Mosoly bújkált arcomon, amikor eljött a reggel és megszólalt az ébresztőm. Nagyot nyújtóztam, majd felkeltem az ágyban. Éppen ugyanolyan szokásos reggel volt, mint a többi, azonban szinte egyből kiszúrtam az egyetlen szokatlan dolgot a szobámban. Az pedig nem más, mint a komódon lévő egy szál vörös rózsa volt, amely mellett egy kis kártya szerepelt. Lassan kikeltem az ágyból és oda battyogtam a szekrényhez. Mélyen belélegeztem a rózsa finom illatát, majd a kis kártyát a kezembe vettem és elolvastam.

„Minden reggel látni akarom, azt a gyönyörű mosolyodat, azt akarom, hogy boldog legyél.

- A."

Aidan eltalálta. Tudtam, hogy csak is ő küldhette. Szinte képtelenségnek tartottam, hogy egy szál virággal és egy kis üdvözlő kártyával meg pár kedves szóval valaki ennyire fel tudja dobni a hangulatomat. Mégis megtörtént. Idilli hangulatomat egy kopogás zavarta meg. Gyorsan odasétáltam az ajtóhoz, majd kinyitottam a zárat.

- Cameron? - lepődtem meg.

- Úgy volt, hogy megtervezzük Emerson születésnapját. - kezdte, köszönés nélkül.

- Ha nem tudnád én és Emerson már nem vagyunk barátok, így már semmi közömet nem érzem ahhoz, hogy részt vegyek a bulijának a megszervezésében. - csuktam volna be az ajtót, viszont Cameron a nyíláshoz rakta a kezét.

- Kérlek Madie - nyitotta ki az ajtót - szükségem van rád, hogy ezt megtegyem érte. Tudod milyen érzés, amikor egyfolytában csak rá gondolsz és bármit megtennél érte? - kérdezte azonban pontosan tudtam, milyen érzés, mert én is ezt érzem Aidan iránt minden egyes nap - ez az utolsó esélyem, hogy végre elmondhassam neki. - győzött végül meg.

- Rendben legyen. Várj meg csak gyorsan felöltözök. - sóhajtottam fáradtan.

- Addig bemehetek? - kérdezte ártatlanul, majd huncutul elmosolyodott.

- Nem. - nevettem fel szórakozottan, majd rácsuktam az ajtót.

Gyorsan felkaptam magamra egy fehér pulóvert, megy egy fekete nadrágot, majd pár mozdulattal a hajamat is kifésültem. Szőke fürtjeimet hátradobtam, összeszedtem minden holmimat, majd kiléptem az ajtón és Cameronnal az oldalamon elindultam kifelé a hotelből. Útközben végül megbeszéltük, hogy a stúdió túlságosan veszélyes hely ilyen privát tervek megbeszéléséhez, ezért még a forgatás előtt beültünk egy csendes kávézóba. Egyébként, amellett, hogy a kávézónak meg volt a maga elegáns stílusa, a sötét színű falakkal és világosabb bútorokkal egy két régi szokást is felvettek, mind a bakelit lemezek a falon, vagy a krétával felfestett árak a falra. Leültünk egy tetszőleges sarok asztalhoz, kértünk két kávét, majd elővettem egy füzetet és elkezdtem tervezni.

- Rendben, van bármi ötleted, a helyszínnel kapcsolatban? - kérdeztem felnézve rá a füzetből.

- A hotel rendezvényterme? - vetette fel.

- Nem jó - ráztam a fejem - könnyen észreveszi ha szervezünk neki valamit.

- A park?

- Jó ötlet - tanakodtam - de eshet az eső, az időjárás miatt fedett tér kell.

- Feladom. - dőlt el az asztalon a fiú.

- Csak ennyire futja Rómeó - néztem rá szórakozottan - ha meg akarod hódítani szíved hölgyét, akkor ennél kreatívabbnak kell lenned. - böktem vállon, mire felkelt az asztalról.

- Várjunk - gondolkodott el egy pillanatra - amikor Dante kereste a szabaduló szobát, akkor nem messze tőle talált egy kibérelhető rendezvénytermet. Pont a másik irányba van, nem esik útba a stúdióból jövet, így nem veheti észre. - magyarázta.

- Na erről beszélek - írtam fel a füzetbe a helyszínt - témája?

- Anime, vagy rock zene, szereti a feketét is.. - sorolta - oh és azt mondta, hogy mindig is meg akart tanulni gördeszkázni. - mondta.

- Akkor már az ajándék is megvan - sercegett a tollam a papíron - mi a kedvenc tortája?

- Na ezt nem tudom - sóhajtott fel a fiú - legyen csokoládé torta, azt mindenki szereti. - vont vállat.

- Legyen - bólintottam rá - azt, majd beszerzem én, de kik legyenek a meghívottak?

- Nem szereti a nagy felhajtást, így csak kevés ember, te , én, Dante, Tj, Blake, Ethan, Eden és szerintem ennyi elég. - hajtotta le a fejét az asztalra.

- Aidan? - kérdeztem értetlenül.

- Úgy tudom Emerson rá is mérges. - ült fel, majd kezdett kicsit fészkelődni a helyén, amikor végre kihozták az italokat.

- De miért - ittam bele a pohárba - bár nagyon nincsen ínyemre, de ha azt akarom, hogy Aidan is ott legyen a bulin, akkor ki kell békülnöm Emersonnal. - sóhajtottam fel.

- Ne - szólt rám félve Cameron - vagyis, majd én beszélek vele ez ügyben. - ajánlotta fel zavartan.

- Köszönöm - mosolyogtam rá - viszont most már mennünk kell, mert elkésünk. - álltam fel az asztaltól, majd elraktam a füzetet és minden jegyzetet a táskámba, megittam az utolsó kortyot a pohárból, majd kiléptünk a kávézó ajtaján.

Egy kicsit meglehet, hogy el is késtünk, bár ez látszólag senkit sem érdekelt. A sürgő forgó tömegben szerencsére nem vettem észre Emerson-t igazság szerint látni sem akartam, ezért csak gyorsan megkerestem a székemet, majd lepakoltam rá. Éppen, hogy elővettem a kamerámat, váratlanul két kar ölelt át hátulról, majd a vállamra tette a fejét, amitől akaratlanul is elmosolyodtam.

- Hogy telt a reggeled? - hallottam meg Aidan hangját, amint fülembe duruzsolja a szavakat.

- Egész jól, miért? - színleltem, mintha semmit nem tudnék.

- Kaptál, mondjuk valamit? - kérdezte, hallottam a hangján, ahogy mosolyog.

- Nem, semmi különöset. - vontam vállat.

- Valóban? - értetlenkedett, majd szembe fordultam vele.

- Csak szívatlak - kuncogtam - köszönöm szépen a rózsát - ugrottam a nyakába - és a kedves szavakat is. - váltam el tőle, miközben igyekeztem tartani a szemkontaktus, annak ellenére, hogy arcunk alig pár centire volt egymástól.

- Igazán nincs mit - mosolygott - nekem az az igazi ajándék, hogy újra mosolyogsz és hogy boldognak látlak - mondta, miközben egy másodpercre sem szakította el a tekintetét az enyémtől - erről jut eszembe, van kedved a holnap estét velem tölteni?

- Miért, olyan különleges a holnap este? - váltam el tőle.

- Tudod, holnap lesz Július 4.-ike és szeretném, ha velem ünnepelnél - mosolygott - bár nem vagyunk Amerikában, szeretném, ha a holnap este különleges lenne mindkettőnk számára. - kapta el a karomat, majd visszarántott magához.

- Legyen. - mosolyogtam, miközben szorosan, hozzá bújtam.

Fogalmam sem volt, hogy mit tervez a fiú, de biztos voltam benne, hogy már régóta készülhet rá. Nagyon kíváncsi voltam rá, mi lehet az, de mindenképpen szeretnék vele ünnepelni, mert ha fontos neki, akkor számomra is az.

A nap hátralévő részét egyedül töltöttem, ugyanis főképp a forgatással voltam elfoglalva. A többiek is haladtak, kezdtem úgy érezni, hogy elég jól haladnak bár fogalmam sem volt, melyik epizódnál tartanak.

A nap végén szintén egyedül indultam el, haza vagyis a hotelbe, mivel még elég korán volt gondoltam megpróbálom megvágni a nyers felvételeket, ugyanis lassan eljön annak az időszaka, amikor a szüleim kérnek egy kis élménybeszámolót, arról, hogy pontosan mit is csinálok itt, ami ezzel a nappal bezárul.

Sziasztok!
Remélem ez a rész is tetszett, úgy hogy kérlek adjátok nekem egy vote-ot vissza jelzés képpen. ⭐
Viszont fontos bejelentési való 👀 jövőhéten táboroztatni vagyok, így nem lesz időm kirakni egy újabb részt, ezért a jövőheti részt holnap rakom ki.
Mindenkinek további szép estét! ❤️