A következő nap az ágyamban feküdve meredtem magam elé. Tudtam, hogy egyszer, úgy is szóba kell, majd állnom a többiekkel, csak éppen nem a mai napra terveztem azt. Felkeltem az ágyból, majd a fürdő felé vettem az irányt, majd miután megmostam az arcomat felöltöztem egy laza farmernadrágba és egy fehér pólóba, majd elő vettem a laptopomat és az egyik már meglévő munkámon dolgoztam tovább. Jól esett egy kicsit kikapcsolódni és elmerülni a videó vágás világában.

Késő délután volt, mikor befejeztem, de amint elraktam a gépemet, újból rám tört az unalom és nem tudtam mit kezdjek magammal. Gondoltam megiszok egy kávét, azonban amint, hogy a konyhába léptem volna kopogtattak.

- Emy, utoljára mondom, hogy nem vagyok hajlandó beszélni veletek. – feleltem unottan, ugyanis a lány a nap folyamán többször is zaklatott engem.

- Nem Emy vagyok, hanem Aidan – hallottam meg a fiú hangját – csak beszélni szeretnék veled.

- Akkor hiába jöttél. – lomboztam le a fiút.

- Kérlek Madie – állt továbbra is az ajtó túl oldalán – csak azt szeretném, hogy megértsd – folytatta – az én kedvemért. – utálom ha ezt mondja, mert ezzel mindig bűntudatot kelt bennem.

Lassan odasétálok az ajtóhoz, lerakom a kávét az asztalra és kinyitom a zárat. Aidan mint mindig most is mosolyogva üdvözölt, haja most is tökéletesen állt egy fekete famert és hosszú ujjút viselt.

- Mit akarsz ? – szegeztem neki a kérdést.

- Megbeszélhetnénk ezt négy fal közt és nem itt a folyosón ? – mutatott körbe zavartan.

- Legyen – vontam vállat – gyere be. – nyitottam tágabbra az ajtót, majd a fiú beljebb lépett én pedig becsukhattam az ajtót.

Aidan nem zavartatta magát, lépett kettőt, majd belevetette magát az ágyamba és szinte ráugrott ezzel az egész ágyneműt tönkre téve.

- Oké, gondolom nem azért jöttél, hogy széttúrd az ágyamat – nevettem fel halkan – szóval mondjad gyorsan, mielőtt széttöröd az ágyam – ültem fel én a fiú, mellé, majd a párnát feltornyoztam magamnak, míg Aidan az ágy végén elterülve kezdett bele a magyarázatba.

- Amikor Dante megtalálta a szabaduló szobát a neten, mindenki nagyon izgatott lett persze rajtunk kívül. Tj indult volna szólni nekem, amikor Eden megállította, mert veled beszélgettem és azt mondta, hogy majd akkor hívjon el, hogyha egyedül leszek. Tj erre azt mondta, hogy akkor téged is meghívnak, mire Eden megszólalt, hogyha te is jössz, akkor ő nem hajlandó jönni, de ezt Tj nagy valószínűséggel már nem hallotta, mert akkor már ott volt és megkérdezett minket – magyarázta – a többiek értetlenül néztek rá ők sem értették.

- Ethan ? – kérdeztem.

- Ő elvileg nem érezte jól magát – mondta – nem hiszem, hogy miattad nem jött volna el. – mosolygott.

- Hazudtál nekem Aidan...

- Igérem többször nem fordul elő. - nézett a szemembe.

- Az ígéret csak akkor szép, ha meg is tartják. Anélkül pedig csak üres szavak. - magyaráztam.

- Igyekszem. - mosolygott a fiú.

- Kisujj eskü ? - kérdeztem kuncogva.

- Kisujj eskü. - azzal közelebb hajolt és összekulcsoltuk a kisujjunkat.

- De Eden, miért nem kedvel engem ? – tereltem a témát.

- Ezt mi se tudjuk – vont vállat a fiú – elég nehéz megszoknia, ha új ember jön a társaságba és ráadásul elsőre ilyen jóba van mindenkivel.

- De én rajtad meg Emy-n kívül senkivel sem beszélgettem. – néztem rá értetlenül.

- Akkor meg fogalmam sincs – nézte a plafont, majd amikor újra rám vezette tekintetét, látva kissé csalódott arcomat gyorsan ülőhelyzetbe tornázta magát és közelebb jött hozzám – nem a te hibád, mert Eden nem kedvel, ne is foglalkozz vele – vont vállat – azokkal foglalkozz, akik próbálnak törődni veled.

- Mint te ? – nevettem fel.

- Ez most szíven ütött. – játszotta a sértődöttet.

- Amid nincs az nem tud fájni. – folytattam a cukkolást.

A fiú válaszra nyitotta volna a száját, amikor hirtelen megcsörrent a telefonom. Éppen a telefonomért nyúltam, majd valamit nagyon félrenyomhattam, ugyanis alig egy perc múlva a televízió képernyőjén jelentek meg a szüleim. Úgy megijedtem azt se tudtam mit tegyek, majd a másodperc töredékrésze alatt jutott el az agyamig az információ miszerint nem lenne túl előnyös ha a szüleim meglátnának egy fiúval, a hotelszobámban, amint éppen az ágyon beszélgetünk, ezért gyorsan cselekedtem. Meglöktem a fiút, aki az aránylag nem magas ágyról szépen lezuhant.

- Madie te vagy az ? – kérdezte anyukám. Ők is a nappaliban lehettek, ugyanis felismertem a kanapét meg a bútorokat. Anya kissé lazább öltözetben volt, mint én, haját kiengedve hordta, míg apa egy kissé elegánsabb ingben karolta át az anyámat.

- Ki volt az ? – kérdezte apum, miközben Aidan nyöszörgését próbáltam elnyomni.

- Mármint ki ? – kérdeztem értetlenül.

- A fiú, akit lelöktél az ágyról kincsem. – kuncogott anya. Lenéztem az ágyról Aidan-re, aki csak a fejét vakarta, de a szüleim logikáján még ő is mosolyogni kezdett. Nagy levegőt vettem, majd az ágyról lemászva felsegítettem a fiút.

- Anya, apa ő itt Aidan, az egyik színész a forgatásról. – magyaráztam.

- Üdv. – integetett Aidan kicsit zavartan, miközben visszaültünk az ágyra.

- Tegezz nyugodtan – mosolygott anya – na és, mióta vagytok együtt ?

- Tessék ? – kérdeztük egyszerre a fiúval.

- Anyád, úgy akarta mondani – nézett a nőre – hogy lehet alakulóban van köztetek valami.

- Igen, két méter távolság. – mutattam az Aidan és köztem lévő távolságra.

- Mármint kapcsolatra kincsem. – folytatta anya.

- Nem – lombozta le anyát Aidan – Madie egy nagyon aranyos lány, de tényleg csak barátok vagyunk. – mosolygott kedvesen a fiú.

- De azért biztos örülnél ha...

- Elég – szakítottam félbe anyát, mielőtt olyat mondott volna Aidannak, amit még én is megbánok – örülök, hogy megismertétek egymást, de elég késő van, holnap pedig forgatás. Ígérem, majd felhívlak titeket és elmesélek mindent. – azzal kikapcsoltam a televíziót és bontottam a hívást.

A fejemet a tenyerembe temettem és legszívesebben elsüllyedtem volna a föld színéről. Elképesztő, hogy még egy ilyen helyzetben sem bírta anyukám visszafogni magát.

- Kedves szüleid vannak. – jegyezte meg Aidan.

- Leégettek előtted igaz? – fogtam még mindig a fejemet.

- Igazából nem, olyan tipikus szülők voltak. – vont vállat.

- Nagyon sajnálom, remélem nem hoztak kínos helyzetbe. – néztem rá.

- Madie, hogy bármi ilyesmi történt volna, már itt se lennék. – mosolygott.

- Szóval aranyosnak tartasz ? – kérdeztem ravasz mosollyal az arcomon.

Aidan kissé zavartan kezdett mosolyogni, majd indulni készült, amikor megfogtam a csuklóját és visszarántottam egy ölelésre.

- Te is aranyos vagy. – suttogtam a fülébe, miközben átölelte a derekamat.

- Örülök, hogy a barátomnak mondhatlak Madison Williams. – vált el tőlem, majd nyitotta az ajtót.

- Csak meg ne bánd. – kacérkodtam vele, majd miután elment és becsukta maga mögött az ajtót, egészen addig nem is vettem észre, hogy az ölelésünk óta benntartottam a levegőt, csak azután vettem észre miután kifújtam a fiú távozását követően.

Fogalmam sem volt, miért van rám ilyen hatással. El sem hiszem, hogy ilyet mondok, de tényleg kezdem, úgy érezni, hogy egy remek barátra találtam benne. Mindenesetre, teljes mértékben igaza van. Nem szeretnék többé az a magába fordulós ostoba tini lány lenni, aki senkiben sem bízik meg, ezért holnap az első dolgom lesz, hogy kibékülök Emersonnal.