-Miattam?

-Igen.

-Miattam mégis miért?

-Ezt komolyan kérdezted?! Terrorban tartasz! Miattad úgy remeg a kezem mint a kocsonya! Látod?!- elé raktam a kezem. Egy éve kezdett el ennyire remegni ami miatt néha már írni se tudok.- Tudod min megyek én keresztül melletted?! Képzeld magad az én helyzetembe! Egy igazi helyes, milliárdos, jóképű, úriembernek mondtam igent erre egy arrogáns, szadista baromnak lettem a felesége! Majd felcsinált, és a helyzet csak romlott mikor elkezdett inni, alig volt egy józan napja és a saját lánya rettegett tőle, a nagyanyjánál volt szinte minden nap! Nem is volt olyan napom mikor nem volt kék-zöld a lábam vagy nem fájt volna a középső részem! És, hogy én mit tudtam tenni?! Az ég adta világon semmit! Csak tűrtem míg a férjem darabokra bomlik és hagytam, hogy verjen, kiabáljon, s megalázzon. Tudod milyen érzés mikor remegő lábakkal mész haza abban reménykedve, hogy a férjed nincs otthon?! Mikor a félelemtől megáll a szíved, összeszorul a gyomrod s alig kapsz levegőt?! A fájdalom. Nem csak a testi, de még a lelki is! Mikor felemészt és úgy érzed itt a vég! Majd miután nagy nehezen sikerült leszoknia, olyan hangulatingadozásai lettek mint a kurva élet! A bipoláris zavar enyhe kifejezés rá! De tudod mi a legszebb az egészben?! Hogy én végig ott voltam, nem menekültem el, nem futottam el, annyi szörnyűséget tett velem, de mégis szeretem. Ne kérdezd miért, én magam se tudom rá a választ. Talán azért mert minden rossz ellenére képes voltam a dolgok jó oldalát nézni; mikor kedves volt velem, vagy mikor nyilvánosan mocskos szavakat suttogott a fülembe, mire én vérvörös lettem, de mikor haza értünk mindenért kárpótolt. Apropó, ha már nyilvánosságnál tartunk! Nyilvánosan eljátsza, hogy milyen hiper-szuper gondoskodó, romantikus férfi otthon pedig mikor nem látja senki egy utolsó szarházi disznó! Ha bármiben egy apró hibát is ejtek már eljön a világ vége! Folyton próbára tesz, azt gondolja attól, hogy a felesége vagyok még többet kell csinálnom mint másnak. Persze minden embernek vannak jobb napjai, de régebben egy kibaszott jó napja nem volt! Igazából hálás vagyok az égnek amiért mára már sokkal jobb a helyzet. Ma már képes szeretni, képes kimutatni az érzéseit; egy csodálatos férfi. Tudod, még mindig vannak rosszabb napjai, mikor bánt, de szerencsés embernek tartom magam amiért egy ilyen embernek vagyok a felesége. Leszarom mennyi pénze van, hány karátos gyémánt gyűrű húzza az ujjamat, mekkora luxus villában neveli a lányát, akkor is szeretném ha egy kis garzonlakásban élne Denver legszegényebb negyedében. Szeretem őt, imádom, mert vegyük példának a mai vagy a tegnap esti dolgokat! Ha egy olyan ember mint ő, 24 órán belül ennyiszer elmondja, hogy szeret, annak már van egy kis igazság alapja...

-Gyere ide! -levettem a csizmámat- első a kurva autójának a tisztasága aztán jöhet minden más...- majd az ölébe ültem- Kibaszott egy mocskos szád lett Dolores!

-Te is tudod, hogy igazam van!- már csak a remény maradt, hogy jó napja van és nem fog megpofozni

-Szóval egy szarházinak tartasz?

-Nem! Félreérted. Már nem vagy az, de az voltál és ezt te is tudod.

-Hogy vagy képes egy olyan embert szeretni mint én?

-Az előbb mondtam el. Én se tudom. Egy csodálatos férfi vagy mikor nem jön rád az öt perc.

-Sose mondtad még ki ennyire nyíltan és őszintén, hogy szeretsz.- megcsókoltam.

A nyelveink érzéki táncot jártak. Utoljára talán akkor csókolt ennyire érzelmesen mikor terhes voltam. Nem akartam, de éreztem ahogy Harry egyre keményebb lesz alattam, így inkább leálltam mielőtt késő lett volna.

-Több mint négy éve éreztem utoljára, hogy ennyire szeretsz. -suttogtam.

A nők többsége nagyon nehezen viseli a terhességet és élete legrosszabb időszakaként éli meg, de mikor én voltam terhes az volt életem legjobb 35 hete. A szó szoros értelmében el voltam kényeztetve Harry által. Minden apróságot megadott nekem amit kértem és elviselte a dühkitöréseimet, a hangulatingadozásaimat meg hasonlókat. Mindenben mellettem állt és támogatott, mindent úgy csinált, hogy nekem és Penny-nek a legjobb legyen. Aztán miután Penny megszületett minden a régi lett és az sem könnyített a helyzeten, hogy Harry az alkoholhoz menekült.

-Mindig szerettelek és szeretni is foglak még akkor is, ha néha úgy érzed, hogy utállak.

-Tudom. De mostmár el kéne hozni a lányodat...

-Szerintem el lesz még anyáddal.

-Harry!

~*~

-Mami nekünk miéjt nincs kiskutyánk?

-Mert alig vagyunk itthon és egy kutya felelőséggel jár.

-De én szeretnék egy kiskutyát! Olyat mint ami abuela-nak van!

-De Penny, egy kutyát etetni kell, sétáltatni, meg minden ilyen és cserébe mit ad? Tele szarja a házadat. Én nem fogok még utána is takarítani, felejtsd el!

-Hol van apa?

-Telefonál. De ő se fogja megengedni.

-Majd meglátjuk!

-Maradj a fenekeden és inkább mesélj, milyen volt nagyinál? Ki lehetett bírni?

-Igen. Neki legalább van kutyája. Még Liam bácsiéknak is van! Meg Niall-nek!

-Ott Sophia gondoskodik róluk, Niall meg amúgy is egyedül van, kell neki a társaság.

-Ajj, de én is szeretnék egy kiskutyát! Apusziiii!!!!- sikította. Ha valamit nem engedek meg neki egyből megy apucihoz, mert ő több mindent megenged aztán én leszek a gonosz mama, amiért nem engedek meg neki semmit. -Mami nem engedi, hogy kiskutyám legyen!

-Penny, ne most, telefonálok!

-Nem éjdekel, nekem kell egy kiskutya!!!

És kezdetét vette a szokásos hiszti. Lehet több Penny mentes nap kéne az életembe...

Drága egytlen Olvasóim!

Nem akarok kifogásokkal untatni senkit, csak annyit mondok: Sajnálom!!! Nagyon-nagyon sajnálom! Nem tudom mikor jön a következő rész, de megpróbálok sietni❤️