Az üzletből kilépve, a hatalmas tömegben kellett szlalomoznunk, míg el nem értünk a parkhoz. Kezünkben fagylalttal ültünk le az egyik padhoz Aidannal. Az elmúlt napok kissé sűrűbben teltek, mint ahogyan azt mi terveztük, így a friss párkapcsolatunkra nem igazán tudtunk elegendő időt szánni. Legfőképpen egymásra nem. Így a mai napra csak olyat terveztünk, hogy együtt leszünk, így a késő délutáni órákban oda jutottunk, hogy kiültünk a tó partjára, de igazság szerint Aidan hamar megunta az ücsörgést, így lesétáltunk a móló végéhez és ott ettük tovább a fagyinkat.

- Ez meglepett. - felelte a fiú, miközben a citrom ízű fagylaltját ette.

- Mármint micsoda? - kérdeztem.

- Cameron és Emerson - vont vállat - nem hittem volna, hogy ők ketten - csuklott el a hangja - szóval érted.

- Ami az illeti engem nem lepett meg. - somolyogtam.

- Ezt meg, hogy érted? - nézett rám a fiú.

- Úgy, hogy én tudtam arról, hogy Cameronnak bejön Emy - kuncogtam - csak a megfelelő alkalomra vártam, hogy mikor jönnek össze. - feleltem.

- Te tudtál róla? - kérdezte hitetlenkedve.

- Persze, de ezt ne vedd magadra - legyintettem - ez is körülbelül olyan, mint, hogy Emerson tudta, hogy én beléd vagyok esve, még sem mondta el senkinek. - magyaráztam.

- Szóval belém vagy esve? - kérdezte ravasz mosollyal az arcán.

- Ha nem így lenne, nem lennék most itt, hiszen ha nem szeretnélek, hogy tudnálak elviselni? - kuncogtam, majd belenyúltam a fagyimba és össze fagylaltoztam Aidan orrát - ne légy mérges kicsim - néztem rá, arcát látva, majd adtam egy puszit a nózijára - csokis. - kuncogtam.

- Megkóstolod az én fagylaltomat is? - kérdezte miután letörölte az orrát.

- Persze. - hajoltam közelebb hozzá, azonban, amint , hogy elértem volna a kelyhet, Aidan elfordította az államat, majd heves csókot lehelt ajkaimra.

- Ravasz vagy Gallagher. - mosolyogtam bele a csókunkba.

- Ideje lenne hazamenni, nem gondolod? - kérdezte mosolyogva, majd az égre pillantottam, amely lassan már sötétkék színben úszott.

- De, igazad van. - Aidan felállt a helyéről, majd engem is felsegített.

Míg hazafelé sétáltunk a parkból el is fogyasztottuk a maradék fagylaltot. Azonban a hazafele tartó úton egyetlen egy probléma volt. Míg más alkalmakkal hamarabb indultunk el, így tudtunk a hosszabb úton menni, hogy elkerüljük a rosszabb környékeket. Ezúttal viszont későre járt az idő, szóval kénytelenek voltunk a rövidebb utat választani. Hiszen mégis csak két tinédzser voltunk, akik este egyedül mászkálnak az utcán.

Elindultunk egy kissé forgalmasabb úton, ahol a késői idő ellenére még sok ember volt az utakon, ahogy viszont egyre közelebb értünk a célunkhoz, eltűntek a magasabb épületek és átvették a helyüket a bárok és bizarr üzletek sorai. Éppen az egyik nagyobb üzlet mellett mentünk el, amikor megint szembe találtuk magunkat egy bárral. Az épület előtt, több alkoholista ember lézengett, az épület vakolata szinte omladozott, rikító neonfényes felirat díszelgett a tetején. Bentről hangos zene szólt és a kint lézengő emberek sem voltak valami bizalom gerjesztőek. Próbáltunk a lehető leghamarabb eltűnni onnan, azonban egy fiatal csaj megállított minket. Tőlem talán kicsit volt magasabb, rövid vörös haja volt, fekete bőrruhája, ami nem éppen takart sokat. Arcán annyi vakolat volt, mint az épületen, undorítóan túl volt sminkelve, bár csak az én véleményem szerint.

- Mi a hézag Aidan? - kérdezte, bár hanglejtéséből éreztem, hogy már biztos lehúzott egy két italt. Aidan védekezően a háta mögé tolt, én pedig átkaroltam a karját.

- Mit keresel itt Hannah? - kérdezte a fiú gyanakodva a lánytól.

- Mi közöd van hozzá - vont vállat a lány, majd tekintetét rám vezette - új csajod van. Nem meglepő, mindig is a ribancokra buktál. - kacagott fel.

- Mit mondtál rám? - keltem ki magamból, Aidannak kissé vissza kellett fognia, hogy ne ugorjak a csaj torkának.

- Ne merd sértegetni őt - szólt Aidan a lányra - köztünk mindennek végre, hagyjuk egymást békén - fújta ki magát, mire kissé én is lehiggadtam - csak hagyj elmenni minket rendben?

Alig rá egy másodpercre, egy magas fiú lépett ki az ajtón. Barna haja volt, hasonló bőrruhát hordott mint az a lány, napszemüveget viselt - éjszaka lévén - és az ő járásán is meglátszott, hogy nem éppen józan. Amikor már reménykedni kezdtem, hogy elmegy mellettünk, hirtelen a vöröske mellé lépett.

- Valami gond van cica? - szegezte a lánynak a kérdést.

- Oh csak egy régi barátom és az ő ribanca. - mosolyodott el ravaszul a lány és bár felment bennem a pumpa, még sikerült tartanom magam.

- Rá akarsz mozdulni a csajomra öcsi? - kérdezte a srác, aki alig fél fejjel magasabb lehetett Aidannél, de úgy méregette őt, mint valami halálos ellenségét.

- Dehogy - felelte gyorsan Aidan - el akarunk menni, de ő nem enged. - mutatott a lányra.

- Ez nem is igaz. - tagadta a lány és sértődötten elfordult tőlünk.

- Hazugnak mered nevezni. Ezt még megbánod haver. - indult meg Aidan felé a srác, majd le akarta ütni Aidant, de a fiú elhajolt előle. Azonban, alig örülhettem ennek, ugyanis második próbálkozásra akkorát mosott bele Aidan arcába, hogy a fiú menten elterült a földön, mire a vörös és a barna párosa hangos kacagásba kezdtek. Itt telt be nálam a pohár.

- Na mi van cica, nyugi fel fog épülni a pasid. - nézett le rám a srác, amint megindultam felé. Én azonban megálltam előtte, majd minden erőmet bevetve az ágyékába térdeltem, mire a srác összegörnyedve elterült a földön és erősen a nadrágjára szorította a kezét. A lány először kiröhögte, majd felém fordult.

- Ez jó volt - kuncogott - de ne merj többet hozzá érni. - nézett rám, engem azonban a legkevésbé sem érdekeltek a szavai. Ökölbe szorítottam a kezemet, majd az orrába húztam egyet, aminek hatására elterült a lány a földön és egyenesen a földön kuporgó pasijára esett. Lehet, hogy eltört az orra, bár bevallom az ütés hatására egy kicsit a kezem is megfájdult, de jelen pillanatban ez zavart a legkevésbé.

- Takarodjatok innen és soha többet, ne merjetek a szemem elé kerülni. - intéztem szavaim feléjük, bár volt egy olyan sejtésem, hogy úgy elintéztem őket, hogy egy ideig felállni se tudnak, majd a szédüléstől.

Ekkor gyorsan Aidan felé rohantam, láttam, hogy kissé magánál van, így igyekeztem minél hamarabb talpra állítani, hogy haza érhessünk és elláthassam a sebeit. Lassan sikerült talpra állítanom, egyik oldalról támogattam és bár a szemem sarkából láttam, hogy az előbbi jelenetet figyelő emberek megpróbálnak megállítani abban, hogy elmeneküljünk, tudtam, hogy nem fog sikerülni. Egyrészt abból, hogy olyan csutak részegek voltak, hogy nagy valószínűséggel pár lépés után összeesnek, másrészt vagy nem érdekelte őket vagy már túl messze jártunk ahhoz, hogy utánunk menjenek.

Lassan megérkeztünk a hotelhez, szerencsére nem voltak sokan az előtérben, plusz nem is nagyon foglalkoztak azzal, hogy két tinédzser lép be az ajtón, pláne, hogy az egyiknek be van verve az arca. Gyorsan feltántorogtunk az emeletre, benyitottam Aidan szobájába, majd a komód melletti székre leültettem. Gyorsan levettem a kabátomat, majd Aidanről is levettem a kabátját. Elővettem egy tálat, majd a fürdőszobában megtöltöttem vízzel, végül pedig előkerestem a szekrényből az elsősegély dobozt.

- Kicsim ébren vagy? - léptem hozzá közelebb.

- Persze - felelte fáradtan, de a szemét nem tudta kinyitni - hol vagyunk? - kérdezte.

- Már a hotelben, ellátom a sebeidet - feleltem, majd a vizes ronggyal elkezdtem kitisztítani az egyik horzsolást - Aidan - kérdeztem, mire a fiú csak hümmögést adott válaszul - ki volt az a lány?

- Egy régi exem Hannah - felelte lassan - mindig is bajkeverő volt, de most valami megváltoztatta - gondolkodott - fogalmam sincs, mit kereshetett itt Torontóban. - sóhajtott a fiú.

- Te jó ég, nagyon lila a szemed - bosszankodtam - oh, jaj ne - eszméltem fel - két nap múlva forgatás - fogtam a fejem - Jeremy meg fog ölni ezért, ha meglát, így. Helyre kell hoznom különben ha kiderül, hogy az egész az én hibám, mert engem védtél akkor..

- Madie, kicsim nyugodj el - nyitotta ki Aidan a szemét, majd kivette a kezemből a rongyot, vissza tette a tálba, lágyan megfogta a csuklómat, majd az ölébe ültetett vele szemben - minden rendben lesz. Ezt is meg fogjuk oldani, mint mindent együtt. Ne izgulj, nem lesz több felhajtás. Ne izgasd magad, nem szeretlek ilyennek látni - mosolygott, mire én is elmosolyodtam - szeretlek oké? Meg fogjuk ezt oldani. - Döntötte a fejét a mellkasomnak, majd szorosan magához ölelt, míg én a fejére támasztottam a fejem és közelebb vontam magamhoz.

Kissé ideges voltam, de Aidan közelsége valamelyest megnyugtatott. Még mindig a hajával játszottam, jól esett beletúrni egy kicsit, míg a derekamat öleli. Megnyugtatott.

- Hosszú napunk volt - vált el tőlem, majd a szemembe nézett - mi lenne, ha vennél egy forró fürdőt én addig megágyazok neked rendben? - ajánlotta fel.

- Köszönöm - fogtam meg arcát - szeretlek. - csókoltam meg, majd felálltam az öléből és besétáltam a fürdőbe.

Bevallom tényleg jól esett a forró zuhany, kissé zaklatott voltam a Hannah-val való találkozás után, de szerintem sikerült lassan megnyugodnom. Mire kijöttem a fürdőből Aidan tényleg megágyazott, majd miután befeküdtem az ágyba ő is elment zuhanyozni. Én addig lekapcsoltam a lámpát és gondolkoztam.

Miután Aidan végzett, befeküdt mellém az ágyba, majd átkarolta a derekamat és szorosan magához húzott. Hiába telt el fél óra vagy akár egy óra. Egyszerűen nem jött álom a szememre, ugyanis mindvégig a ma esti találkozó járt a fejemben.

Sziasztok!
Remélem ez a rész is tetszett, próbáltam kicsit gyorsítani az eseményeken remélem sikerült! 😂❤️
Következő részt még írom, de hamarosan az is érkezik! 😉