A nap halvány sugarai lágyan cirógatták arcomat a kora reggeli órákban. Aidan karjai továbbra is derekamnál pihentek és bár nehezen tudtam elhinni, de a több órás forgolódás ellenére is kipihentnek éreztem magam. A reggeli nyugalmunkat azonban hangos kopogás zavarta meg. Aidan álmosan nyöszörögni kezdett, majd éreztem, ahogy kitakarózik, majd felkel az ágyból. Kinyitotta az ajtót, azonban egy ismeretlen női hang zavarta meg a fülemet, így egyből kipattant a szemem és felültem az ágyban.

- Anya? - hallottam Aidan hangját, azonban a szavak hallatán, úgy megijedtem, hogy ismét leestem az ágyról. Törökülésbe tornáztam fel magamat, még mindig a fejemet fogva. Jól hallottam amit a fiú mondott vagy csak hallucináltam?

- Kicsim, hogy titkolhattad el előlünk, hogy új barátnőd van?- hallottam a nőt sopánkodni.

- Tessék? - néztem ki az ágy mögül, ekkor azonban Aidan félre állt az ajtóból, majd farkasszemet néztem két felnőttel akik csillogó tekintettel néztek rám.

- Szia - tolta félre Aidant a nő, majd berontott a szobába én pedig kelletlenül felálltam - Lauren Gallagher vagyok - rázott velem kezet - igazán örülök, hogy megismerhetlek, hadd nézzelek, de szép vagy. - mért végig kedves és érdeklődő hangnemben. Kissé kínosan éreztem magam, ugyanis az ő elegáns szettjük mellett, igazi utcagyereknek tűnhettem a pizsamaként szolgáló fekete pólóban - ami történetesen Aidan pólója volt - és egy rövid szürke nadrágban.

- Ha lehet ne támadjátok le - csukta be az ajtót Aidan, majd mellém állt - anya, apa ő itt Madison Williams a barátnőm. - mosolygott Aidan, majd átkarolta a derekamat.

- Nagyon örvendek Mr. és Mrs. Gallagher, igazán örülök, hogy megismerhetem magukat - mosolyogtam - de meg kell kérdeznem, hogy honnan tudnak a kapcsolatunkról? - kérdeztem miközben magamra és a fiúra mutattam.

- Ma reggel lementem a kávézóba és ott virított egy rólatok készült kép az újság címlapján - mesélte a nő, majd ekkor észrevettem a kezében a papírt, amit Aidan egyből kikapott anyja kezéből - azt hittük, hogy már nyilvános.

- Basszus - hűlt el Aidan, amikor végig olvasta a cikket - kicsim kérlek nyugodj meg megfogjuk oldani. - fordult felém Aidan, mert tudta, hogy ezek után biztos ki fogok borulni és őszintén igaza is lett.

- Hogy tudnánk megoldani? Az összes újság címlapján ott díszeleg a képünk. - fakadtam ki.

- Ugyan már, ki olvas manapság újságot? - tette fel a kérdést, majd hirtelen a szüleire nézett - nem sértésből.

- Aidan tennünk kell valamit - néztem segélykérően a fiúra ekkor azonban a szüleire tévedt a tekintetem. Teljesen hívatlanul jöttek, hogy boldogan üdvözöljék a fiúk új barátnőjét és bármennyire is ideges vagyok, ők nem ilyen fogadtatást érdemelnek - de majd valamikor máskor. Ma viszont magukkal fogjuk tölteni a napot. - mosolyogtam.

- Oh, nyugodtan csak tegezz drága Madison. - mosolygott a nő.

- Csak Madie - legyintettem - de köszönöm szépen Mrs.Gallagher...vagyis Lauren. - javítottam ki magamat.

- Akkor lent az előtérben várunk titeket - mosolygott - siessetek. - intézte Aidannak a szavait, majd a férjével együtt kiléptek az ajtón. Én eközben elkezdtem a szekrényből előhalászni pár ruhadarabot, amikor Aidan kétkedő tekintettel fordult felém.

- Nem is vagy kiakadva? - kérdezte.

- De, nagyon is - válaszoltam egyhangúan - de most van fontosabb is, ami pedig a szüleid. Majd utána elintézzük a sajtót. Van ötleted hova mehetnénk velük?

- Étterem? - vetette fel az ötletet.

- Legyen - vontam vállat - de várj. Ők is? - kérdeztem óvatosan.

- Igen - felelt Aidan - de ha gondolod mehetünk olyan helyre, ahol te is tudsz valamit enni. - mondta.

- Nem dehogy - legyintettem - egy napig kibírom ha nem eszek húst, se semmilyen állati eredetű ételt. - vigyorogtam zavaromban.

- Köszönöm Madie - nézett a szemembe - imádlak. - mosolygott, majd gyors szájra puszit adott ajkaimra és elvonult a fürdőszobába készülődni.

Én is elkezdtem készülődni, így egy fehér blúzt vettem fel és egy fekete alkalmi szoknyát a hajamat pedig kifésültem. Mire elkészültem Aidan is kijött a fürdőszobából egy elegáns fehér inget viselt, fekete nadrággal és fekete zakóval. Nagyon jól nézett ki benne.

- Aszta. - mondtuk egyszerre.

- Gyönyörű vagy. - közeledett felém, majd lágyan a derekam köré fonta kezét és szorosan magához ölelt, miközben én a vállán pihentettem a kezem.

- Te is nagyon jól nézel ki. - mosolyogtam rá, majd közelebb hajoltam hozzá és lágy csókot leheltem ajkaira.

- Indulnunk kellene, mert a végén még azt hiszik, hogy valami rosszat csinálunk.- forgatta a szemét a fiú.

- Rossz kisfiú - kuncogtam - na menjünk. - fogtam meg a kezét, majd kivezettem az ajtón.

Lesiettünk a lépcsőn, majd a földszinten ott találtuk a kedves szülőket az ajtó előtt, akik amint észre vettek minket egyből nagy mosoly terült el arcukon.

Amint mi is leértünk elindultunk és bár kicsit izgultam, megpróbáltam a legnyugodtabb formámat elő venni. Igazából direkt kényelmes és alkalmi cipőt vettem fel, hátha sokat kell sétálni, de igazság szerint az az étterem, amit Aidan szülei kiválasztottak egész közel volt. A szülei után Aidan maga elé engedett, majd belépve az étterembe tátva maradt a szám. Egy igazán elegáns és szinte már puccosnak mondható étterembe léptünk be. Hosszú sorokban sorakoztak egymás mellet a fehér abrosszal terített asztalok, a falak sötétek voltak, néhol egy-egy fehér tartóoszloppal, amelyek arany színű díszítésekkel voltak ellátva. Az ablak mellett, ahol fehér függönyökkel igazították el a kilátást, helyet foglaltunk, azonban a mögöttünk lévő páfrány növényektől alig tudta Aidan kihúzni a székemet. Bár eddig is tudtam, hogy Aidan egy igazi úriember, a mostani viselkedése igazán meglepett - amit, ugyan nem bántam, sőt, örültem neki - bár ezt próbáltam leplezni a szülei előtt. Kikértük az ételt, miután mindenki helyet foglalt, majd jöhetett a várva várt beszélgetés.

- Egyébként, hogyan ismerkedtetek meg? - kérdezte kíváncsian Lauren.

- Ez egy elég hosszú történet. - kezdett bele Aidan.

- Van még időnk. - vont vállat a nő.

- Utáltuk egymást. - kuncogtam, mire Aidan rám nézett.

- Ezt hogy érted? - nézett rám Rob.

- Ellopta a kávémat, amire nem reagáltam túl kedvesen, így rövidesen megutáltuk egymást. - vontam vállat.

- Szörnyen idegesítő tudott lenni. - forgatta a szemét Aidan szórakozottan, mire oldalba böktem, a fiú viszont csak kacagni tudott sértődött arcomat látva.

- De hamar összebarátkoztunk - folytatta a fiú - miután rájöttünk, hogy sok közös van bennünk. - mosolygott rám.

- És könnyebb elviselni egymást, mintha ellenségek lennénk. - vontam vállat, mire Rob kuncogni kezdett.

- A barátságból, hamar legjobb barátság lett, majd később - álltam meg - ahogy most is látják, szerelem. - pirultam el, amint a sztori végéhez értem.

- Igazi romantikus történet - jegyezte meg Lauren - és csináltatok valami érdekeset együtt, ami még jobban összehozott titeket? - kérdezte.

- Együtt sütöttünk. - meséltem egyet.

- Együtt töltöttük Július 4.-ét. - mesélte Aidan, arra a bizonyos napra visszaemlékezve megint elöntött a pír.

- Illetve, mivel én is ott vagyok a forgatáson, így..

- Hogy-hogy? - szakított félbe Lauren.

- A szüleimnek sok befolyásos ismerősük van, plusz az egyik rendező Jeremy a régi barátjuk, így el tudták intézni, hogy én is részt vehessek a forgatási munkálatokban. - magyaráztam.

- Mivel foglalkoznak a szüleid? - kérdezte Rob.

- Állatorvosok. - meséltem.

- Na és...

- Ennyi kérdés egyenlőre elég. - állította le édesanyját Aidan, mielőtt újabb kérdéssel ostromoltak volna engem.

Bár szívesen válaszoltam a Gallagher szülők kérdéseire, legbelül hálás voltam Aidannak, amiért egy kis szünetre intette őket. Ez idő alatt a pincér is kihozta egy tálcán az ételt és egyéb mártásokat. Már készültem volna enni, amikor egy véletlen pillanatban a pincér megbotlott és a saláta öntet a ruhámon landolt. Borzasztóan hideg volt.

- Nagyon sajnálom kisasszony, ezer bocsánat amiért... - kezdett szabadkozni a fiatal pincér fiú, amikor leállítottam.

- Oh, nem történt semmi - préseltem ki magamból a szavakat - ha megbocsájtanak, kimennék a mosdóba. - köszöntem el gyorsan az asztalnál ülőktől, majd gyorsan a mosdóba rohantam.

Benyitottam az ajtón, szerencsére egy lélek sem volt a helyiségben, a tükörhöz léptem, majd megnyitottam a csapot és kissé bevizeztem a blúzomat. Mivel még friss volt a folt, így kis dörzsölés után sikerült kiszednem belőle, bár, így egy óriási vizes folt éktelenkedett a felsőmön. Kissé rossz hangulatban sétáltam vissza az ajtóhoz, amikor kopogtattak.

- Madie, jól vagy? - hallottam meg Aidan hangját.

- Persze csak tiszta víz az egész ruhám. - feleltem kelletlenül, majd kiléptem az ajtón és szembe álltam a fiúval.

- Tessék, itt a zakóm, vedd fel, meg ne fázz. - vette le a ruhadarabot, majd a vállamra terítette azt.

- Köszönöm. - adtam az arcára egy csókot, majd a Gallagher szülők is megjelentek mellettünk.

- Ha ti is készen vagytok, akkor mehetünk haza. - tette el kissé fáradtan a pénztárcát a táskájába Lauren, majd elindult az ajtó felé, mi pedig követtük. Azt út hátralevő része csendesen telt, egészen addig a pontig, amikor Lauren hátra nem fordult hozzánk és mosolyogva Aidan elé lépett.

- Ha nem gond elbeszélgetnék egy kicsit Madie-vel. - mosolygott Aidan-re. A fiú egy kicsit bizonytalanul ugyan, de ellépett mellőlem, majd az apjához sietett, így folytattuk tovább az utat.

- Jobban vagy? - kérdezte.

- Persze csak a ruhám lett vizes. - vontam vállat, majd szorosabbra húztam össze magamon Aidan zakóját.

- Aidan elmesélt mindent. - mosolygott rám.

- Miről?

- Ami tegnap este történt. Tudod Hannah..

- Értem. Akkor látott engem - világosodtam meg - azt hittem, hogy elájult - magyarázkodtam - nem akartam, hogy ilyennek lásson. - sütöttem le a szemem.

- Igazából, így csak még jobban megkedvelt - súgta oda nekem mosolyogva, mire kissé megkönnyebbültem - és őszintén örülök, hogy ezt megtetted, a helyedben én is ugyanezt tettem volna, ha bárki bántani merte volna Rob-ot. Meg egyébként is - hajolt közelebb - én sem bírtam azt a kis fruskát. - kuncogott, mire nekem is jobb lett a hangulatom.

- Igazán nincs mit, ha tehetném, megtenném újra. - kuncogtam.

- Örülök, hogy Aidan ennyire boldog veled - mosolygott, majd előre nézett a fiára - míg bent voltál, úgy mesélt rólad mint, aki fülig szerelmes. Látnod kellett volna hogyan áradozott rólad - felelte szórakozottan - örülök, hogy a fiamnak olyan barátnője van mint te.

- Aki megvédi? - kérdeztem szórakozottan.

- Aki mellette van bármi történjen - mosolygott rám - aki kitart mellette a nehéz időkben is.

- Van egy olyan érzésem, hogy azzal, hogy kiderült az igazság, most kezdődnek a nehéz idők a kapcsolatunkban. - feleltem.

- Ne légy, ilyen borúlátó, minden rendben lesz. Megoldjátok együtt. - mosolygott bátorítóan.

- Mindezek ellenére, szerintem csodálatos fiatok van - fordultam felé - tényleg csodálatos. - mosolyogtam rá. Mialatt lassan megérkeztünk, Aidan szülei is elbúcsúztak, ugyanis ők nem messze tőlünk egy másik hotelben szálltak meg, így nekik kisebb utat kellett megtenniük, miután hazakísértek minket.

- Na és miről beszélgettél anyukámmal? - kérdezte Aidan, miközben felfelé tartottunk a lépcsőn a hotelszoba felé.

- Csak pár anyai jó tanács. - legyintettem hanyagul.

- Ezt meg hogy érted? - kérdezte értetlenül.

- Csak beavatott néhány családi titokba - vontam vállat, amikor felértünk az emeltre - lehet, hogyha legközelebb találkozunk velük, akkor már a régi kisbaba fényképeidet kell nézegetnem. - kuncogtam, amikor benyitottam az ajtón.

- Szóval szeretnél látni meztelenül? - kérdezte kaján vigyorral az arcán.

- Álmodni se merj róla Gallagher. - mentem be a fürdőszobába.

- Késő - szólt gyorsan - már megvolt. - kuncogott.

- Nem. - lomboztam le, majd becsuktam a fürdőszoba ajtaját és gyorsan lezuhanyoztam, majd átöltöztem.

Utánam Aidan következett azonban meglepett, hogy a fiú az ágyban fekve, ingben és nadrágban, már nagyban az igazak álmát aludja. Nem volt szívem felkelteni a fáradt fiút, ezért csak bebújtam mellé az ágyba és vártam, hogy elnyomjon engem is az édes álom.

Sziasztok!
Ezt a részt is sikerült megírnom, remélem tetszett, illetve nagyon köszönöm hogy még mindig olvassátok a sztorimat 🥺💗 annak ellenére hogy össze vissza rakom ki a részeket! 😅😂❤️