11.Fejezet

-Apuszi mikor jön haza?

-Későn. 

-Mejt hol van?

-Valami céges butaságon.

-Te miéjt nem vagy vele?

-Mert itt vagy nekem te. Nem tudom te, hogy vagy vele, de én inkább vagyok veled itthon mint apád hulla részeg alkalmazottjaival.

-Mit jelent a részeg?

-Majd később visszatérünk rá, de ha valaha is részeg leszel szétrúgom a segged aztán azt is letagadom, hogy ismerlek, nemhogy a lányom vagy!

-Szóval csúnya dolog...

-Eléggé.

-Olyan mint a szex? -a pupillám legalább a hatszorosára tágult

-Hol hallottál ilyet?

-Az oviban.

-Tudod mit? Menjünk aludni! Késő van már és a kisasszony kezd nagyon kíváncsi lenni!

-Ameddig apuszi nem ért haza addig nem alszok!

-De ő csak nagyon későn fog haza érni! Gyere, olvasok neked mesét aztán alszol és mikor felébredsz apa már itthon lesz.

-Most én mondok neked mesét!

-Oké de aztán alvás!

-Jó. -levette a polcról az esküvői fotó albumunkat

-Az nem mesekönyv drágám.

-Nem baj. Van benne hejszegnő? Van. Van benne hejszeg? Van. Akkoj meg?

-Nekem jó. -az ágy szélére ült, úgy ahogy én szoktam, majd elkezdett mesélni

-Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy gyönyöjű hejszegnő aki nagyon magányosnak éjezte magát egyedül. Ezzel egy időben a hejszeg se volt valami boldog... Elhatározták, hogy összeházasodnak. Nem volt nagy esküvő, csak közel 500 fő vett rajta jészt, majd miután meg volt a puszi-puszi mindenki boldog volt. A hejszegnő se szomojkodott tovább és a hejszeg sem. Itt a vége, fuss el véle! -úgy tettem mint aki alszik és néztem mit fog csinálni.

Az albumot visszatette a helyére, aztán vissza jött, adott egy puszit az arcomra, betakart, s mellém feküdt, majd elaludt a hasamon.

~*~

Hajnalban csörömpölésre keltem. Tudtam, hogy Harry jött haza és valahogy éreztem, hogy nem józan...

Hála az égnek, Penny még nem ébredt fel. Lementem megnézni mit csinál, de bár ne tettem volna...

Hulla részeg volt, nálam pedig betelt a pohár.

-Elég volt! Kibaszottul elegem van már belőled Harry! Alig egy éve megfogadtad, hogy nem fogsz többet inni erre itt vagy holt részegen! Elárulnád mégis mire jó ez?! Én ezt nem fogom tovább elviselni! Beadom a válókeresetet és többet látni se akarlak! -a második mondat után már spanyolul kiabáltam vele, túl fáradt voltam az angolhoz.

-Kinek képzeled magad Dolores?! A férjed vagyok, nem beszélhetsz így velem!

-Én pedig a feleséged vagyok, de már nem sokáig! -megpofozott amitől a padlón landoltam. Pontosan ezért utálom mikor részeg. Sokkal erőszakosabb és durvább.

-Mit csináltok? -Penny már sírt az ijedtségtől. Érezte, hogy valami nincs rendben.

-Penny menj öltözni, most!

-Penelopé marad! Nem érdekel mit csinálsz de a lányom velem marad! -szegény lány azt se tudta mit csináljon csak kapkodta a fejét köztem és Harry közt

-Biztos nem fogom veled hagyni! Kiszámíthatatlan vagy és képes lennél őt bántani! Penny velem jön aztán ha kijózanodtál talán hajlandó leszek veled beszélni! -felálltam a padlóról, megfogtam Penny kezét meg a táskám majd elmentem.

-El ne merj menni! -kiáltott utánam

-Már megtettem! -szerencsére túl részeg volt ahhoz, hogy utánunk jöjjön.


~*~

Penny szó szerint végig sírta az éjszaka hátra lévő részét. Az éjszakát egy hotelben töltöttük Denver külvárosában. Hiányzik, és megőrjít a tudat, hogy mi van ha vissza szokik? Én azt nem bírnám újra elviselni.

-Mami mikor megyünk vissza? Hiányzik apuszi, nagyon-nagyon!!! Vigyél vissza hozzá! -ez nem csak egyszerű hiszti volt, hiányzott, s fájt neki, hogy nem láthatja, csakúgy mint nekem

-Figyelj a mamira! -az ölembe ültettem- Megpróbálom neked elmagyarázni, hogy miért nem mehetünk vissza, oké? -bólintott -Rendben. Ha valamit nem értesz kérdezz nyugodtan! -ismét bólintott -Tehát. Mikor egy ember nagyon sok alkohol tartalmú italt iszik, előbb-utóbb részeg lesz. Az alkohol hatása miatt nem képes uralkodni önmagán, apád esetében agresszív lesz és indulatos, képes megverni másokat ha nem az van amit ő akar. Ember függő, hogy ki hogyan viselkedik, de az apád kibírhatatlan olyankor. Nem akarom, hogy valóban bántson, és itt nem az alkalmi pofonokat értem! Ha ő egyszer elkezdi nem képes leállni. Nem szeretném ha az lenne mint tavaly és szerintem te sem. Van kérdésed?

-És mi lesz apával? -ha ez lehetséges még jobban elkezdett sírni.

-Nem tudom. -válaszoltam őszintén. A fejét a mellkasomba fúrta és keservesen sírt.

Bạn đang đọc truyện trên: AzTruyen.Top