Lassan egy hét telt el mióta Harry inni kezdett. A helyzet nem javult, inkább romlott. Harry alig volt itthon, ha meg itthon volt akkor is csak kiabált vagy megvert a semmiért. Egyáltalán nem volt ez így jó, hiszen Penny még csak négy éves és nem hinném, hogy olyan jó hatással lenne a fejlődésére, hogy ilyen az apja. Tudom min megy keresztül, hiszen velem is hasonló történt, de ő teljesen más. Ő egy kis ártatlan angyalka, egy cukibogyó, az én mindenem. Nem tehetem ezt vele, de ha nem láthatná többet az apját azzal csak többet ártanék neki...

-Drágám, ébresztő! Kelj fel édesem, mindjárt fél nyolc és még szeretném ha időben beérnél! -ma fog először oviba menni a Harry-s ügy óta, sőt, szerintem idén még nem is volt...

-Nem szejetnék oviba menni! Veled szejetnék lenni!

-Kicsim szeretném ha felkelnél és felöltöznél aztán elmennénk az oviba! Kérlek édesem, legalább a kedvemért, jó?

-Az a szejencséd, hogy nagyon nagyon szeretlek téged!

~*~

Nagy nehezen, de sikerült felöltöznie aztán elvittem az oviba a nap többi részében pedig főztem, sütit sütöttem és a válókeresetet írtam. Már a nászéjszaka óta ezt fontolgatom, mikor megszületett Penny kicsit háttérbe szorult a dolog, de ez már nem mehet így tovább. Szeretem Harry-t, viszont Penny fontosabb nekem és nem tehetem ezt vele, ez egyáltalán nem helyes ráadásul Harry sose fog már megváltozni. Őszintén szólva halvány lila dunsztom sincs hol a viharba van, nem is igazán érdekel... Addig jó ameddig nincs itt. Bementem ,,dolgozni", igazából csak haza vittem amire szükségem volt, az igazgatóság teljesen ki volt borulva, hisz Harry nélkül gyakorlatilag megáll az élet, Harry meg nem úgy néz ki mint aki egyhamar vissza szándékozna jönni.

Mielőtt elmentem volna Penny-ért bementem az egyik közeli kis kávézóba. Pár éve fedeztük fel Harry-vel mikor az első házassági évfordulónkat ünnepeltük. A későbbiekhez képest elég visszafogottan... Elmentünk egy étterembe ahonnan egy díjátadóra kellett rohannunk és még a klubjának a megnyitóján is részt kellett vennünk. Abban az időszakban ő volt az én királyom én pedig a királynője. Akkor voltam terhes Pennyvel, így mindent megadott nekem amit csak kiejtettem a számon. Hajnal négy körül estünk be abba a kávézóba egy megnyitó és egy interjú között.

Sose volt az a cuki romantikus pasi, mindig is egy rideg úriember volt, de valami mégis megfogott benne. Talán a szeme vagy az udvariassága... Igazából nem tudom. Bele szerettem, aztán minden olyan gyorsan történt, túl gyorsan... Már akkor is ő volt a nagy Harry Styles, a nők és a tinilányok millióinak az álompasija. Abban az időben, mikor megismertem kezdett belendülni a vállalata. Mindenki odáig volt érte, a dalaiért. Imádták őt a nők és Harry is a nőket. Csak aztán jöttem én, a hülye ribanc aki elvette tőlük azt, ami gyakorlatilag sose volt az övéké. Mára már nagyjából sikerült lecsillapodniuk, de az elején borzalmas volt. És az egészben a legszebb, hogy mikor neki mentem az utcán még halvány fogalmam se volt arról, hogy mibe keveredtem, Harry meg nem épp a hűségéről híres... Nehéz volt hozzá szokni, hogy sorra kaptam az üzeneteket amikben leírták milyen gyönyörű vagyok meg, hogy Harry milyen szerencsés velem, de ugyanakkor ott voltak az utálkozók is... Minden nap volt valami díjátadó vagy megnyitó ahová én is meg voltam hívva, drágábbnál drágább ruhákban voltam, amiket nagyon utáltam, de Harry mindig valami kedveset suttogott a fülembe és elvoltunk egész este aztán az ilyen alkalmakat az esetek többségében egy kiadós szeretkezés kísérte. Nem igazán aggódtunk a sok szex miatt, nem sok esély volt arra, hogy teherbe essek, aztán valahogy mégis sikerült és jött Penny. Vele lett teljes a család.

Harry már Penny előtt se vetette meg az alkoholt, de miután alig tudott aludni éjszaka, non-stop ment a hiszti, ráadásul Penny velünk ellentétben nem volt valami rendszerető és inkább szétpakolt mint össze, minden szanaszét volt valamint alig volt ideje a szexre elege lett és az alkoholhoz menekült. Nehezen, de sikerült leszoknia és nem is ivott egészen mostanáig, de ezek szerint túl nagy volt a kísértés a céges buliján és azóta nem tud leállni.

Nagy elmélkedésemből a pultos srác ábrándított ki.

-Mit adhatok asszonyom? -hmm, egész helyes... Ó Dolores állítsd le magad!

-Egy doppiot kérek szépen elvitelre.

-Délután háromkor?

-Hosszú napom lesz. -mosolyogtam

-Még valamit?

-Nem, köszönöm.

-1.75$ lesz. -ideadta a kávémat, kifizettem, majd megfordultam, de nem vettem észre, hogy más is él rajtam kívül ebben az univerzumban és a papír pohár tartalmát egy az egyben a mögöttem lévő férfire borítottam.

-Madre de mío! -biztos meleg lehetett...

-Lo siento mucho! Nem vettem észre, ne haragudjon! -csak akkor esett le, hogy spanyolul szólalt meg és egy méreg drága Armani öltönyben volt -É-én kifizetem a tisztítás árát!

-Igazán nem szükséges, olcsóbb lenne új öltönyt venni. -egyenesen a szemembe nézett. Sötét szemei túl ismerősek voltak...

-Elnézést. -nem bírtam tovább; a hangja, a szeme... Túl sok volt ez nekem egyszerre. Rohantam az autómhoz, tövig nyomtam a gázpedált és meg se álltam hazáig. Felhívtam anyát, hogy hozza el Pennyt, mert nekem nem volt hozzá elég erőm ráadásul Harry is haza jött.

-Ez mi? -tartotta fel a lapot amin a válásikereset beadásához szükséges dolgok voltak -Válni akarsz?

-Igen. -remegett a hangom, de kivételesen nem Harry miatt hanem még a kávézós eset miatt

-Nagy hibát követtél el.