-Alyssa!- hallottam Harry kemény hangját a földszintről.

-Igen?- alaphelyzetben egy nagyszájú és makacs nő vagyok, pontosabban voltam. De mióta Harry felesége vagyok félénk és visszafogott lettem, persze van amikor nem bírom vissza fogni magam, ami azt illeti elég gyakran...

-Gyere ide!- közelebb mentem hozzá, megragadta a kezem, s az ölébe húzott. Ficánkoltam, nem akartam a közelében se lenni, nemhogy az ölében.- Ne ficánkolj!-csípett bele a combomba erősen- Szeretnék veled értelmesen beszélni!- kilenc év van közöttünk, én 26 vagyok, ő 35. Emiatt szörnyen gyerekesen bánik velem és néha olyan mintha nem is a felesége lennék, hanem a lánya. Ráadásul a hűség sem az ő asztala... Nem egy nővel csalt már meg, és ez még hagyján, de tudja, hogy tudok róla és mégis csinálja. Ettől függetlenül én rá se nézhetek más hímnemű emberre, ellenkező esetben teljesen eldurran az agya és én fogom húzni a rövidebbet...

-Ma este lesz egy jótékonysági aukció, ahova muszáj elmennem és mivel ismerlek, neked is velem kell jönnöd. Világos?- bólintottam- Hol a gyűrűd babydoll?

-Fent.

-Miért nem hordod?

-Én hordom, csak nem akarom, hogy alvásnál valamibe bele akadjon.

-Vedd fel. Most.- egyenlőre higgadt volt a hangja, de tudtam, ha nem csinálom amit kér, durvább módszerekhez fordul.

Szembe fordított magával, hogy a szemembe tudjon nézni.

-Légy jó kislány és fogadj szót nekem.- felemelte a fejem, hogy ránézzek- Akkor nem eshet bántódásod. -a tegnap este okozott lila foltot kezdte le szívni a nyakamon, jóval erősebben mint tegnap. -Gyönyörű. Az enyém vagy, ezt ne feledd! Most pedig menj, és vedd fel a gyűrűdet, majd menj dolgozni!

Lassan már öt éve tart terrorban. De egy részem örül neki, hiszen ha nem lenne Harry, nem lenne ő sem. Egyetlen pozitívum az életemben Penny. Ő a mi szemünk fénye, a lányunk, Penelopé. Három éves, általában anya vigyáz rá mikor nincs oviban, én pedig dolgozom. Talán Penny az egyetlen ember a Földön akit Harry igazán szeret, még akkor is ha megveri. Nevelési célzattal teszi, azért, hogy egyszer majd egy jól nevelt, csodálatos nő legyen, ne pedig egy hisztis cafka.  Mikor Harry Penny-vel van teljesen megváltozik. Felszabadult, gondtalannak látszik. Imádja Penny-t és Penny is őt.

~*~

Az aukció rég elkezdődött. Harry elment valahova, mikor egy fiatal férfi ült le.

-Hogy érzi magát Mrs. Styles?- kérdezte

-Köszönöm, jól. -mosolyogtam illedelmesen

-Lamar vagyok.- mutatkozott be

-Alyssa.

-Tudom. Én szerveztem az aukciót.

-Örvendek.

-Részemről a szerencse. További szép estét, mennem kell!- a hátam mögé néztem és hamar rájöttem a távozásának okára. Harry közeledett az asztalunkhoz és magához képest elég nyugodtnak tűnt

~*~

-Láttam. -mondta Harry a semmiből miután elaltatta Penny-t

-Mit?

-Ne játszd a hülyét! Mindent láttam!

-Mé-mégis mi-micsodát?- dadogtam

-Láttam ahogy ott viháncoltál Lamar-al.

-És akkor mi van?- alig mondtam ki, már meg is bántam

-Hogy mondtad?- hüledezett. Magam is meglepődtem a válaszomon, de már nem tehettem semmit.

-Sajnálom, nem úgy gondoltam!- próbáltam menteni a menthetőt, de tudtam, hogy ez a hajó már elúszott

-Fordulj meg és ereszekedj négykézlábra!- az egész testem remegett, de tettem amit kért -Emeld a segged a levegőbe!- a lábaimat felhúztam a fenekemet pedig feltoltam a levegőbe -Az, hogy megcsaltál, még hagyján, de, hogy ilyen hangnemben beszélj velem azt már nem fogom eltűrni neked!- lehúzta rólam a pizsama nadrágomat, meg a bugyimat

-É-én nem csaltalak meg! Kettőnk közül te vagy az aki már nem egyszer megcsalt!- egy óriásit csapott a fenekemre

-Ne akarj még jobban felhúzni! Hány ütést érdemelsz?- a büntetésnek ezt a részét gyűlölöm a legjobban. A lényege, hogy ő kigondolja hányszor fog elfenekelni és mielőtt megmondaná a számot, nekem tippelnem kell. Ha eltalálom, csak annyit kapok, viszont ha egyet is tévedek az eredeti szám dupláját kapom, aztán szárazon megdug.

-30?- mondtam félénken

-Kérdezed vagy mondod?

-Mondom.

-Biztos? Megcsaltál és tiszteletlen voltál...

-Igen.

-Én 40-re gondoltam, szóval 80 lesz, és te hangosan fogsz számolni, valamint minden ütés után elmondod, hogy ,,Sajnálom. Soha többé nem foglak megcsalni és tisztelettudóan fogok veled beszélni!" Ha eltéveszted a számolást vagy nem pontosan mondod vissza amit kell, előről kezdjük! Világos?

-Igen. - egy hatalmasat ütött a csupasz fenekemre- Egy. Sajnálom. Soha többé nem foglak megcsalni és tisztelettudóan fogok veled beszélni!- újra erősen rácsapott a hátsómra- Kettő. Sajnálom. Soha többé nem foglak megcsalni és tisztelettudóan fogok veled beszélni!

Kegyelmet nem ismerve verte a fenekemet. Ütés ütés után. Az egész hátsó felem zsibbadt, éreztem, hogy a kéznyoma elég sokáig meg fog maradni...

Már az ötvenedik után nem éreztem a fenekem.

-Ááá. Ötvenegy. Sajnálom. Soha többet nem foglak megcsalni és tisztelettudóan fogok veled beszélni!

Csatt!

-Ohh. Ötvenkettő. Sajnálom. So-soha többet nem foglak megcsalni és tisztelettudóan fogok veled beszélni!

Csatt!

-Ötvenhárom. Sajnálom. Soha többet nem foglak megcsalni és tisztelettudóan fogok veled beszélni! Harry, kérlek fejezd be!

-Fogd be vagy többet kapsz és fejezd be a mocorgást!

Inkább befogtam és csendben tűrtem a kínzását.

-Hetvennyolc. Sajnálom. Soha tö-többet nem foglak megcsalni é-és tisztelet-t-tudóan fogok veled b-beszélni!- a végén már alig bírtam beszélni a fájdalomtól. Az ájulás szélén álltam. Visszatartottam a könnyeimet, hiszen Harry kiszámíthatatlan. Már csak kettő...- Hetvenkilenc. S-sa-sajnálom. Soha többet nem f-foglak megcsalni és tisztelettudóan fogok v-veled beszélni!- az utolsó volt a legerősebb. Az egész bőröm égett a fájdalomtól- Nyolcvan. Sajnálom. S-soha többet n-nem foglak megcsalni és tisz-tisztelettudóan fogok v-veled beszélni!

-Most, szívem szerint keményen megbasználak, de tekintettel vagyok arra, hogy késő van, így hagylak aludni, de nem fogod megúszni. Nem felejtettél el valamit?

-Köszönöm a büntetést.- s egy apró puszit adtam az arcára. Ez csak egy a beteges szokásaiból. Minden büntetést meg kell neki köszönnöm és legalább egy puszit kell neki adnom.

-Bármikor babydoll.

Mellém feküdt az ágyba, a mellkasára vont és szorosan a karjai közt tartott, míg én némán álomba zokogtam magam.

És íme ez a mi „szerelmes" történetünk. Nem éppen egy tündérmese, de ha visszamehetnék az időben semmin sem változtatnék, legfeljebb annyin, hogy alázatosabb lennék. Hiszen minden rosszban van valami jó; számomra Penny ez a jó dolog az életemben és nem bántam meg, hogy Harry az apja, Harry egy csodálatos apa és törődik a lányával, Penny-nek meg természetesen ő a mindene.

És íme ez lenne az első rész... Elég beteg, de lesznek benne normálisabb részek:)
Megéri folytatni? Még mindig tetszik?