A stáb lassabban szállt fel a gépre , mint ahogy én azt reméltem. Amíg várakoztam gondoltam előveszem a laptopomat , és a következő munkámon kezdek el dolgozni , amikor valaki hirtelen megszólított.

- Beengedsz ? - fordult felém egy lány. Sötétbarna, göndör haja volt, elvétve benne kék csíkokkal. Barna szeme volt, egy Avicii feliratú fekete pólót viselt, hozzá egy szintén fekete szakadt farmert. Egy ideig csak értetlenül bámultam, majd válaszul a jegyére mutatott.

- Oda szól a jegyem. - mutatott a mellettem lévő helyre. Mivel én ültem kívül gondolom övé az ablak mellé szólt.

- Oh, bocsi. - azzal felálltam és beengedtem, majd miután leült én is helyet foglaltam. A lány elővette a fülhallgatóját, majd a telefonjáról elindított egy zenét, a fejét az ablaknak támasztotta és némán várta a felszállást.

Én is hasonlóan tettem. A laptopomat összecsatlakoztattam a fejhallgatómmal, majd elindítottam a lejátszási listámat, miközben a már meglévő fényképekből és videókból összeállított mappát rendezgettem be a szerkesztőbe és gondoltam , amíg az utazás tart, addig is a kisfilmemen dolgozok. Egy röpke két óra alatt oda is értünk, már a leszállást jelző csengőnél elraktam a fejhallgatómat és laptopomat a táskámba és vártam a landolást. Ezek után leszálltunk a gépről, majd gyorsan átsiettünk az aulán, ahol a reptér parkolójában két busz is várakozott ránk. Igazán kivételesnek éreztem magamat , amiért egy ilyen dolognak lehetek a részese. A buszra mindenki felszállt, majd egy nagyobb szinte már luxus hotelnek mondható épülethez szállítottak minket. Ott mindenki sorban leszállt a járműről, majd beléptünk az épület ajtaján. A hotel előcsarnoka gyönyörű volt, oldalt a várakozó helyiségnél lehetett a bőrkanapékra leülni, vagy éppen a modern kávézóban ücsörögni. Igazán elegáns volt. A bőröndömet magam után húzva sétáltam a kávézó felé, a kristálytiszta csempén, amikor is hirtelen megcsúsztam valamiben és egy akkora hátra esést produkáltam, amire szerintem egész életemben emlékezni fogok. Egy táblát is felborítottam magamon kívül , majd felültem a kövön és a hátamat kezdtem masszírozni , amikor is egy harsány kacaj ütötte meg a fülemet tőlem pár méterre.

- Még szerencse, hogy felvettem videóra, mert ez kihagyhatatlan élmény volt. - hallottam egy nevető lány hangját. Megfordultam és azzal az illetővel találtam szembe magamat, aki a repülőn mellettem ült. A telefonját maga előtt tartotta miközben szinte fuldoklott a nevetéstől. A mögötte levő nagy tömeg azonban szinte észre se vette a bénázásomat csak ez a lány. Még szerencse.

- Nagyon köszönöm igazán , rendes vagy. - mondtam neki lekezelően.

- Bocsi - nevetett - csak ez tényleg nagyon vicces volt - jött közelebb hozzám, miután elrakta a telefonját - hiszen ki volt rakva melléd a csúszásveszély tábla. - mutatott a mellettem heverő sárga műanyag táblára, amit magammal együtt felborítottam.

- Ha kinevetted magadat segítenél ? - kérdeztem flegmán.

- Gyere - segített fel a földről, majd a táblát is visszarakta a helyére - egyébként Emerson vagyok - nyújtotta a kezét kedvesen - Robert Sheehan huga. - mosolygott barátságosan.

- Ettől most hasra kell essek? - kérdeztem - én Madison Williams vagyok. - feleltem szűkszavúan.

- Stábtag vagy...vagy.. - érdeklődött.

- Igazából a szüleim jó barátai Jeremy-nek. Az ő jóvoltából lehetek most itt. - magyaráztam.

- Értem , amúgy van kedved a forgatáson , majd beszélgetni ? Nem sok embert ismerek itt. Persze a bátyámon és a barátain kívül. - vont vállat.

- Felőlem - vontam vállat - de ha nem gond , akkor én elkérném a kulcsokat és felmennék a szobámba. - jegyeztem meg.

- Persze , gyere menjünk. - mondta kedvesen.

Bár nagyon rendes volt a lánytól , hogy felajánlotta a segítségét , de számomra nagyon - hogyan is fogalmazzak - élénk volt. Olyan furcsa, egyből lógjunk együtt meg minden, pedig nem is ismerem. Igazából Jeremy-n kívül senkit nem ismerek itt, de talán nem árthat, ha egy felnőtten kívül egy velem egykorúval is beszélgetek.

Miután Emy-vel elkértük a kulcsokat elkezdtük megmászni az emeleteket , ami valljuk be őszintén elég nehezen ment. Ha cseréltünk a másik bőröndje sem bizonyult könnyebnek, de végül elértük azt a szintet , ahol Emy szobája volt. Elköszöntem tőle , majd egy emelettel feljebb lépcsőztem és megtaláltam a saját szobámat.

Elővettem a kulcsot és benyitottam. A szoba varázslatos volt , gyönyörű, modern, egyszerű, de mégis elegáns. Egy nagy franciaágy volt közvetlenül jobb oldalt előtte egy nagyobb komód felette pedig egy plazma televízió foglalt helyet. Bal oldalt egy ajtó ami gondolom a fürdőszobába vezetett. Nagyon tetszett. Bezártam magamra az ajtót , hogy senki ne zavarhasson , majd elkezdtem kipakolni a bőröndből és elterültem a hatalmas ágyon. Tényleg alig bírtam felfogni , hogy itt vagyok. Felültem az ágyon, majd gondoltam elő veszem a laptopomat és folytatom a kisfilmemet, amit még az úton kezdtem el.

Éppen csatlakoztattam volna a fejhallgatómat amikor váratlanul hangos zajok szűrődtek ki a szomszédos szobából. A hang eredetét nem igazán tudtam beazonosítani , de borzasztóan irritáló volt. Mindenesetre feltettem a fejemre a fejhallgatót , majd elkezdtem a munkát , de a hang nem szűnt meg. Nem tudtam, hogy szóljak a szoba lakójának, hogy némítsa el, vagy tűrjek tovább. Végül az előbbit választottam , így indultam volna kifelé a szobából , amikor a zaj hirtelen megszűnt és teljes néma csend állt be a helyiségben. Végre valahára abbahagyta , majd gondoltam egyet és úgy döntöttem, hogy egy kisebb szünet nem árthat a munkámnak.

Összeszedtem magamat és bezárva az ajtót elindultam lefelé a lépcsőn, a földszintre, ahol a kis szállodai kávézó volt. Mivel a kávézó egybe volt nyitva a portával nem volt nehéz megtalálni. Csak pár ember lézengett az asztaloknál , meg a pult szélén ült egy fiatal srác. Leültem a pulthoz és kértem egy espresso-t. Miután a kissé unott arcú fiatal férfi elkészítette az italt, a pult vége felé ülő srác hozzám fordult , így jobban meg tudtam figyelni. Kissé sötétebb barna haja volt és igéző zöld szeme. Egy sötétkék inget viselt , amit a könyökéig felgyűrt és egy farmert.

- Húzós nap ? - kérdezte eleresztve egy félmosolyt.

- Csak korán keltem. - mosolyogtam zavartan, közben ügyeltem arra, hogy még véletlenül se mutassam egy csepp jelét se annak, hogy érdekel, így felé se fordultam.

- Mellesleg , te miért vagy itt ? - kérdezte kedvesen.

- Hogy kávét igyak. - vontam vállat miközben még mindig nem fordultam szembe vele.

- Mármint a hotelben - nevetett - mi célból ?

- Nem igazán értem , hogy neked ehhez mi közöd van ? - fordultam végre felé.

- Valaki nagyon feldúlt. - fordult vissza az italához.

- Igen kissé ideges vagyok , mert valami idióta órákon keresztül bömböltette a hangos zenéjét az ötödik emeleten és emiatt nem tudtam dolgozni.

- Szóval az ötödiken laksz. - mosolygott rám.
Tényleg csak ennyit fogott fel az egészből ?

Egyáltalán miért beszélgetek egy idegennel ? Ez egyáltalán nem vall rám. Emerson teljesen más, mert ott ő volt az aki enyhén fogalmazva rám akaszkodott , de ez a srác , egyáltalán nem ilyen. Meglepően furcsa és titokzatos. Mielőtt távoli világokba kalandoztak volna el a gondolataim gyorsan lehúztam a kávét , hagytam egy kis borravalót a pincérnek és elindultam a kávézóból , amikor valamilyen szerencsés véletlen folytán összefutottam jeremy-vel.

- Szia Madison - mosolygott - éppen téged kerestelek, ezt még a holnapi nap előtt akartam volna átadni neked - nyújtott át egy nyakba akasztható kis kék kártyát - ez a belépőd. Ezzel tudsz , majd belépni a forgatás helyszínére. Amelyik épületbe szeretnél menni ott az ajtónál csak lehúzod az érzékelőnél és bent vagy - magyarázta a használatát - na mindegy. Csak ennyit akartam mondani , izgalmas lesz a holnapi nap , szóval feküdj le korán - utasított - jó éjt Madison. - mielőtt bármit mondhattam volna a férfi beszállt a liftbe és elindult felfelé.

A kártyára néztem , majd a nyakamba akasztottam azt. Úgy éreztem , mint a hatalmam forrását , ami elég nevetségesnek hangzik , de ha jobban belegondolunk ezzel a kártyával bármit megtehetek. Oda megyek a forgatáson belül , ahova akarok.

Viszont semmi esetre nem szeretnék visszaélni a belém vetett bizalommal , ezért tiszteletben fogom tartani , ha valahova a kártya mégsem ad bejutást , mert számomra az első a bizalom.