A napfelkelte közeledtével kiültem a teraszra, magamra vettem egy pulóvert - pontosabban Aidan pulóverét -mivel elég hűvös volt a reggel, majd a kezembe vettem a kávés poharat és lassan inni kezdtem a meleg italt. Mialatt a házakon túli napot néztem, ahogy egyre magasabbra kúszik fel a horizont vonalától, eszembe jutott milyen szerencsés vagyok. Továbbra is álomba illőnek tűnt, ami velem történik. Hiszen ideje jövök egy forgatásra, ami már alapból megvalósulhatatlan álomnak tűnt, majd az alig pár hete szerzett ellenségemből barátom lett végül pedig a párom. Alig akarom elhinni.

Ami alatt ezen gondolkoztam hallottam a teraszról, ahogy a szobában mocorogni kezd. Lágyan elmosolyodtam, megittam a maradék kávét, majd beléptem a szobámba behúztam magam mögött a terasz ajtaját, leültem mellé az ágyra majd lassan kelteni kezdtem.

- Aidan ébredj. Reggel van. El kell hamarabb mennem, hogy ne fogjanak gyanút. Nem baj? - mivel nem válaszolt, felkeltem az ágyról, amikor megfogta a csuklómat és visszahúzott.

- Kérlek maradj. - morogta a párnába álmosan, mire elmosolyodtam. Levakartam magamról a kezét, mire a hátára fordult én pedig közelebb hajoltam hozzá, majd lágy csókot adtam ajkaira.

- Jó reggelt. - mosolyogtam.

- Jó reggelt - mosolygott ő is - bárcsak minden reggelünk, így indulhatna. - nézett rám álmos tekintettel.

- Így fog, ígérem. - adtam egy puszit az arcára, miközben bevonultam a fürdőszobába, átöltöztem, majd elkezdtem készülődni, kicsit megmostam az arcomat és fel akartam rakni egy natúr sminket, amikor hallottam az ajtó nyitódását és Aidan belépett a fürdőszobába.

- Smink nélkül is gyönyörű vagy. - vettem észre mosolyát a tükörből, amint az ajtófélfának dőlve vizslatott engem.

- Gondolod? - kérdeztem bizonytalanul, még mindig a tükörben nézve magamat.

- Tudom. - lépett közelebb hozzám egy lépéssel, majd átkarolta hátulról a derekamat és a vállamra hajtotta a fejét.

- Most már viszont tényleg mennem kell - hámoztam ki magam öleléséből - kérlek készülj el időben és ne késs. - szóltam rá, miközben összepakoltam a holmimat.

- Rendben. - forgatta meg a szemét.

- Köszi - léptem közelebb hozzá, majd egy puszit adtam arcára - szeretlek, a stúdióban találkozunk, szia. - léptem ki a szoba ajtaján, majd gyorsan elindultam a lépcső felé.

A szokásos reggeli rutinomat elvégeztem a csípős reggeli szellő megcsapta arcomat amit, így utólag jobb lett volna valamivel kivédeni. Éreztem, hogy szinte az elsők között leszek aki megérkezik, de azért nem számítottam arra, hogy ilyen kevesen leszünk. A tegnapi munkálatok után, elkezdték újra levenni a fóliát a kellékekről, a stúdió melletti raktárból előhozták a jelmezeket és egyebeket. Lepakoltam a székemre, majd elindultam felvenni a kora reggeli munkálatokat.

- Jó reggelt Madie. - jelent meg mellettem hirtelen Cameron.

- Te meg mit keresel itt ilyen korán? - förmedtem rá, miközben leállítottam a felvételt és elraktam a kamerát.

- Azért ettől egy kicsit kedvesebb fogadtatásban reménykedtem. - felelte kissé erőltetetten.

- Bocsi, tényleg - szakítottam félbe - mondjad csak nyugodtan, hallgatlak. - vettem egy nagy levegőt.

- Rendben - nézett rám kétkedőn - csak annyit akartam mondani, hogy tegnap lefoglaltam a termet, Emerson születésnapi partijára, a többieket is meghívtam és mindenki szeretne jönni. Sőt, Tj és Dante vállalta, hogy megszerzik a díszítést én addig el tudok menni Emerson ajándékáért. Annyit szeretnék még kérni, hogy holnap reggel tudnál a többieknek segíteni feldíszíteni a termet? Sokat segítenél vele. - hadarta el egy levegőre.

- Persze - vontam vállat - szívesen segítek. - mosolyogtam rá.

- Köszönöm Madie - ölelt meg - nagyon jó barát vagy, nem is tudom mit kezdenék nélküled. - jegyezte meg.

- Talán sose jönnél össze Emersonnal. - kuncogtam, mire a fiú csak sértődött fejet vágott.

- Csak vicceltem - fojtottam el a nevetésemet - de most mennem kell, később még beszélünk. - intettem neki, majd elindultam a stúdió amaz részére, ahol a legkevesebb az ember.

Ami eléggé nehéz volt, tekintve, hogy teltek a percek és az órák és egyre több stábtag jelent meg a stúdióban. Lassan vissza mentem a székemhez, majd átnéztem a friss felvételeket.

- Ki vagyok? - takarta el hirtelen a szemem.

- Aidan ez nem vicces, nagyon gyerekes vagy. - kuncogtam.

- Csak poénnak szántam. - vette el a kezét, majd elém került.

- Nagyon pocsék humorérzéked van. - nevettem fel erőltetetten.

- Vigyázz, mert ha megsértődök nem állok veled szóba. - festett magára egy ravasz mosolyt.

- Próbáld csak meg. - válaszoltam hasonló hangnemben.

- Miért vagy ennyire biztos magadban? - kérdezte mosolyogva, egyre közelebb hajolva hozzám.

- Mert - folytattam lassan, miközben én is közelebb hajoltam hozzá - tudom, hogy túlságosan szeretsz ahhoz, hogy ne állj velem szóba többé. - mosolyodtam el ravaszul.

- Oh ha ezt hiszed - lökte el magát tőlem - akkor vége. - fordult el tőlem. Nem tudtam mennyire gondolja komolyan, de miután szó nélkül elsétált és ott hagyott, kissé megijedtem. Ledobtam a székembe a kamerámat, majd utána mentem és elálltam az útját.

- Na, nem gondoltam komolyan, kérlek bocsáss meg én csak...- Ekkor a fiú közelebb hajolt hozzám, majd egy gyors szájra puszit nyomott ajkaimra.

- Na ezek után mond, hogy nem vagyok jó színész. - kuncogott.

- Te szemét - löktem kissé hátra - azt hittem, hogy megsértődtél. - duzzogtam.

- Kis lecke - mosolygott - tényleg azt hitted, hogy képes lennék nem beszélni veled?

- Akkor légy boldog a leckéddel én leléptem. - indultam volna el, amikor megragadta a csuklómat, maga felé fordított, majd a karjaiba zárt.

- Ne haragudj rám kicsi bogyóm - ölelt szorosan magához - nem akartalak megbántani, kérlek bocsáss meg. - duruzsolta fülembe.

- Rendben - forgattam meg a szemem, majd elváltam tőle - nem haragszom, de ne csinálj több ilyet, mert nem szeretem. Most viszont menj a dolgodra, mert el fogsz késni. - löktem kicsit arrébb, mire visszafordult, megragadt a derekamnál fogva magához húzott, majd egy gyors, szenvedélyes csókot nyomott ajkaimra.

- Aidan, vigyázz mert valaki megláthat. - váltam el tőle.

- De alig tudok ennek ellenállni. - nyöszörgött.

- Este kaphatsz annyit amennyit csak akarsz, de most tényleg menj. - szóltam rá, kissé dühösen, de hangomban ott bujkált az ártatlan kedvesség.

Aidan megforgatta a szemét, majd még egyszer magához ölelt, miután elvált tőlem elindult az öltözőbe én pedig gyorsan körbe néztem, hátha esetleg valaki meglátott minket. Tény hogy néha nem tudunk parancsolni az érzelmeinknek napközben, de az este csak is a miénk volt. Olyan nehéz egész nap várakozni, arra a pillanatra amikor ténylegesen együtt lehetünk, holott egész nap egymás közelében vagyunk. Az élet néha borzasztóan igazságtalan, de lassan kezdem megszokni.

Mialatt ezen gondolkoztam, újból elővettem a kamerámat és miután átnéztem a felvételeket a kávé automata felé indultam el, amikor váratlan ismerős került a szemem elé, aki mellesleg történetesen a volt legjobb barátnőm volt.

- Tudom, hogy most nem állsz velem szóba, mert dühös vagy rám a múltkori miatt, de meg kell kérdeznem, hogy mégis mi a fészkes fene volt ez az előbb Aidannel? - kérdezte Emerson.

- Mégis miről beszélsz? - kérdeztem értetlenül.

- Madie ne legyél már ostoba a csókról beszélek! - kelt ki magából, a kelleténél jóval hangosabban, ezért eltakartam a száját a kezemmel, majd berángattam az egyik függöny mögé.

- Igen tényleg megcsókoltam, de ez nem olyan nagy kaland, az elmúlt pár napban már szokássá vált. - vontam vállat, miután elvettem a kezem a szájáról.

- Várj, szóval amíg rosszban voltunk, addig te összejöttél Aidannel? - hüledezett.

- Halkabban Emy - szóltam rá dühösen - el akartam hamarabb is mondani, de egyrészt nem akartam, hogy bárki is megtudja, mert szerintem hatalmas botrány lenne belőle és tönkre tenné az életünket - soroltam - kettő, úgy gondoltam, hogy nem akarsz velem szóba állni azok után, amit mondtam.

- Ez érdekes - gondolkodott el - azt hittem, hogy te haragszol rám és ezért nem akarsz velem szóba állni. - vont vállat mosolyogva.

- Én nem haragszom rád. - kuncogtam.

- Én se rád. - mosolygott.

- Figyelj, bocsánat azokért, amiket mondtam neked, néha tényleg idegesítő vagy, néha az agyamra mész és olyanokat teszel, amikkel kivered nálam a biztosítékot - nevettem fel - ennek ellenére, nem akarlak elveszíteni. Meg tudsz nekem bocsáltani? - kérdeztem.

- Persze - mosolygott - és te se haragudj, azokért amiket mondtam, bár megjósoltam a jövőt - húzogatta a szemöldökét - de nem kellett volna, olyan durván neked esnem, te se haragudj. Te is megbocsáltasz? - kérdezte.

- Persze. - öleltem meg.

- De mikor jöttetek össze? - kérdezte.

- Az egy hosszú sztori. - legyintettem.

- Van egy egész délutánunk - lépett ki a függöny mögül - na és jól csókol? - kérdezte izgatottan.

- Elég jól - mosolyogtam, amibe bele is pirulhattam - de várj kezdem az elején.

A nap hátralevő részében elmeséltem Emersonnak, hogyan is zajlott az a bizonyos este, illetve, hogy azóta, hogy próbáltuk meg titokban tartani a kapcsolatunkat, annak ellenére, hogy bár az érzelmeink egymáshoz húznak, nem tehetjük meg, hogy hosszútávon elrontsuk ezzel az életünket. Amint a sztori végére értem a nap is véget ért. Délután Aidannal az oldalamon, indultam vissza a hotelbe, majd amint felértünk az emeletre beléptünk az ő szobájába, kulcsra zártuk az ajtót, levetődtünk az ágyra és egymásnak estünk.

A fiú beletúrt a hajamba a csók közepette, miközben én nyakába karolva próbáltam minél közelebb húzni magamhoz, hogy egy pillanatra se szakítsam meg köztünk a csókot. Levegőhiány miatt elválltak ajkaink, majd a vágytól túlfűtött fiú testével oldalra dőlt, tekintetét egy pillanatra sem szakította el az enyémtől.

- Borzalmas az egész napos várakozás. - lihegte.

- Egyet értek, de nem tehetünk mást. - könyököltem fölé.

- De tehetünk - mosolygott - vállaljuk fel a kapcsolatunkat. - mondta.

- Aidan ezt már megbeszéltük - komorodtam el - nem lehet.

- Tudom csak - fordította el a fejét - olyan nehéz, egész nap úgy tenni, mintha csak barátok lennénk. Az őrületbe kerget. - temette arcát a kezébe.

- Hé, figyelj édesem - vettem le kezét arcáról - eljön az ideje, amikor ezt megtehetjük. Legyél türelmes. Értem. - mosolyogtam rá, majd lágy csókot leheltem ajkaira.

- Rendben - ült fel - addig csináljunk valamit. Van kedved filmet nézni? - kérdezte.

- Persze. - mosolyogtam rá.

- Akkor te válasz filmet, én addig hozok kaját. - magyarázta, majd egy puszit nyomott az arcomra és felállt az ágyról.

Én is feltornáztam magam ülő pozícióba, majd a televízión elindítottam a netflixet és elkezdtem kutatni a filmek között, amikor eszembe jutott egy ötlet, amivel megviccelhetném Aidant. Gyorsan rákerestem, majd ártatlanul vártam, amíg a fiú visszajön. Nem sokkal később a fiú megjelent az ajtóban egy nagy tál pattogatott kukoricával, majd leült mellém az ágyra.

- Na mit nézünk? - kérdezte izgatottan.

- Az esernyő akadémiát. - kuncogtam.

- Ugye most csak viccelsz? - nézett rám szórakozottan.

- Nem. Ezt fogjuk nézni. - nyúltam a távirányítóért.

- Madie, szerintem ez nem jó ötlet. - nyúlt a kezem után a fiú zavartan.

- Miért?

- Nem hiszem, hogy túl jó fényt vetne rám a szemedben, ha látnád azokat a jeleneteket. - vette el tőlem a távkapcsolót.

- Aidan ez csak egy szerep. Egy sorozatbeli karaktered tettei nem fognak meghatározni téged, sem nálam sem bárki más szemében - nyugtattam meg - egyébként is kíváncsi vagyok, hogy tényleg annyira jó színész vagy, mint amennyire mondják. - kacérkodtam vele.

- Legyen. - forgatta meg a szemét, majd elindította az első részt.

Igazából, már alapból meg akartam nézni az első évadot, de, így hogy vele együtt nézem, még varázslatosabbá tette az élményt. A kissé véresebb jeleneteknél közelebb húzódtam hozzá, amit egy fejre puszival jutalmazott.

- Ha tudtam volna, hogy egy két jelenetben ilyen vagy, már hamarabb megnéztem volna ezt. - jegyeztem meg.

- Miért, milyen vagyok? - kérdezte érdeklődve.

- Rohadtul szexi. - mosolyogtam rá ravaszul, mire egy vad csókot adott ajkaimra.

Azonban, ahogy ezt kimondtam, hirtelen belém hasított a gondolat, hogyha mások is látták ezt a sorozatot, akkor más lányok is ugyanazt gondolják Aidanről amit én. Biztos, hogy lányok ezrei csorgatják a nyálukat egy - egy vadítóbb jelenetnél és más lányok piszkos dolgokat művelnek a fejükben azzal a fiúval, aki most éppen mellettem fekszik. Életemben először, amióta kapcsolatom van, egy szinte teljesen új és rossz érzés támadt bennem ezekkel a lányokkal kapcsolatban. A féltékenység.