselni még egyszer azt amin húsz éve keresztül ment. És az sem könnyít a helyzeten, hogy anya nem tudott arról, hogy Daniel itt van Denverben már több mint tíz éve... És hiába tagadja, hiányzik neki és jobban szereti őt mint bárki mást a világon...