Három nap telt el azóta az éjszaka óta. Nem tagadom, minden egyes nap egyre jobban hiányzik... Halvány lila dunsztom sincs mi van vele. Penny-nek nem telik el úgy egy éjszaka, hogy ne sírt volna. Szerencsétlen gyereknek az apja volt a mindene erre az az alkoholt választotta. Anyának igaza volt... Túl sok a közös Harry-ben és apában.

-Penny, édesem fejezd be a sírást! Nem lesz attól jobb, hogy megállás nélkül sírsz. Nekem is hiányzik, el sem tudod képzelni mennyire, de attól nem fog elmúlni ha sírsz. Elmegyek apádhoz, megpróbálok vele beszélni, addig maradj itt a nagyival, oké?

-Én is akajok menni!!! -fájt így látni őt, de nem tudtam vele mit csinálni

-Nem drágám. Szeretnék egyedül menni!

-De én is megyeeek!!

-Nem.

-Légyszi mami!!!

-Nem.

-De mond meg apuszinak, hogy nagyon szejetem, oké?

-Megmondom neki. Légy jó és fogadj szót abuela-nak!

-Dolores nagyon remélem sikerül beszélni az idióta férjed fejével és nem miatta vagy miattad hanem a lányotok miatt! Én lennék a legboldogabb ha elválnátok, de Penny miatt próbáld meg helyre hozni a házasságotokat!

-Madre, én megteszek minden tőlem telhetőt, de ismered Harryt!

-Én már az elején megmondtam, hogy nem lesz jó vége!

-Ez nem teljesen igaz! Ott van Penny. Ha nincs Harry nincs Penny. Egyedül nem lehet gyereket csinálni...

-Túlságosan hasonlít apádhoz...

-Madre kérlek ne kezd! Igen, sok mindenben hasonlít padre és Harry, de Harry-n még lehet segíteni. Nem akarom, hogy Penny is ugyanazon menjen keresztül mint én. Elmentem!

-Te amo! ¡Cuídate!

-Nem meghalni megyek!

-Csak a részeg férjedhez ami kész öngyilkosság!

-Te amo! Majd jövök! -adtam egy puszit Penny-nek, majd elmentem.

~*~

Amikor beléptem a házba erős alkohol szag csapta meg az orrom. Utálom ha ilyen téren igazam van. Tudtam, hogy Harry nem tud majd leállni, de arra a látványra nem voltam felkészülve...

-Három napja hagytál el és még nem adtad be a válókereseted. -kezdte köszönés nélkül

-A helyedben örülnék. -borzalmasan nézett ki és szerintem nem is fürdött mióta elmentem. A szemei vér vörösek voltak, a fotelban ült, lába az asztalon, jobb kezében ha jól láttam vodka volt, nem épp az olcsó fajtából... Az asztalon üres üvegek sokasága volt, szerintem az elején még pohárból itta, de miután valahogy összetörte a méregdrága kristálypoharát nem szarozott tovább; egyből az üvegből itta.

-Nem hordod a gyűrűdet... Mit keresel itt egyáltalán? Pénz kell? Esetleg valami több? -alig tudott beszélni

-Gusztustalan vagy Harry! Sose érdekelt a pénzed!

-Akkor mégis mi a faszomat keresel még itt?

-Segíteni jöttem.

-Visszaköltözöl?

-A legvadabb álmaidban sem! Nézz már magadra! Úgy nézel ki mint egy szakadt csöves és bűzlesz a piától! Undorító!

-Mégis itt vagy...

-Igen mert a feleséged vagyok!

-Szóval már nem akarsz elválni?

-De igen, minden vágyam, hogy itt hagyjalak, had fetrengj a saját szarságaidban, az se érdekel, hogy gyakorlatilag nincs semmim, csak tudod van egy aprócska bökkenő, még pedig a lányunk! Bármennyire is fáj, de te vagy az apja és imád téged. Nem tehetem ezt meg vele.

-Nagyon egyszerű a dolog Dolores. Elválunk, a lányom jön velem te pedig az utcára...

-Ha kijózanodtál hívj! -épp mentem volna el mikor az ölébe rántott

-Kimondta, hogy elmehetsz?

-Önszántamból jöttem ide és mivel veled nem lehet normálisan beszélgetni, elmegyek. -hiába volt öt éve először nagy szám, jobban féltem mint valaha. Kiszámíthatatlan volt, bármikor megüthetett vagy rosszabb...

-Nem mész sehova.

-Nem te fogod megmondani mit csináljak! -megpofozott. Ha nem tartott volna erősen az ölében a padlón landoltam volna a törött a üvegek és poharak mellett.

-Egyenlőre még a feleségem vagy ráadásul az én házamban vagy.

-Van egy ajánlatom.

-Kinek képzeled te magad?

-Akarod, hogy visszaköltözzek vagy sem?

-Nem fogok alkudozni veled menj ahova akarsz, de hozzám többet ne gyere!

-Akkor engedj el! -szó szerint ledobott az öléből. Az egyik üvegszilánk beleállt a kezembe, az antik szőnyege pedig vörös lett a véremtől

-Ha már úgyis a válást intézed vehetsz egy új szőnyeget!

-Tényleg ennyire hülye vagy? -már ordítottam, a dühtől, a haragtól és a fájdalomtól- Nem válhatunk el te idióta! A bíróság nekem ítélné Penny-t csakhogy nekem nincs saját házam sőt, miután elváltunk munkám se lesz! Ha pedig hozzád kerül... Penny csak négy éves, neked pedig szörnyen gyenge idegrendszered van, két nap alatt fél holtra vernéd! Előbb-utóbb egy intézetbe kerülne! Ezt akarod? MIATTAM van házassági szerződésünk, gyakorlatilag csak annyi pénzem van amennyit hat év alatt kerestem nálad könyvelőként és ennyi! Az meg nem elég a gyerektartáshoz!

-Vidd a gyereked és magadat is, látni se akarlak titeket!

-Egy életre elég volt belőled! Utállak Harry, remélem alkoholmérgezésbe fogsz beledögölni!

*

Cuídate! -Vigyázz magadra!

Te amo! -Szeretlek!