Az ég meglehetősen borult volt. Hatalmas szürke felhők gyülekeztek a fejem fölött , majd hatalmas felhő tömeggé olvadtak össze. Lassan az eső is elkezdett cseperegni , majd a víz nagyobb tócsákban gyülekezett össze több helyen az úttest mentén , illetve a járdán. Amint leszálltam az iskola buszról táskámat a fejem fölé helyezve kezdtem el rohanni az utcán. Sorra haladtam el a szebb és szebb kertes házak mellett , miközben próbáltam ügyelni arra , hogy ne lépjek be a hatalmas pocsolyákba , ami valljuk be őszintén nem mindig sikerült. Lassan megérkeztem ahhoz a ponthoz , ahonnan már nem kell tovább futnom. A házunk , gyönyörű kétemeletes csodapalotának tűnhet a többi ház mellett, de sajnos ilyen egy vagyonos család utódjának lenni. Gyorsan a teraszhoz rohantam , ahol leemeltem a fejem felől a táskámat , majd benyitottam csurom vizesen a házba. Mint minden alkalommal kutyám Tara , a menhelyről hozott labrador és buldog keverék , boldogan szaladt oda hozzám. Letérdeltem és megsimogattam , bár sáros tappancsából ítélve ő is biztos ebben a percben jött be a házba. Leraktam a táskámat az előszobába , majd elindultam a nappaliba , ahol történetesen, teljesen véletlenszerűen találkoztam a kanapén ücsörgő szüleimmel.

- Madie kincsem , milyen volt a suli ? – kérdezte anya , majd végig vezette a tekintetét a csurom vizes lányán.

- Egész jó. – válaszoltam kissé idegsokkosan.

- Majd mondunk neked egy jó hírt , csak előtte.. száradj meg. – utasított apa.

- Ennél vizesebb már , úgysem lehetek – vontam vállat – szóval ki vele. – indultam el a nappali felé , majd egy velük szemben lévő fotelban helyezkedtem el.

- Rendben – nézett rám anya furán – akkor mondom a jó hírt. Szóval apáddal úgy gondoljuk , hogy az utóbbi időben eléggé magadba zárkóztál. Nincsenek barátaid , szinte egész nap bent ülsz a házban. – kezdte.

- Tanulok – szakítottam félbe – és vannak barátaim. – dőltem hátra.

- Anyádnak talán hazudhatsz , de én átlátok a szitán – nézett rám apa keretes szemüvege mögül – arra gondoltunk , hogyha te nem cselekszel , akkor mi fogunk. – jegyezte meg , nekem meg már ennél a pontnál kezdtek baljós gondolatok keringeni a fejemben.

- Tudjuk , hogy nagyon szereted a médiaismeretet és a filmezést ezért apáddal bátorkodtunk felhívni egy régi barátunkat az iskolából , aki mellesleg filmrendező , hogy részt vehess az egyik forgatásán , amelyet épp most tart Torontóban. – mosolygott izgatottan anya.

- Ez fantasztikus – álltam fel a székből – ijesztő , hogy a hátam mögött szervezkedtek , de lenyűgöző. – dicsértem meg őket.

- Viszont van egy bökkenő. A gép , ami Torontóba visz , holnap reggel indul. – lombozott le anya.

- Ne aggódj , kivettünk a suliból és leigazoljuk neked azt a pár napot, hiszen már , úgy is csak egy hét maradt az iskolából – tette hozzá apa , majd látva kissé búskomor arcomat folytatta – hidd el ez egy óriási lehetőség Madison. Fantasztikus élmény , új embereket ismerhetsz meg , közelebbről megfigyelheted egy rendező munkásságát és részt vehetsz egy igazi forgatáson. Csak egy hónap és vissza is jöhetsz. – mosolygott bátorítóan.

Őszintén először tényleg kicsit ijesztőnek találtam az egészet. Ráadásul egy hónap , vagy több , ami rengeteg idő. Távol a családomtól vagy bármilyen ismerőstől. Egy idegen városban , viszont egy hatalmas lehetőség , amit kár lenne elszalasztani csak azért mert félek. Megpróbálok , úgy gondolni rá , akár egy kihívásra. Akkor menni fog.

- Vállalom. – mosolyogtam , majd álltam volna fel , hogy megöleljem szüleimet , amikor eltávolodtak tőlem.

- Jöhet az ölelés , de végre vegyél fel tiszta ruhát és szárítsd meg a hajad. – nevetett anya , majd felrohantam a szobámba és felkaptam pár tiszta ruhát és a fürdőszobába mentem.

Gyorsan átöltöztem , majd elővettem a szekrényből a hajszárítót és meleg levegővel kezdtem szárítani szőke , vizes hajamat. Közben folyamatosan a holnapi utazáson gondolkodtam. Kissé ijesztő , de egyszerre elképesztő. Lehet szerzek , majd barátokat - végre - de nem ez lesz a fő célom , hanem a tudás és tapasztalat szerzése. Amint tiszta ruhába öltöztem , lementem vacsorázni , addig a szüleim filmet néztek én pedig egy zabkását készítettem magamnak. Elég későre járt az idő , ezért felvonultam a szobámba és gyorsan összepakoltam a holnapi utazásra. Minden ruhát beleraktam a bőröndbe , amit találtam , illetve a kisebb poggyászként szolgáló fekete Vans táskámba raktam el a fontosabb dolgokat , mint az egyik kedvenc könyvem , amit tanulni akarok , a laptopom és a fejhallgatóm. Ezek után feküdtem csak le aludni , de nem jött könnyen álom a szememre.

Másnap reggel anya kegyetlenül hamar keltett , majd egy csésze kávét nyomott a kezembe, üzenve , hogy fél óra és indulunk. Lassan felültem az ágyban, de az agyam olyan szinten, nem reagált semmire, hogy kellett pár perc, mire rájövök, mi történik. A kávé megtette a hatását, kipattanva az ágyból a szekrényemhez léptem és kivettem belőle egy fekete pólót, meg egy világosabb farmer nadrágot. Miután felöltöztem hajamat kiengedtem, majd felkaptam a tegnap össze készített táskát és bőröndöt, majd nagy nehezen lecipeltem a lépcsőn, ahol felvettem a cipőmet és elindultam kifelé a lakásból. Elbúcsúztam Tara-tól és miután apa berakta a bőröndöt a csomagtartóba én is beszálltam és elhajtottunk a repülőtér felé. Az út csendesen telt. Gondolom a reggeli fáradtság még mindenki szemében ott volt, így képtelenek voltunk normálisan beszélgetni. Amint megérkeztünk kipattantam a kocsiból és elindultunk a bejárat felé. Az épület nem volt nagy, egy hatalmas és világos aula várt minket, ahol a korai órákban csak egy két ember lézengett meg egy nagyobb csoport várakozott az egyik ajtó mellett. A bőröndöt magam mögött húzva követtem a szüleimet, akik a nagy tömeg felé tartottak. Ekkor a tömegből egy magas , fekete hajú szakállas férfi vált ki , majd nagy vigyorral az arcán megölelte a szüleimet.

- James , Elizabeth – várta őket tárt karokkal – barátaim, de régen is találkoztam veletek. Talán az egyik legemlékezetesebb iskolai évünk volt , amikor James részegen az árokba zuhant – vált el tőlük nevetve – sürget az idő, szóval a lényegre térek. Biztos te vagy a kis Madison Williams – vett észre engem – a szüleid már sokat meséltek rólad, biztos nagyon tehetséges vagy, ezért gondoltam megleplek egy kis ajándékkal – vett elő egy ruhadarabot a kezében tartott ajándékszatyorból amit eddig észre se vettem, majd a kezembe adta. Egy fekete pulóver volt a hátán egy „The Umbrella Academy" felirattal.

- Köszönöm szépen. – mosolyogtam rá a kedves gesztus után.

Nem volt sok időm megköszönni, a férfi ugyanis sürgetni kezdte a tömeget miszerint lassan indul a gépünk. Elbúcsúztam anyától és apától, a pulcsit elraktam a táskámba és a bőröndömet magam után húzva a tömeg után loholtam. Jeremy nagyon rendes volt velem. Elmagyarázta , hogy tisztában van azzal , hogy most minden idegen és új nekem , ezért ha bármi kell szóljak neki nyugodtan. Miután átmentünk az ellenőrző pontokon és a poggyászokat is felrakták a gépre a jegyünket felmutatva szálltunk fel a gépre. Megnéztem a jegyemet , majd a kijelölt ülésen foglaltam helyet , amíg a többi utas is felszáll. Lassan minden stábtag helyet foglalt én pedig nyugodtan dőltem hátra a székemben , hogy nemsokára Ottawa repülőteréről a Torontói reptérre érkezem.