Az ágyamon ültem törökülésben, miközben a laptopom az ölemben hevert. Aidan mellettem az ágyon fekve nyomta a telefonját, míg én a neten böngésztem hirdetések után. Pontosabban az otthonomhoz közeli egyetemek weblapjait néztem, amikor felbukkant egy apró hirdetés. Egy környezetvédelmi szervezet hirdetése volt, miszerint a mai nap több központi városban - köztük Torontóban is - békés tüntetést akarnak szervezni, amellyel fel akarják hívni a figyelmet a környezetvédelemre. Gondoltam, hogy elmehetnénk rá, hiszen nekem és Aidannak is jót tenne a kimozdulás, ugyanis egész nap az ágyat nyomtuk mindketten.

- Aidan - szóltam neki, mire fel sem nézve a telefonból csak hümmögött egyet válaszképpen - ma délután lesz egy tüntetés a városban - mutattam neki a laptopom képernyőjét - elmehetnénk rá. - ajánlottam fel.

- Téged mióta érdekel a tüntetés - támasztotta meg magát fél kézzel - vagy a környezetvédelem? - kérdezte szórakozottan.

- Amióta téged is és ezt megtudtam rólad - mosolyogtam - és máskor is voltam már tüntetésen. - vontam vállat.

- Például? - faggatott tovább a fiú.

- A rasszizmus ellen tüntettek. Mi lehet jobb, mint a züllött tömeg ellen lázadni? - kacagtam fel.

- Te vagy az én emberem. - állt fel az ágyról.

- De addig még van pár óránk. - mutattam a képernyőre.

- Nem lehet időben elindulni. - vont vállat mosolyogva.

Végülis teljes mértékben igaza volt. Én is felálltam az ágyról, majd összepakoltuk a holminkat. Szinte az egész délelőttöt együtt töltöttük, mint mindig , de ez most egészen más. A tegnap este után akárhányszor csak arra a pillanatra gondolok, mindig kiráz a hideg, a gyomrom egyszerűen összeugrik és állandóan késztetést érzek arra, hogy megtegyem. De nem tehetem. Egyenlőre maradunk a barátok szintjén aztán meglátjuk mi lesz belőle.

Miután Aidan is összeszedte minden holmiját, elindultunk ki a hotelből. Igazság szerint a legtöbb statiszta szintén vagy a hotel területén tartózkodott vagy a városban ütötte el az időt. Mi is ezt tettük, ezért amint felvettük a napszemüvegeket, ki is léptünk a hotel ajtaján.

- A hirdetés szerint, a belvárosban lesz az a tüntetés vagy felvonulás vagy valami olyasmi. - néztem a telefonom képernyőjét.

- Jó lesz, ne aggódj. - nyugtatott Aidan.

- De biztos, hogy jó ötlet ez - aggódtam kicsit - mármint, biztos, hogy békés tüntetés és nem lesznek zavargások, mert akkor kijön a rendősrég és nem akarom, hogy bajod essen vagy..

- Mély lélegzet Madie - szakított félbe Aidan - nem lesz semmi baj, ígérem - mosolygott bíztatóan - vigyázok rád. - ölelt magához, míg én a fejébe fúrtam a vállamat.

- köszönöm Aidan. - néztem fel a szemébe.

- Ezt nem kell megköszönnöd. - mosolygott, majd megfogta a kezemet és, úgy vezetett tovább a belváros felé.

Igazság szerint aránylag egész hamar megtaláltuk a tüntető tömeget, ugyanis ilyen mozgatható rácsokkal el volt zárva az egyik utca ahol lesz a tüntetés és lassan kezdett gyülekezni az ellentüntetők tábora is. Valójában nem kaptunk semmi jelzést a szervezők felől, csak pár kérdést tettek fel és már engedtek is be a tömegbe. Nem telt bele sok időbe el is indult lassan a tömeg. Mellettünk zászlókat vittek vagy éppen táblákat a magasba tartva skandálták ugyanazt a szöveget. Jó érzéssel töltött el, hogy egy kicsit szabadabb környezetben lehetünk, ahol gátlástalanabb emberek vannak, nem szabják meg, hogy mit tegyünk vagy hova lépjünk. Úgy láttam, hogy Aidannak is jót tesz, hogy egy darabig nem kell a forgatással foglalkoznia. Azonban amint oldalra pillantottam elszomodorva láttam az embereket, akik a rács túloldalán megvető és gúnyos megjegyzések mellett követték végig a tüntetést.

- Hé Bogárka, nincs nálad véletlenül környezetkímélő óvszer. - üvöltött rám egy srác a rács túloldaláról, amikor oda kaptam a tekintetemet pedig összeröhögött a haverjaival, majd tovább nézték a tüntetést.

- De van - üvöltöttem vissza rá - amit, majd használat után ráhúzok a fejedre. - indultam meg a fiú felé, miközben elengedtem Aidan kezét és amikor már szinte odaértem a sráchoz, Aidan hirtelen felkapott és visszarántott.

- Aidan engedj el, tudod, hogy utálom ezt. - próbáltam lehámozni magamról a fiú karját,de ő olyan erősen szorított magához, hogy azt hittem megfojt.

- Nyugalom Madie. - próbált Aidan csitítani.

- Hé haver vigyázz jobban a barátnődre. - üvöltött ránk, ugyanaz a srác.

- Nem vagyok a barátnője seggfej. - kiabáltam rá, mire a fiú a haverjaival végre tovább állt és ott hagyott minket. Azonban, amint újból meg akartam indulni feléjük Aidan újból magához szorított.

- Nyugalom Madie, ne is foglalkozz velük - próbált Aidan lecsillapítani több kevesebb sikerrel - nem éri meg. - érvelt, mire mondhatni kissé észbe kaptam.

Tényleg nem éri meg az ilyen tuskókkal foglalkozni, így lassan lenyugodtam, majd egy bólintással jeleztem Aidannak, hogy mostmár elengedhet. A fiú szembe fordított magával, majd megölelt, végül megfogta a kezemet összekulcsolta ujjainkat és folytattuk tovább felvonulást. Egy ideig nem volt semmi probléma, az emberek aránylag már megbékéltek a felvonuló tömeggel és inkább békén hagytak minket, ezzel egy időben azonban kisebb hangzavar szűrődött ki a tüntető tömeg elején.

- Te látsz valamit? - kérdeztem a fiútól, bár ő sem volt jóval magasabb nálam azért reméltem, hogy ő valamivel többet lát nálam , hogy vajon mi folyik a tömeg elején.

- Semmit sem. - nyújtotta a nyakát a fiú, majd a tömeg hirtelen megtorpant.

Hangos zavargások és kiáltások hallatszottak hirtelen a tömegből, majd szépen lassan mindenki hátrálni kezdett. A tömeg lassan félelmetes és gyáva lett. Egymást nézték az emberek semmit nem tudtak felfogni én csak még jobban megszorítottam Aidan kezét, aki szintén félve tekintett rám. Ekkor hangos dörrenéseket hallgattunk, majd lövéseket. Ezen a ponton nagyon megijedtem és a tömeg is megiramodott a legközelebbi kijáratok felé, mindenki próbálta menteni magát. Hangos kiáltásokat hallottunk és az egész tömeg gyáván menekülni kezdett. Persze mi is próbáltuk menteni magunkat így egyből elkezdtünk futni.

- Fuss. - kiáltotta Aidan, ekkor azonban csak egy pillanatra hátra pillantottam és láttam, ahogy a rendőrök próbálnak megfékezni néhány ellentüntetőt, abban a másodpercben könnygázt dobtak a tömeg közepébe.

Elkezdtem futni és Aidan is utánam jött, de a füsttől szinte semmit nem láttam. Egy véletlen pillanatban azonban megbotlottam valamiben és valaki a tömegből fellökött, így hanyat estem és nagyon durván bevertem a fejemet, ami gyorsan az aszfaltnak csapódott. Egy ideig próbáltam kinyitni a szememet, de minden olyan homályos volt, így csak lehunytam a szememet és vártam, hogy elnyeljen a sötétség.

Nem tudtam hány óra van, azt sem hogy hol vagyok, csak valami hideg és nedves anyagot éreztem a fejemen, így lassan kinyitottam a szememet. Aidan szobájában feküdtem az ágyon és nagyon zúgott a fejem. Aidan az ágy melletti széken ült, miközben a kezemet szorongatta, azonban, amint kinyitottam a szemem hirtelen felkapta a fejét és mosolyogva pillantott felém.

- De örülök, hogy felébredtél - mondta őszinte boldogsággal a szemében - annyira aggódtam érted. - mosolygott.

- Mi történt? - kérdeztem.

- Elestél és beverted a fejed, de nagyon csúnyán le is horzsoltad, ezért van most a fejeden a kendő - magyarázta - valaki fellökött, de esküszöm ha megtalálom én..

- Nyugalom Aidan nincs bajom - fogtam szorosabbra kezünket - köszönöm, hogy hazahoztál.

- Köszönöm, hogy nem esett komolyabb bajod. - mosolygott, majd közelebb hajolt és egy újabb homlok puszit kaptam tőle, ami számomra az egyik legaranyosabb és legfigyelmesebb cselekedet, amit ő tesz.

- Olyan aranyos, hogy aggódsz értem. - kuncogtam.

- Nem akarom, hogy bármi bajod essen - mosolygott - vigyázni akarok rád és megígérem, hogy fogok is. - állt fel a székről, majd felmászott mellém az ágyra, oldalra fordult és körbe ölelt a derekamnál.

Nem volt kedvem felkelni az ágyból és bár tudtam, hogy nem helyes, hogy már megint nála alszok, nem akartam ebből a pozícióból felkelni. Azt akartam, hogy itt legyen mindig mellettem. Mindig és örökké.

Sziasztok!
Remélem ez a rész is tetszett, ha igen akkor egy egy vote-ot tudtok nekem adni. ⭐
Köszönöm, hogy ennyien olvassátok a sztorit, nagyon köszönöm, fantasztikusak vagytok! ❤️