Álmosan nyöszörögtem, a fejemet a párnába fúrtam, amikor meghallottam az ébresztő hangját. Eszembe jutott a tegnap este, amelytől akaratlanul is hatalmas mosoly kúszott arcomra, az emlék hatására pedig elmulaszthatatlan boldogság járt át a lelkem. Így egy fokkal könnyebben vettem rá magamat, hogy kikeljek az ágyból, így gyorsan felültem, majd kimásztam és elvégeztem a reggeli rutinomat. Felkaptam egy fekete farmert, egy fehér pólót és a krémszínű bőrdzsekimet. Összepakoltam a cuccomat, majd ki is léptem a hotel szoba ajtaján, becsuktam magam után az ajtót és leindultam a lépcsőn.

Kiértem a hotelből és elindultam a stúdióhoz vezető úton, útközben megakadt a tekintetem néhány enyelgő szerelmes páron, akiken általában csak fintorogni szoktam ezúttal azonban kellemes bizsergéssel töltött el a látványuk, ami tőlem elég szokatlan volt. Lassan megérkeztem a helyszínre, a szokásos sürgés forgás fogadott, mint mindig. Elindultam volna a székem felé, amikor váratlanul két kéz fonódott hátulról a derekam köré, amit egy hozzám simuló test is követett.

- Jó reggelt. - támasztotta meg a fejét a vállamon Aidan.

- Neked is. - fordultam szembe vele, azonban a fiú közelebb hajolt volna, amikor a szájára tapasztottam az ujjam mielőtt olyat tett volna, amit nem itt kellene.

- Te meg mit akarsz csinálni? - kérdeztem szórakozottan.

- Mondjuk megcsókolni? - kérdezte értetlenül.

- Miért? -néztem a szemébe.

- Azt hittem ez természetes - vont vállat - a tegnapi után gondoltam ez lesz.

- A tegnapi után? - hitetlenkedtem.

- Akkor neked az semmit nem jelentett? - tekintetében csalódottságot láttam.

- Dehogynem - nyugtattam meg - csak nem értem, hogy miért akarod, ilyen gyorsan hiszen nem járunk vagy ilyesmi. - nevettem fel zavartan, majd az egyik hajtincsemmel kezdtem el játszani zavaromban.

- Akkor, hogy hivatalossá tegyük - fogta meg a kezem Aidan, majd térdre ereszkedett - Madison Williams..

- Te jó ég. - takartam el másik kezemmel vörös arcomat.

- Lennél a barátnőm? - kérdezte mosolyogva a fiú.

- Igen. - mosolyogtam rá, majd amikor a fiú felállt a nyakába ugrottam.

- Szeretlek. - mosolygott.

- Én is - hajoltam közel hozzá - de egy dolgot, ígérj meg.

- Bármit kérhetsz tőlem kicsi bogyó. - mosolygott a fiú.

- Ezt titokban tartjuk. - váltam el tőle.

- Miért? - kérdezte értetlenül.

- Aidan gondolkozz már - fogtam meg az arcát - a kapcsolatok 90%-nak az vett véget a celeb világban, ha a média megtudja, hogy ők ketten kavarnak. Csak gondolj bele, mekkora port kavarna, hogy Aidan Gallagher, az esernyő akadémia sztárja összejött egy teljesen hétköznapi lánnyal. - vontam vállat.

- Igazad van - sóhajtott fáradtan - csak szerettem volna, ha mások is tudnák - lépett közelebb hozzám - hogy például a rajongók is tudjanak osztozni az örömömben. - karolta át a derekamat.

- Teljesen megértem - bújtam közelebb hozzá - csak tudod nem akarlak elveszíteni - öleltem át, majd fejemet a vállába fúrtam - nem akarom, hogy a média szétválasszon minket.

- Ez nem fog megtörténni ígérem - vált el tőlem, miközben felemelte az államat - de ha tényleg ez a kívánságod, nem árulom el senkinek. - mosolygott.

- Köszönöm - mosolyogtam rá hálásan - most viszont menj készülődni, mindjárt kezdődik a forgatás. - szóltam rá, azonban mielőtt elváltam tőle egy gyors szájra puszit adtam ajkaira.

- Azt mondtad, hogy titkoljuk, hogy együtt vagyunk. - mosolyodott el ravaszul.

- Csak most az egyszer. - váltam el tőle, majd ellöktem magamtól és mentem a dolgomra.

Leültem a székembe, majd amint már nem láttam a fiú távolodó alakját, elővettem a kamerámat, majd rászereltem azokat a kellékeket, amiket még régebben vettünk Aidannal. Felálltam, majd újabb körútra mentem, miközben minden apró jelenetet felvettem, útközben egy - két szakemberrel is elbeszélgettem, bár látszott, hogy többségük nagyon fáradt és nincs kedvük ahhoz, hogy egy hiperaktív tinédzser kérdésire válaszoljanak, így őket inkább hanyagoltam.

Azonban nem sokkal később az is feltűnt, hogy szokatlanul roppant meleg az időjárás. Úgy véltem a többiek is alig bírják a hőséget, nem beszélve a színészekről vagy a fáradozó munkatársakról. Lehet kissé önző voltam, de gondoltam, hogy biztos jól esne Aidannak a nap végén egy kis felfrissülés, így egy hirtelen ötlettől vezérelve, gyorsan összepakoltam minden holmimat és egyenesen felmentem a városba. Elmentem egy közeli bolt mellett, majd szinte a város szívébe értem, amikor egy kislányt és egy kisfiút véltem felfedezni az út szélén. Egy aranyos, sárga és fehér csíkokkal kifestett, összetákolt bódé mögött ültek és limonádét árultak. Alig lehettek 10 évesek, mégis mindent feladva, elviselték a hőséget, hogy igazi citromból készült cukros italt áruljanak.

- Sziasztok! - köszöntem nekik, majd a kislány kedvesen rám mosolygott.

- Jó napot - üdvözölt, bár nem éreztem magam ennyire öregnek, azért jól neveltek voltak - szeretnél venni limonádét? Tudod, egy közeli menhelynek gyűjtünk adományt az osztállyal. - mosolygott édesen.

- Persze - hatódtam meg -két nagy pohárral szeretnék. - mondtam, mire a kislány előszedett egy poharat, majd a kisfiú szótlanul megfogta a kancsót és beleöntötte a poharakba az italt. Még csíkos szívószálat is adtak hozzá. Odaadtam az árát, amit bőven túl fizettem, majd amikor a kislány, az üveghez nyúlt, hogy visszajárót adjon, gyorsan leállítottam.

- Ne - szóltam rá - nyugodtan tartsátok meg, köszönöm a kiszolgálást. - mosolyogtam rájuk.

- Köszönjük. - vigyorgott a kislány.

Felkaptam a két poharat, majd elindultam velük a parkba és írtam Aidannak, hogy forgatás után ott találkozzunk. Nem telt bele sok időbe, míg megjelent a fiú, ezúttal normális ruhában, majd nagy mosollyal az arcán köszöntöttem és szorosan megöleltem.

- Örülök, hogy újra látlak. - mosolygott.

- Aidan csak fél napra mentem el. - néztem rá értetlenül.

- Tudod, milyen hosszú idő az? - forgatta meg a szemét szórakozottan, mire felkuncogtam.

- Hoztam neked limonádét - váltam el tőle, majd a kezébe adtam a poharat - két 10 évestől vettem. - mosolyogtam rá, mire Aidan felnevetett.

- Nagyon meleg van ma. - sóhajtott fáradtan.

- A globális felmelegedés? - ittam bele az italba.

- Az - ült le a padra, majd én is letelepedtem mellé, mire átkarolta a vállamat - minden nap teszek érte, hogy ez változzon, de néha úgy érzem, hogy szélmalom harcot vívok az emberiséggel.

- Tudom, hogy keményen harcolsz érte, de ne add fel - néztem rá - én hiszek benne, hogy képes leszel változtatni a dolgokon. - mosolyogtam rá bátorítóan.

- Köszönöm - hajolt közel hozzám - de ha már, úgy is felmelegedésről van szó. - mosolyodott el ravaszul, majd óvatosan a combom alá nyúlt és mielőtt valami rosszra gondoltam volna, hirtelen felkapott engem menyasszony pózba, majd elindult velem a part mentén egyenesen a tó felé.

- Aidan, mégis mit akarsz csinálni? - próbáltam menekülni, azonban a fiú erősen tartott.

- Egy kicsit lehűtelek. - mosolygott, majd lassan besétált a vízbe, a kavicsok a tó alján kicsit csúszósak voltak, ezért Aidan egy kicsit elvesztette az egyensúlyérzékét én pedig kihasználva az alkalmat menekülni próbáltam, azonban a fiú az utolsó pillanatban beledobott a vízbe.

- Te szemét. - jöttem fel a víz felszínére, teljesen vizesen, a hajam a bőrömhöz tapadt, miközben egész testemben reszkettem.

- Nem azt mondtad, hogy meleg van? - kérdezte nevetve.

- Idióta. - indultam meg felé, majd löktem rajta egyet, mire a fiú hanyat esett a mély vízben. Hangosan kacagtam, azonban, hamar elmúlt a jókedvem, amikor a fiú már több perce nem jött fel a víz alól.

- Aidan - szólítottam meg - Aidan - kiáltottam, majd a víz felé indultam ahol a fiú elsüllyedt. Nagyon megrémisztett, hogy esetleg baja esett, így kétségbeesetten kezdtem el kutatni a vízben, miközben a fiú nevét kiáltottam. Ekkor azonban két kéz ölelt át engem hátulról, majd belepuszilt a vizes hajamba.

- Ennyire fontos vagyok neked? - kuncogott.

- Te teljesen magadnál vagy - váltam el tőle, majd szembe fordulva vele tovább folytattam az ordítozást - elment az eszed, azt hittem megfulladtál vagy valami bajod esett a szívbajt hoztad rám. - hadartam el gyorsan és dühösen.

- Ne haragudj - lépett közelebb hozzám, majd átkarolta a derekamat - nem akartam ennyire rád ijeszteni, sajnálom, oké? - nézett a szemembe, majd apró csókot nyomott arcomra.

- Csak ígérd meg, hogy nem teszel többet ilyet - feleltem durcásan - megbocsátok, mert elég jól nézel ki, így vizes pólóban. - mosolyogtam rá kacéran.

- Úgy gondolod? - húzta ravasz mosolyra az arcát, majd közelebb hajolt és lágy csókot, lehelt ajkaimra, ami alapból mosolygásra késztetett.

- Szerintem eléggé lehűltem. - suttogtam ajkaira.

- Pedig szerintem még eléggé forró vagy. - ostromolta újabb csókokkal ajkaimat.

- Haza kellene már mennünk - mosolyogtam bele a csókunkba - még a végén valaki meglát és gyanút fognak. - váltam el tőle.

- Ahogy akarod. - mosolygott, majd megfogta a kezemet és kivezetett a vízből.

A nap éppen lemenni készült, amikor végre kijöttünk a vízből és bár mindketten tetőtől talpig csurom vizesek voltunk, egyikünk se fázott. Lehet azt mondani, hogy biztos fűtött minket a szerelem én inkább az időjárásra fognám, hogy egyikünk sem lett beteg. Életem egyik legszebb napját köszönhetem a fiúnak és belegondolva, hogy további ilyen napok várnak még ránk, egyszerűen elképzelni sem lehet. Elmondhatatlanul boldog vagyok, az egyetlen amit bánok, hogy nem mutathatjuk ki nyilvánosan az érzéseinket. A parkban, azért mertünk ennyire merészek lenni, mert szinte alig volt egy két lélek a park területén. Soha senki nem tudhatja meg, hogy együtt vagyunk - vagy legalább is a közel jövőben - ugyanis annak végezetes következményei is lehetnek.

Sziasztok!
Visszatértem! 😅❤️
Majdnem egy hónap kihagyás után újra itt vagyok. Igazából kicsit hiányzott az írás, meg ezt a sztorit mindenképpen be akarom fejezni. Ugyanis túlságosan sokmindent találtam ki hozzá ahhoz, hogy felbehagyjam. 😂❤️
Remélem ez a rész is tetszett, ha igen egy vote-ot tudtok nekem adni visszajelzésképpen. ⭐
Eddig még nem szóltam, de már egy ideje instagram oldalam is van :
Sweetestfive_wattpad néven vagyok fent, ahol egy két extra tartalmát is felrakok majd. Mémek is lesznek és mindig sztoriban fogom jelezni, mikor lesznek a következő részek.
További szép napot nektek! ❤️