Halk kopogásra keltem. A fejem egy kissé zúgott és eléggé álmosnak is éreztem magamat, bár lehet amiatt, mert aidannal tegnap este kissé sokáig maradtunk fent. Már éppen keltem volna ki az ágyból, amikor hirtelen realizáltam, hogy még mindig Aidan pulcsija van rajtam. Ekkor esett le, hogy tegnap este valószínűleg olyan fáradt lehettem, hogy egyből bedőltem az ágyba és elaludtam. Aidan pulcsiját viszont nem akartam levenni, olyan mámoros és megnyugtató volt az illata. Amint rájöttem mit is gondoltam az előbb egyből levetettem magamról a pulcsit, majd rendbe szedtem a hajamat és az ajtóhoz léptem. Amikor kinyitottam viszont senki nem állt ott és, mikor körbe néztem senkit nem láttam a folyosón. A küszöböm előtt egyedül egy lezárható fedelű kávés pohár volt, rajta egy cetlivel.

„Úgy is tartoztam még egy kávéval : )"

- A.

Boldog mosoly terült el arcomon még ha nem is voltam kíváncsi arra az idiótára, végül elfogadtam az ingyen kávét. Míg felébredtem kiültem az erkélyre és onnan néztem a hajnali tájat. Vagyis inkább reggeli, mert ha jól érzékeltem lassan 7 óra múlt. Megittam a kávét, majd visszasétáltam a szobámba, vettem egy forró zuhanyt, majd felöltöztem. Mivel nem volt annyira hideg ezért csak a szakadt farmeromat vettem fel, meg hozzá egy bézs színű pulóvert, míg a hajamat egy laza kontyba kötöttem fel. Fogtam a táskámat, meg a beléptető kártyámat és el is indultam a stúdióba. Szerettem volna kiélvezni a korai reggeli levegőt, ezért gyalog mentem. Út közben megálltam egy kávézónál, majd elviteles poharakba kértem néhány pohár kávét, majd újabb kilométer gyaloglás után végül megérkeztem a stúdióba.

Minden stáb tag a reggeli előkészületekhez iramodott, míg én lazán sétáltam a díszletek vagy egyéb eszközök társaságában. Ekkor a nagy tömegben észrevettem Jeremy-t, ahogy éppen az egyik kellékessel tárgyal. Erőltettem magamra egy mosolyt, majd megindultam felé.

- Jó reggelt Jeremy - mondtam azzal a kezébe nyomtam a pohár kávét.

- Szia Madie, köszi - fogadta el - látod Logan megmondtam hogy Madie a mi emberünk -mosolygott - figyelj - karolt vállon, majd indult el velem - tudom nagyon fontos, hogy itt legyél, szívesen segítek a szüleidnek, mert megígértem nekik, hogy tőlem sokat tanulhatsz - kezdte el mondani - ezért ma arra gondoltam, hogy egy órával később kezdjük a forgatást, addig megmutatom, hogy pontosan mi a segéd operatőr szerepe. - mosolygott.

- Tényleg - kérdeztem - borzasztóan hálás vagyok, nem is tudom mit mondjak. - lepődtem meg.

- Gyere pakolj le a székedre és gyere utánam. - azzal elment.

Én megkerestem a kirakott székemet, majd leraktam rá a táskámat és csak a telefonomat vettem a kezembe , majd indultam vissza Jeremy-hez, aki az egyik segéd operatőr társaságában nézte a kamerákat.

- Szóval Madie, fontos tudnod, hogy, aki jó filmet akar rendezni, annak tudnia kell a többi munkatársának is a feladatát - kezdte - ő itt Victoria - mutatott a szemüveges , rövid vörös hajú nőre - segédoperatőr, ő felel a kép élességéért. Neki kell állítani, amikor a kamera közelről illetve távolról veszi fel a jeleneteket. Most mutatja meg a tegnapi jeleneteket.

A vörös hajú, elkezdte megmutatni a tegnapi felvételeket és elmagyarázta, mit hogyan kell állítani rajta. Igazán érdekesnek bizonyult. Ezután megismerkedtem az egyik kamera technikussal, aki a segédoperatőr voltaképpen munkatársa. Ő felel a kamera működéséért. Az elkövetkezendő egy órában Jeremy azt is megengedte, hogy az egyik kamerát kipróbáljam vagyis én irányítottam. Ezután elkezdődött a forgatás, de még gyorsan elmagyaráztam Jeremy-nek, hogy, majd szeretnék egy montázs videót elküldeni a szüleimnek, hogy pontosan, milyen élményeim vannak itt a forgatáson, ezért megengedte, hogy néhány jelenetet felvegyek a saját kamerámmal. Igyekeztem nem útban lenni vagy esetleg kikerülni a kamera látókörét. Miután végeztem kissé fáradtan huppantam le az egyik padra, majd elkezdtem átnézni a felvételeket, amiket csináltam.

- Szia Madie - jött oda hirtelen Emy - szóval, hogy ment a tegnap este ? - kérdezte, mindent sejtő mosollyal.

- Mi lett volna ? - kérdeztem értetlenül, mintha semmi érdemleges nem történt volna. Ami így is volt.

- Ugyan már Madison, sikerült kibékülni Aidan-el ? - tette fel a kérdést.

- Mondhatjuk úgy is - vontam meg a vállam, majd elraktam a kamerát a táskámba - nem mondanám, hogy jóban vagyunk, de legalább nem tépjük egymás haját minden percben. - nevettem el magam a végére.

- Nagyszerű - mosolygott - tudtam , hogy képes vagy rá, de..

- Sziasztok! - jött oda hirtelen Aidan, tipikus ötös öltözékben, mire Emy lassan megfordult. Aidan értetlenül nézett a lányra, aki visszavezette a tekintetét rám és ravaszul elmosolyodott.

- Ne merd. - suttogtam kimérten.

- Szia Aidan, bocsi, de nekem most épp mennem kell, ezért itt hagylak titeket kettesben, na sziasztok! - köszönt el a lány a lehető legfeltűnőbben.

- Szia Aidan...te..

- Épp szünetem van, gondoltam megkereslek - telepedett le mellém.

- Minek köszönhetem látogatásodat ? - kérdeztem fennhangon.

- Oh, azt hittem megkaptad.. - értetlenkedett.

- Dehogy - intettem le - igen , megkaptam és köszönöm, feldobtad a napomat. - vontam vállat.

- Akkor örülök - tette a kezét a mellkasára - mert minimum 10 emeletet másztam meg, mire megszereztem és felvittem hozzád.

- Jajj, mindjárt megsajnállak. - nevettem fel, mire ő is elnevette magát.

- Sziasztok - lépett elénk hirtelen egy lány.

- Szia Tj. - köszönt kedvesen Aidan, mivel én nem ismertem a lányt, ezért csak lazán intettem neki.

- Ugye holnap nekünk nem lesz forgatás és Dante talált egy tök jó helyet a közelben. Egy szabadulószobát és arra gondoltunk , hogy nincs-e kedvetek velünk jönni ? - kérdezte a lány kedvesen, miközben kiskutya szemekkel pislogott, kérlelve minket.

- Hát én...

- Jó ötlet, megyünk. - szakított hirtelen félbe a fiú.

- Remek - örvendezett a lány - Dante elküldi a címet és akkor holnap találkozunk. - mosolygott azzal elment.

- Miért mondtad , hogy én is megyek ? - kérdeztem dühösen a fiúra pillantva.

- Mert tudtam, hogy egyből nemet mondtál volna rá. - vont vállat mosolyogva.

- Eltaláltad - mondtam - de bármit mondtál nem megyek. - vágtam be a hisztit.

- Miért ? Nem szereted a szabadulószobákat ? Vagy talán klausztrofóbiás vagy ? Félsz a szűk helyektől ? - faggatott.

- Nem szimplán az emberektől félek - jegyeztem meg cinikusan - nem szeretnék emberek közé menni , mert...- ekkor gondoltam , hogy talán elmondhatnám neki, de végül elvetettem ezt az ötletet - csak nem szeretnék szabadulószobába menni és kész. - tagadtam meg magam.

- Rendben, ahogy akarod - állt fel a helyéről - de kérlek az én kedvemért, azért gondold meg. - nézett vissza rám mosolyogva, majd tovább állt.

Nem igazán volt kedvem társaságba menni. A józan eszem az diktálja, hogy az is helytelen, amit most Aidannal és Emersonnal teszek. Nem lenne szabad közel engednem őket magamhoz. Nem tehetem. Vannak szabályaim és azoknak köszönhetem, hogy eddig kibírtam. De ahogyan Aidan rám nézett és ahogyan rám mosolygott. Megfordult bennem a kérdés, hogy mi lenne ha nem menekülnék tovább a múlt elől és végre megszegném azokat a rohadt szabályokat. Talán jót tenne nekem, ha most az egyszer kilépnék egy kicsit a komfort zónámból és talán élném az életemet, úgy ahogy kellene és nem úgy ahogyan terveztem.