Másnap reggel korán keltem és szinte egyből felkeltem az ágyból. Megmostam az arcomat hideg vízzel, majd gyorsan felöltöztem. Egy vastag sárga kötött pulcsit vettem fel, meg egy fekete farmert. Magamhoz vettem a kistáskámat, majd elindultam a közeli kávézóba. A korai csípős levegő frissen hatott rám és furcsa mód a szokásosnál sokkal jobb volt a kedvem, amikor megérkeztem a családias légkörű kávézóba. Négy kávét kértem elvitelre, majd amint megkaptam a poharakat elindultam vissza a hotelbe, majd fel az emeletre, azonban, mielőtt Emerson szobája felé vettem az irányt, még gyorsan felszaladtam felkelteni Aidant. Bekopogtam a szoba ajtaján, majd pár perc múlva a fiú ajtót nyitott kissé álmos fejjel.

- Ilyen korán fent vagy? – kérdezte, de olyan aranyos volt az álmos hangja, hogy alig tudtam figyelni. Haja kissé kócosan állt fején, alig bírtam ki röhögés nélkül. Csak egy fekete pólót, meg egy szürke pizsama alsót viselt.

- Igen, miért te most keltél fel ? – kérdeztem.

- Mint látod. – felelte álmosan.

- Ezt neked hoztam. – adtam a kezébe az italt.

- Ez rendes tőled – mosolyodott el – nem jössz be ? – kérdezte. Egy ideig elgondolkodtam a dolgon, de végül rábólintottam.

- Legyen, de nem maradhatok sokáig. – lépett arrébb Aidan, mire én is át tudtam lépni a szoba küszöbét.

Az ő szobája is hasonló volt, mint az enyém. Szintén bézs színű falak, szinte korom fekete bútorok, az ágy előtt a komód, mellette a szekrény, a fürdőszoba és a többi.

- Szóval mi a terved ? – kérdezi komótosan sétálva vissza az ágyhoz, majd feküdne vissza én viszont levettem a cipőmet és szó szerint ráugrottam az ágyra, ezzel kiugrasztva a fiút az ágyból.

- Nem alszol vissza, amíg én itt vagyok. – nevettem fel ördögien, mire a fiú csak sértődötten megdobott egy párnával.

- Harcolni akarsz ? – kérdeztem, mire Aidan egy újabb párnát dobott az arcomba, amivel tönkre tette a frizurámat. Látva dühös arcomat, hangos nevetésbe kezdett, amit nem hagyhattam bosszú nélkül, ezért erősen megmarkoltam az egyik párnát és jól képen vágtam vele a fiút, mire láttam, hogy egy újabb akcióra készül, ezért elkezdtem az ajtó felé rohanni, de Aidan utolért és elkapta a derekamat, majd visszarángatott, mielőtt elérhettem volna a kilincset.

- Elismered, hogy vesztettél ? – kérdezte mindent tudó vigyorral a képén.

- Soha. – tiltakoztam és keresztbe raktam volna a karomat, de ezt Aidan derekam köré font keze megakadályozta.

- Aranyos vagy, amikor, így megsértődsz. – kuncogott, majd végül rendesen talpra álltam és a fiú elengedte a derekamat.

- De legalább felébredtél – zártam le ennyivel – akkor a forgatáson találkozunk. – indultam meg az ajtó felé.

- Szia Madie. – köszönt el, majd kiléptem az ajtón.

Te jó ég, aki meglátja madárfészek szerű hajamat, nem is gondolná mit csináltam a szobában a fiúval. Ujjammal kifésültem az összegabalyodott tincseket, majd elindultam lefelé a lépcsőn pontosan egy emelettel lejjebb. Amikor elértem Emerson szobáját kissé feszengve álltam az ajtó előtt. Talán nagyon megharagudott rám a tegnapi miatt és lehet, hogy látni sem akar. Végül nagy levegőt vettem és bekopogtam. A lány mosolyogva nyitott ajtót, majd amint realizálta, hogy én vagyok egyből lehervadt a mosoly az arcáról.

- Mit akarsz ? – kérdezte flegmán.

- Bocsánatot szeretnék kérni, amiért olyan elutasító voltam – kezdtem – de vettem neked kávét – nyújtottam fel az italt, amit reméltem, hogy elfogad – a béke jeléül. – magyaráztam. A lány egy ideig csak a tekintetét vezette az italról rám, majd fordítva végül gyanakodva rám nézett.

- Tegnap még hozzám sem akartál szólni, ma meg már korán reggel kávéval kínálsz, mi a csoda történt veled egy este alatt ? – fakadt ki.

Őszintén elgondolkoztam azon, hogy erre a kérdésre válaszoljak-e neki vagy sem. Viszont vissza emlékeztem arra, amit Aidan mondott és arra, hogy min szeretnék változtatni. Ha komolyan jó kapcsolatot szeretnék ápolni a többiekkel, akkor meg kell tanulnom bízni bennük, amit kezdhetnék azzal, hogy őszinte leszek velük.

- Tegnap délután Aidan átjött hozzám és elbeszélgettünk a dolgokról. Mondhatni kissé felvilágosított a dolgokkal kapcsolatban – motyogtam, majd  amint rájöttem mit mondtam gyorsan hozzátettem – semmi olyasmire, ne gondolj, csak beszélgettünk. – magyarázkodtam, de már késő volt.

- Ha tudom, hogy Aidan ilyen hatással van rád, akkor legközelebb megkérem a hotel tulajdonosát, hogy tegyen titeket egy szobába. – kuncogott, miközben beleivott az italba.

- Emy. - rivaltam rá kissé vörös fejjel.

- Nyugi csak vicceltem – intett le – de ugye védekeztetek?

- Na jó ebből elég...- forgattam meg a szememet.

- Tényleg befejeztem – kuncogott – igazából nekem is be kell vallanom valamit, de azt, majd inkább út közben és ha lehet, akkor gyalog menjünk.

Azzal becsapta maga mögött az ajtót. Egy ideig csak vártam, majd pár perc múlva újból megjelent az ajtóban, megfogta a csuklómat és egyenesen a lépcső felé vonszolt, majd ki az épületből. Amint az utcára értünk, óvatosan körbe nézett, majd kifújta a levegőt.

- Rendben, elárulnád, hogy ez mégis mi volt ? – kérdeztem szórakozottan.

- Igazából , azt akartam mondani, hogy Eden nem csak azért nem akart jönni, mert te nem vagy neki szimpatikus – kezdte – ez titok, csak én meg Tj tudjuk.

- Mit ? – kérdeztem.

- Edennek tetszik Aidan. Vagyis egy kicsit vonzódik hozzá. Aidan erről nem tud, mert fiú és hülye, ezért nem veszi a jeleket. Eden féltékeny rád, mert az elmúlt napokban sokszor látott téged és Aidant együtt. Nem akarja, hogy a közelében legyél. – magyarázta.

A magyarázat enyhén fogalmazva lesokkolt. Nem igazán akartam elhinni. Teljesen megértem, hogy a lánynak bejön Aidan, hiszen kedves, jól néz ki, szinte semmi hibát nem találni benne. Azon kívül, hogy egy kegyetlen párnacsatás gyilkos.

- De nem értem, hogy miért féltékeny, hisz én és Aidan csak barátok vagyunk. – értetlenkedtem.

- Igen, de te is tudod, hogy milyen ha az ember szerelmes – vont vállat – mindenkire féltékeny, aki a közelében tartózkodik és akár egy kicsi esély is van rá, hogy elveszi tőle.

- Igazából nem tudom. – hajtottam le a fejemet.

- Te még sosem voltál szerelmes ? – értetlenkedett, mire megráztam a fejemet.

- Emy, egész életemben távol tartottam magamat minden emberi szeretettől, ami nem a családomtól jött – vontam vállat – voltak barátaim, de sosem tartottam olyan fontosnak, hogy én szerelembe essek. – vontam vállat, látszólag a lány meglepődött a válaszomon.

- Akkor ezért nem veszed a jeleket. – motyogta az orra alatt, de lehet csak képzeltem.

Sajnos ez vagyok én. Nem értek a szerelemhez, igazából azt se nagyon tudom, mi lenne a feladata egy olyan barátnak, mint amilyen Emy is számomra. Egyszer talán kiderül. Miközben ezen gondolkodtam meg is érkeztünk a stúdióhoz.