Másnap reggel szokatlanul hamar keltem. Úgy tűnik Aidan esti kedves gesztusa megtette a hatását. Oldalra fordítottam a fejemet, ekkor vettem észre, hogy Aidan még édesen alszik. Óvatosan felültem és leemeltem a derekamról a kezét, majd magam mellé fektettem. Felkeltem az ágyból és észrevétlenül gyorsan elmentem zuhanyozni, majd átöltöztem tiszta ruhába, ami egy krémszínű pulóver és egy fekete farmer nadrág volt. Miután kijöttem a fürdőből kifésültem a hajamat és összefogtam egy kontyba. Aidan még mindig az igazak álmát aludta, ezért gyorsan lerohantam a hotel kávézójába és kértem elvitelre két kávét. Aidan kedvencét vettem, gondoltam feldobom a napját. Miután kifizettem a két italt visszamentem a szobámba, azonban szembe találtam magam Emersonnal a folyosón, aki nagy mosollyal közeledett felém.

- De jó, hogy már fent vagy, akkor indulhatunk is. - indult meg felém.

- Mindjárt egy perc, csak a szobámban hagytam a cuccaimat. - húztam az időt.

- Akkor megyek veled. - vont vállat.

- Ne - állítottam meg - nagy a rendetlenség a szobámban. - kerestem gyorsan egy kifogást.

- Rendben - forgatta meg a szemét - csak siess. - noszogatott karba tett kézzel.

Gyorsan lenyomtam a kilincset, majd beléptem szobába és miután bezártam magam mögött az ajtót egyből az ágyhoz léptem.

- Aidan ébredj. - rázogattam a fiút.

- Mi az? - nyöszörögte álmosan. Olyan aranyos volt a reggeli hangja.

- Emerson itt van és el kell mennem - hadartam - elmegyünk a stúdióba, de te csak később gyere utánunk - folytattam - hoztam neked kávét a kedvencedet, az éjjeli szekrényen van. Jó legyél, a stúdióban találkozunk. - köszöntem el tőle, majd gyorsan felkaptam a táskámat, kiléptem az ajtón és csak reménykedni tudtam, hogy Emy semmit nem szúrt ki az előbbi akciómból.

Elindultunk a stúdióba út közben sokat nevettünk és beszélgettünk. Igaz, hogy az útóbbi időben nagyrészt aidannal voltam, de őt leszámítva Emerson a legjobb barátom és örültem, hogy újra egy kis időt együtt tudunk tölteni. Miután megérkeztünk megkerestem jeremy-t, aki szokásához híven a forgatások előtt tartott nekem néhány külön órát ezúttal a rendező szemszögéből. Miután végeztünk elindultam megkeresni Emerson-t, miközben a kamerámmal vettem fel az újabb jeleneteket. Ezúttal ötös és Diego jelenetei következtek, de észrevettem, hogy a felvétel közben Aidan többször elfelejtte a szövegét és sokat tüsszentett, ezért sokszor újra kellett venni a jeleneteket. Jeremy és az operatőrök kissé idegesek voltak, egyedül David aggódott egy kicsit a fiúért, na meg persze én, de ezt igyekeztem egy másodpercre sem kimutatni.

- Szerinted Aidan jól van? - lépett hirtelen mellém Emerson.

- Te meg hol voltál? - tettem fel neki a kérdést.

- Az nem lényeges - vont vállat - szerintem Aidan beteg.

- Érdekes, reggel még úgy tűnt, hogy semmi baja. - vontam vállat.

- Hogy érted azt , hogy reggel? - nézett rám kérdőn a lány. Ekkor tudatosult bennem, hogy pontosan mit is mondtam, így egyből elkezdtem kifogásokat találni.

- Mert, amikor reggel bejött..

- Várj, pontosan ugyanazok a tünetei mint neked - mosolyodott el - nem akarsz valamit nekem elmondani Madie. - néha utálom, hogy ilyen gyorsan jár az agya.

- Délután mindent elmondok, de ne itt és ne most. - tettem keresztbe a karomat, mire a lány hangosan elnevette magát és az szinte az egész stáb minket nézett.

Nem elég, hogy Aidan miatt újra kell venni a jeleneteket, még Emy is beleröhög. Jeremy arcán látszott az idegesség és én éreztem, hogy lassan eléri a tűrése határát, ezért gyorsan arrébb rángattam Emy-t, hogy ő sem zavarja a forgatást és csak imádkozni tudtam azért, hogy Aidan az utolsó pár órára össze szedje magát és rendesen meg tudja csinálni a forgatás jeleneteit.

Időközben, úgy döntöttem, hogy Emy-vel elmegyünk egy kávézóba és ott csendesen, nyugodt környezetben tudjuk megbeszélni a dolgokat. Szándékosan mentünk olyan kávézóba, ami távol van a stúdiótól és kisebb a valószínűsége, hogy valamelyik stáb tag itt talál minket. Miután megrendeltük az italokat és leültünk egy ablakhoz közeli asztalhoz Emerson egyből a lényegre tért.

- Szóval mi van közted és Aidan között? - ő aztán tényleg nem beszél mellé, egyből a közepébe vág.

- Semmi több, mint barátság - feleltem - de az utóbbi időben ez nagyon megváltozott. Egyre többször érzem azt, hogy rendesen átlépjük azokat a határokat, amiket egy barátság megenged. - válaszoltam.

- De te érzel iránta többet, mint barátságot? - tette fel a kérdést, amin most őszintén elgondolkoztam. Mialatt ezen töprengtem ki is hozták az italokat, amit elkezdtünk lassan fogyasztani.

- Nem tudom - válaszoltam végül - amikor a közelében vagyok, olyan felszabadultnak érzem magam, hogy vele bármit megtehetek - szedtem össze a szavakat - biztonságban érzem magam vele, mert kedves, figyelmes és...

- Azta, te durván belezúgtál. - szakított félbe Emerson.

- Lehetséges. - áradoztam.

- Van egy olyan sejtésem, hogy ez felőle sem viszonzatlan. - kuncogott.

- Hagyd már ezt az egészet - ezúttal én szakítottam félbe - Aidan nem érez irántam semmit, és soha nem is fog annál többet, mint barátság. - lomboztam le.

- Te tudod - vont vállat - de valld be, hogy a Madian működhet. - kuncogott.

- Madian? - néztem rá kérdőn.

- Madie és Aidan. - húzta fel a szemöldökét.

- Te nem vagy komplett. - nevettem, majd miután fizettünk, elhagytuk a kávézót és elindultunk a hotel felé.

Útközben Emerson továbbra is azt akarta bebizonyítani, hogy szerinte Aidan is szeret engem. Gondoltam magamban, hogy biztosan szeret barátként, de hogy több legyen köztünk, mint barátság, akkor is nehéz volt elképzelni, hogy az én érzéseim valódiak iránta. Sosem gondoltam volna, hogy valaha szerelmes leszek és tessék itt van, ráadásul nem másba, mint a legjobb barátomba, aki történetesen egy elég híres személy.

Amint megérkeztünk a hotelbe, elbúcsúztam Emy-től és felmentem volna a szobámba, de amikor nyitottam volna a zárat egy pillanatra megálltam. Gondoltam jól esne egy kis törődés Aidan felé, de biztos fáradt nem akartam zavarni. Végül még is a szívem győzött, így bekopogtam a fiúhoz,majd kinyitottam a zárat. Aidan az ágyon feküdt, kissé megviselt állapotban, de amint meglátott, erőltetett mosoly kúszott fel az arcára.

- Jól vagy ? - kérdeztem.

- Úgy nézek én ki? - kérdezte cinikusan.

- Persze, bocsi - szabadkoztam - elhoztam neked a teljes orvosi ellátást. - pakoltam ki a szatyorból a holmikat.

- Igazán nem kellett volna, rám költened a pénzed. - ült fel az ágyban.

- Oh, nem dehogy - intettem le - ezek, azok a gyógyszerek amiket te is hoztál nekem tegnap - magyaráztam - rád sosem pazarolnám a pénzem. - nevettem fel, mire Aidan arcán is megjelentek a nevető ráncok.

- Mit is kezdenék nélküled? - tette fel a szarkasztikus kérdést.

- Hát valószínűleg meghalnál - vontam vállat, majd én is leültem az ágyra - sajnálom, hogy rád hoztam a betegséget...

- Ne kezd te is - forgatta a szemét - ha én se mondhattam, akkor te sem, ez hülyeség. Beszéljünk másról. - terelte a témát.

- Rendben - feleltem - akkor játszunk valamit - álltam fel az ágyról, majd elkezdtem készíteni a teát.

- Mégis mit? - terült el az ágyon.

- Mondjuk kérdezz-felelek - vontam vállat mosolyogva - bármit kérdezhetünk a másiktól és csak az őszinte igazat válaszolhatjuk. - vázoltam fel neki az ötletemet.

- Legyen - válaszolta, ez idő alatt a tea is elkészült, majd a forró bögrét Aidan kezébe adtam és én is leültem az ágyra - kezd te.

- Mik a terveid a jövőre nézve? - kérdeztem mosolyogva.

- Befejezni a forgatást, tovább népszerűsíteni..

- Állj - állítottam meg szórakozottan - úgy értem a magánéletben.

- Ezt, hogy érted? - tette fel a kérdést, miközben én a fülem mögé tűrtem egy hajtincset.

- Vannak terveid a családdal, majd ha lesz feleséged meg gyerekeid - soroltam - mi lesz a karriereddel?

- Majd biztos megértik, hogy az apjuknak dolgoznia kell - utánozta a kisgyerekeket - de egyenlőre a karrieremre akarok fókuszálni és semmi másra.

- Pedig szerintem nagyon jó apuka lennél. - mosolyogtam rá.

- Te pedig csodálatos anyuka leszel. - mosolyodott el, amire egy kicsit bele is pirultam.

- Köszi - álltam fel az ágyról - lehet nem kellene mindig a karrieredre gondolnod, így le maradsz az igazi életről. - pakoltam össze, majd elindultam az ajtó felé.

- Igazad lehet - terült el az ágyon - lehet, hogy ez hamarosan meg, fog változni.

- Jó éjt Aidan. - csuktam be az ajtót, majd léptem kettőt és beléptem a saját szobámba.

Csak a karrierje számít neki? Elkeserítőbb lett ez a beszélgetés, mint hittem. De egyáltalán, miért tesz boldogtalanná a tudat, hogy Aidan nem akar kapcsolatot? Talán azért, mert, így nem lehet boldog? Talán belül tudtam a választ és éreztem is, hogy valójában amiatt aggódok, hogyha Aidannak a karrierje a legfontosabb, akkor forgatás után én ki fogok esni az életéből. Nem lesz több együtt töltött idő, se nevetés és szépen lassan elfelejt ebbe a tudatba pedig teljesen bele fogok zavarodni. Muszáj lesz valakivel ezt megbeszélnem.

Sziasztok!
Remélem ez a rész is tetszett, igyekeztem a legjobban megírni ezt is. 🥺❤️ Hamarosan elérkezünk, ahhoz a részhez amit szerintem nem csak ti, de már én is nagyon várok! 🥺❤️
Ha tetszett a rész kérlek vote-oljátok sokat jelentene! ❤️❤️❤️