Másnap reggel hangos kopogásra ébredtem. Szitkozódva keltem ki az ágyból, majd nyitottam volna az ajtót, azonban elhaladtam a tükör mellett és kissé elborzadtam a látványtól. Gyorsan kifésültem a hajamat, majd az ajtóhoz léptem és kinyitottam. Emerson állt a szobám előtt, arcán hatalmas vigyorral, majd amint észrevett kétkedő pillantásokat vetett felém.

- Te még alszol ? – kérdezte értetlenül.

- Múlt idő Emy, mert már felkeltettél. – javítottam ki gúnyosan a lányt, mire az nem foglalkozva a megszólalásommal a kezembe nyomott egy pohár kávét, majd félretolt az útból és lazán besétált a szobámba.

- Már, így is késében vagyunk – lépett a szekrényemhez, majd kinyitotta azt – elképesztő, milyen göncöket fel nem veszel – nézett körbe a szekrényemben – kiválasztok neked párat. – azzal elkezdett kutakodni a ruháim között, amiket egyesével ragadott ki a gardróbból.

- Elsőnek is – csuktam be az ajtót, majd a komódra leraktam a kávét – nem törhetsz be a szobámba vagyis a személyes terembe – kezdtem – kettő, még csak hét óra múlt és legjobb tudomásom szerint a forgatás, csak tízkor kezdődik. Minek ennyire sietni ? – kérdeztem értetlenül.

- Rendben akkor, majd legközelebb megkérdezlek – vont vállat – viszont mi nem a forgatásra megyünk, hanem vásárolni mert este találkozunk...

- Micsoda ? Kikkel ? – hüledeztem.

- Az meglepetés – vont vállat, majd elém dobott pár ruhadarabot – most öltözz fel, lent várlak, ígérem, mindent elmagyarázok. – azzal csak villantott egy biztató mosolyt, majd kilépett a szobámból és szinte becsapta maga után az ajtót.

Elképesztően önző ez a lány. Mármint, leszervez egy találkozót számomra teljesen idegen emberekkel és még csak meg sem kérdez, hogy nekem van – e egyáltalán kedvem találkozni. Tény, hogy tegnap jól éreztem magamat a forgatáson, de szimplán az újdonság miatt és azért Emerson vezetett körbe, mert senki más nem volt. Nem nagyon volt kedvem a városba menni, szívesebben maradtam volna a stúdióban. Mindenesetre felöltöztem – természetesen egy az Emerson által kiválasztott ruhadaraboktól függetlenül - vagyis egy fekete pólót és nadrágot hozzá pedig egy szürke blézert vettem fel, majd felkaptam a cuccaimat, a hajamat kifésültem és elindultam lefelé. Az előtérben Emerson várakozott, majd amint meglátott, dühös pillantást vetett rám.

- Ez nem is az, amit én választottam neked. – nyafogott.

- Elég a hisztiből, vagy ki sem lépek a hotelből – álltam meg – először is le kell fektetnünk pár szabályt – kezdtem – a bevásárlóközpontokon kívül meglátogatunk néhány látványosságot is, hogy le tudjam filmezni őket, rendben ? Második, nem erőltetsz rám semmit sem. Ami nem tetszik az nem tetszik. Világos ? – kérdeztem, mire a lány kissé bizonytalanul bólintott.

Elindultunk a hotelből, de előtte Emerson gyorsan leintett egy taxit. El is utaztunk az egyik legnagyobb bevásárlóközponthoz a városban. Jó néhány ruhaboltot megjártunk, ahol a lány elég érdekes ruhadarabokat talált magának, míg én csak egy kettőre tudtam mondani, hogy megfelel. Ezenkívül még egy média boltba is sikerült elrángatnom, ahol egy új kameraállvánnyal bővült a készletem. Ezek után eljutottunk még a parkba és sikerült néhány turista látványosságot is megnéznünk. A nap lassan kezdett a vége felé járni, bennem pedig megfordult a kérdés, amit már reggel óta meg akartam kérdezni a lánytól.

- Akkor mégis kikkel találkozunk mi pontosan ? - szegeztem neki a kérdést.

- Akkor mégis jössz ? – kérdezte izgatottan.

- Talán nem halok bele – vontam vállat mosolyogva – szóval kikről van szó ?

- Igazából Cameron és Aidan. Tudod ők is ott vannak a forgatáson. Aidan játssza ötöst, míg Cameron a fiatal Luther-t alakítja a sorozatban. – magyarázta.

- Bocsi, de én nem láttam a sorozatot. – lomboztam le a lányt.

- Akkor, majd ha megismered őket, csak miattuk muszáj lesz végig nézned. – mosolygott kedvesen.

Miután megérkeztünk elbúcsúztunk egymástól és ki-ki a maga szobája felé vette az irányt. A szobámban, teszteltem az új állványt, igazság szerint elég könnyű volt kezelni. Ekkor hirtelen az órára pillantottam, ami fél hatot mutatott. Gyorsan elkezdtem készülődni, ugyanis Emy állítása szerint hatkor találkozunk a fiúkkal egy közeli kávézó előtt, de háromnegyedkor jön ide, hogy együtt induljunk. Gyorsan kifésültem a hajamat felkaptam a farmernadrágomat, hozzá egy fehér pólót meg a krémszínű bőrdzsekimet, majd csak a telefonomat vettem magamhoz, amikor kopogtak az ajtómon.

- Gyere, induljunk. – rivalt rám Emy, amikor kinyitottam az ajtót ugyanis éppen csak annyi időm volt, hogy a szobám ajtaját bezárjam, mert a lány fénysebességgel rángatott el a lépcsőig, majd egyenesen ki a hotelből.

Értetlenül bámultam a lányra, aki csak szótlanul sétált – szinte rohant – a járdán, amikor puszta kíváncsiágból, rápillantottam a telefonom kijelzőjére. Alig pár perc múlva hat óra. Gyorsan szedtem a lábaimat a lány után, majd megpillantottam a kávézót és előtte beszélgetett a két fiú. Nem láttam az arcukat , de abban biztos voltam, hogy az egyiknek szőke haja van. Amint odaértünk a szőke fiú és Emy boldogan üdvözölték egymást, majd észrevettem a másik fiút, akinek látványán egyszerűen ledermedtem. Felismertem azt a jól fésült barna hajat és azt az alattomos zöld szempárt.

- Te ? – kérdeztük egyszerre.

- Kávétolvaj ? – néztem a fiúra értetlenül.

- Drámakirálynő ? – nézett rám a fiú, hasonlóan kikerekedett szemekkel.

- Ti ismeritek egymást ? – cikázott Emy tekintete köztem és a fiú között.

- Mondhatjuk úgy is – feleltem cinikusan – jössz nekem egy kávéval. – fordultam a fiú felé.

- Csak szeretnéd. – felelt vissza a fiú hasonló hangnemben, mire csak megforgattam a szememet.

- Nem érdekel, elég én hazamentem. – indultam volna, amikor Emy megragadta a csuklómat és félrehúzott.

- Most meg mi bajod van ? – kérdezte suttogva.

- Nem mondtad, hogy ez az idióta is jönni fog – utaltam a kávétolvajra – ha ezt tudom, akkor nem is jövök. – válaszoltam neki halkan, majd a fiú irányába mutattam.

- Figyelj nem tudtam, hogy te és Aidan nem vagytok jóba, de az én kedvemért kérlek maradj. – nézett rám baráti tekintettel és magam sem tudom, hogy miért végül rábólintottam.

- Legyen. – sóhajtottam, majd vissza mentünk a fiúkhoz, de mielőtt még beléptünk volna az épületbe  még egy szúrós pillantást vetettem a fiúra, aki hasonlóképpen némán intézte felém szavait. Esküszöm ha szemmel ölni lehetne már mindketten halottak lennénk.

Egyébként a kávézó elég hangulatos volt. Minden fából készült volt, elegánsan egészítette ki egymást a bútorok világosabb színe a falak sötétebb árnyalatával. A sarokban egy négyszemélyes sarokgarnitúrában foglaltunk helyet.

Nem sokkal később jött a pincér, majd felvette a rendelést. Az elején elég kínosan éreztem magamat tekintve, hogy a kávétolvaj vagyis Aidan is ugyanolyan szótlan volt akárcsak én, így a nagy semmittevésben csak Emy és Cameron beszélgetését hallgattuk, amikor végre kihozta a pincér fiú a megrendelt italokat.

- Tessék – rakta a fiúk elé az italokat, majd elénk – jó választás – mosolygott rám kedvesen - én is sok tejszínnel szeretem. – villantotta meg a mosolyát a fiú, majd kicsit beleharapott az alsó ajkába. Igazság szerint olyan tipikus nőcsábász fiúnak tűnt, angyali szemekkel, világosbarna hajjal.

- Köszönjük a kiszolgálást, most már elmehet. – szólalt meg Aidan, itt létünk alatt először.

- Nyugi haver, nem akarok rámozdulni a barátnődre. – védekezett a pincér.

- Nem vagyok a barátnője. – néztem mérgesen a fiúra.

- Oh – illetődött meg a fiú – ez esetben viszont, gondolom szabad vagy – vett elő egy szalvétát, majd valamit ráfirkantott és átnyújtotta nekem. A telefonszáma volt rajta.

- Majd te is hívj fel – kacsintott Emy-re a fiú – csak össze ne vesszetek rajtam – intett, majd gyorsan elviharzott kiszolgálni a többi vendéget.

- Neked mégis mi a franc bajod van ? – szegeztem kissé ingerülten a fiúnak a kérdést.

- Igen, haver ez meg mi volt ? – kérdezte Cameron is a fiú felé fordulva.

- Olyan nagy gond, hogy megvédtelek egy arrogáns tuskótól ? – kérdezte Aidan. Szeme villámokat szórt.

- Egyébként egész helyes volt...- motyogta Emerson.

- Emy! – nézett a lányra durcásan Cameron.

- Csak mondtam. – tette fel a kezét a lány védekezőleg.

- Nem értelek – fordultam újra Aidan felé – egyik pillanatban még szemmel is meg tudnál ölni, meg direkt húzod az agyamat a másik pillanatban pedig meg akarsz védeni – értetlenkedtem, majd leesett – pont az ilyen emberek miatt tartottam távol magamat mindenkitől. – szedtem össze magamat, majd indulni készültem, azonban még visszafordultam egy közeli asztalról felvettem egy pohár vizet és telibe Aidan arcába öntöttem. A fiú sokkoltan nézett rám, ahogy Emerson és Cameron is tették.

Az akciómat követően gyorsan kiviharzottam az épületből és elindultam a hotel felé. El sem hiszem, hogy egyáltalán belementem ebbe a találkozóba. Pontosan az ilyen helyzetek miatt nem akartam társaságba menni, mert egyszerűen mindig rosszul jönnek ki a dolgok. Nem véletlenül akartam elsőnek nemet mondani a lánynak, mert én képtelen vagyok társaságban megmaradni. Nem tudok, úgy megszólalni vagy cselekedni, hogy abból ne legyen veszekedés vagy sértődés. Szorosabbra húztam össze magamon a kabátomat, mert egyre erősebben fújt a csípős szél. Mindenesetre felviharzottam a hotelbe, majd az ötödik emeltre és berontottam a szobámba. Vettem egy forró zuhanyt, ami után kissé megnyugodtam, majd megpróbáltam álomra hajtani a fejemet, hogy minél hamarabb elfelejthessem ennek a borzalmas estének az élményét.