-Tudod, gyönyörű vagy. És nem csak szép vagy, de okos is. A legtöbb ember a helyedben már rég elmenekült volna, de te itt vagy velem. Szültél nekem egy gyönyörű kislányt akit néha agyon tudnék verni, de ettől független egy aranyos kis angyalka. Neked van a legnagyobb szíved az egész világon.

-És ezt higgyem is el?

-Hogy bizonyítsam még? Megváltozok érted!

-Harry, egy önző, arrogáns, bunkó férfi vagy. Miért kéne elhinnem, hogy egyik napról a másikra megváltozol?

-Elmehetsz a picsába Dolores. -a nappaliban lévő vitrinhez ment ahol a whiskyjeit tartotta. Remek, fő a változatosság!

-Ha egy kortyot is iszol belőle kurvára elmegyek és vissza se jövök, valamint egy életre elfelejtheted a lányodat!

-Nem mered megtenni. -a whiskyjével együtt leült az asztalhoz.

-Ó dehogyisnem! A browniet tíz perc múlva ki kell venni a sütőből vagy kezdhetsz új házat keresni! -el akartam menni innen, minél meszebbre, de Harry megmarkaolta a hajamat s az ölébe rántott.

-Itt hagytál. Azt gondoltad ezt majd szó nélkül hagyom? Isten tudja hány férfival feküdtél össze azóta! És amivel végleg elástad magad az az átkozott nagy szád. -próbáltam lemászni az öléből, de a keze a lapockáim között meggátolt ebben. Annyira déjà vu érzésem volt... Tudtam mi fog következni, hisz nem ez volt az első alkalom.

Feleslegesnek láttam ellenkezni, hisz azzal csak még mélyebbre ásnám magam. Csak csendben tűrtem ahogy lehúzta a bugyimat és megfogta a kezéhez legközelebb eső tárgyat; egy fakanalat.

Már az első ütés után úgy éreztem itt a vég, de itt nem állt meg. Erős ütést még erősebb követett. Az egész fenekem lángolt. Éreztem kiserkenni a vérem. A fájdalomtól kezdtem csillagokat látni, úgy éreztem elájulok.

-Fogsz még ilyet csinálni? -nemlegesen ráztam a fejem

-Nem. Soha többet, ígérem!

Ha ez lehetséges még erősebben verte a hátsó felemet. Nem akartam ezt újra átélni. A mindennapos rettegés, a fájdalom... Túl sok volt nekem. Egyszercsak egy nagy reccsenésre lettem figyelmes. Eltört a fakanál. De ez közel sem jelentette azt, hogy vége... A kezével folytatta amit elkezdett.

-Harry oda fog égni a süti!

-Leszarom. -az ütései kezdtek gyengülni, s végre befejezte. Lelökött az öléből majd elment.

Felöltöztem, aztán gyorsan kivettem a sütit a sütőből mielőtt teljesen szénné égett volna. Épp vágtam volna fel mikor csengettek.

Az ajtóban madre állt, kezében Penny-vel. Ez a nap nem is lehetne rosszabb...

-Madre kérlek ne hagyd őt itt! -teljesen kétségbe voltam esve

-Igazam lett, igaz?

-Igen. -már majdnem sírtam.

-Ne haragudj, de nem érek rá. Sajnálom. Vigyázz magatokra! -a kezembe adta Pennyt, adott egy puszit az arcomra és elment.

-Mami mi a baj?

-Ebédeltél már?

-Még nem...

-Akkor menj fel a szobádba és viszek fel neked ebédet, jó?

-Aztán elmondod mi a baj?

-Igen, csak menj!

Egy tálcára raktam a tányért, rajta az ebéddel és imádkoztam, hogy útközben ne fussak össze Harryvel.

-Tessék drágám! -letettem a kis asztalára a tálcát és odaültem mellé

-Te szírtál?

-Igen...

-Miért? Mi a baj? Azt ígérted elmondod!

-Mert apa megint inni kezdett és nem úgy néz ki mint aki le akar állni... Azért maradtál a nagyival, hogy ne bánthasson, de így, hogy a nagyinak dolga van egyáltalán nem vagy biztonságban. Szereted a mamit?

-Igen.

-Nagyon?

-Nagyon-nagyon! -adott egy puszit az arcomra

-Akkor figyelj rám! Szeretném ha itt maradnál a szobádban és csak ha vészhelyzet van akkor gyere ki! Ha lehet ne szólj apádhoz, de ha kér valamit szó nélkül teljesítsd és próbáld meg ne felbosszantani! Ez a saját érdeked is! Egyél!

-De ugye nem lesz az mint régen? -a szemében könnyek gyűltek és nem fogta vissza magát. Elkezdett keservesen sírni

-Nagyon remélem, hogy nem.

-Mami én nem akajom azt! -az ölembe mászott és nem törődve senkivel és semmivel csak sírt

-Hol vagy Dolores? -hallottam Harry ordítását

-Mami ne menj el! Kérlek! -még jobban kezdett sírni

-Edd meg az ebédet, aztán mosd meg a fogad és menj aludni, rendben? És mire felébredsz itt leszek melletted.

-Megígéred?

-Megígérem. Az üres tányért csak hagyd az asztalon.

-Dolores! -Harry kezdett egyre türelmetlenebbé vállni

-Mennem kell.

-Szejetlek anyuci! -adott egy nagy puszit az arcomra aztán kimentem a szobájából.

Harry a hálószobában volt.

-Itt vagyok. -megfogta a csuklómat s az ágyra rántott. Fölém hajolt, a térdére támaszkodott, a kezével pedig a kezemet szorította a fejem fölé.

-Itt van Penny, igaz? -láthatta a szememben, hogy valami hazugságot próbálok kitalálni így gyorsan hozzá tette -Ha hazudni próbálsz esküszöm félholtra verlek!

-I-gen. Itt van. De kérlek ne bántsd!

-Hol van? -nem válaszoltam amit egy hatalmas pofonnal díjazott -Kérdeztem valamit!

-Hallottam!

-Egy neveletlen kis ribanc vagy! -fájtak a szavai és ő ezt nagyon jól tudta. Letépte rólam a pólómat, majd a többi ruhadarab ami rajtam volt szintén hasonló sorsra kerültek. A nyakamnak esett, szinte már harapta, féltem, hogy kiharapja a bőrömet. Miközben a nyakamat kínozta az övével babrált.

Miután sikerült kiszenvednie magát a ruháiból teljesen bepánikoltam.

-Harry kérlek ne csináld ezt velem! -könyörögtem

-Csak fogd be a szádat és akkor talán még élvezni is fogod.