Gúnyosan elfintorodott még a gondolatra is. Bosszantotta, hogy az iskola összes lánya ebbe az idiótába szerelmes. S lám ez a hangtalan szerény lány sem kivétel ez alól. Ő is ugyanolyan, mint a többiek.

A pár nap, amit eltöltött vele, meglehetősen nyugodtan telt. Bár nehezére esett babát játszania, amikor ölelgetve és simogatva volt. Ahogy az asztalon ülve mozdulatlanul farkasszemet nézni a lánnyal, aki az állát a tenyerébe támasztva hosszasan bámulta őt. Ezek még az előtt történtek, hogy megszólalt volna, azóta megint másképpen viselkedett vele.

Kis időre visszatért a dadogás és a bizonytalanság, amit szépen lassan sikerül leküzdenie.

A távolból lányos sikoly hatolt a szobáig, ami kiszakította plüssbarátunkat a merengésből, majd újabb sikoltások után minden hang elhalt. Beletelt pár percbe mire az ajtó becsukódott a kócosra gubancolt hajú, szuszogó, kipirult arcú lány mögött. Önfeledten odalépett a fiókja szétszórt tartalma fölé, hogy mindent visszarendezgessen, és gondos mozdulattal a kupac tetejére helyezze a fontos ajándékot.

- Sasuke biztos örülni fog!

- Hm? – egy pillanatra megfeledkezett Naruto jelenlétéről, s riadtan pillantott a hidegen csengő hang irányába. A kis plüss erőltetett mosollyal újfent az ablaka párkányáról pásztázta a havat, pillantásra sem méltatva Hinatát.

A lány nem értette, hogy merült fel Sasuke bármivel kapcsolatban, de magyarázatot nem kapván veszni hagyta a témát. Örült, hogy az ajándékról elterelődött a figyelem, mert nem szeretett volna kérdésekre válaszolni ez ügyben.

Miután a fiók minden régi tartalmával ismét a helyén pihent, szótlanul kivonult a fürdőjébe és magára zárta az ajtót. Nem sokkal később jellegzetes csobogás hangja szűrődött ki.

Naruto az ablaknak támasztotta a fejét, s merengve elevenítette föl az iménti eseményeket. Meglepte, amikor ismét a védelmébe vette a lány, és mindennél jobban esett a simogató kezek között feküdni mozdulatlanul. Szemeit cérnafeszülésig kikerekítette. - Mikor kezdtem én élvezni az itt töltött időt? Elvégre egy ilyen testbe lettem száműzve. Senki sem lenne képes ezt ép ésszel elviselni.- Magában gúnyosan felciccent. - Nem mintha bárkinek hiányoznék. Otthon biztos észre sem vette a hiányomat az a perverz állat. Itt meg - nézett a fürdőszoba felé, és felsóhajtott. - Fura egy otthonba tévedtem. A két lány bár folyton marakodnak, szeretik egymást. Nejiről azt hittem egy pökhendi felsős, erre kiderül, hogy itthon egész normális. Legalábbis egész jó fej a maga tartózkodó módján. - Kicsit irigyen gondolt a saját otthonára, ahol kettesben lézengett a keresztapjával. - Hyuuga-san alig van itthon, nagyon elfoglalt. A lányok próbálnak megfelelni neki, nagyon igyekeznek, ez látszik rajtuk.

- Néha, olyan jó lenne a saját testemben lenni – sóhajtott föl teljes szívéből – vajon örökre így fogok maradni? Jó lenne, ha már lassan visszakapnám a saját testemet! Annyira hiányzik a ramen íze, és a forró zuhany bódító érzése. – újfent a tájat bámulta, miközben a szobában elhalkult a csobogás és törölközés neszezése hallatszott. Lelki szemei elé beúszott egy zuhanyzóbeli jelenet. Párával és csobogás hangjával telítődő kis helyiség, leheletnyi parfümös tusfürdő illattal. Szinte érezte maga körül az egészet, annyira élethűen elképzelte. A zuhanykabin elmosódott üvege mögött majdnem teljesen kivehetően egy hosszú fekete hajú lány meztelen alakja élvezi a testét érő sűrű vízpermetet. – nyelt egyet a perverz gondolatra. Ilyen súlyos lenne a helyzet? Már képzeleg is?

Megrázta a fejét, hogy szabaduljon a piszkos gondolataitól, közben fölfigyelt rá, hogy Hinata ismét a szobában mozgolódik. Halványrózsaszín rövidnadrágos pizsamájában az ágyhoz sétált és a haját kefével simára fésülgetve leült rá. Mióta tudta, hogy a baba valójában Naruto, mindig ügyelt rá, hogy pizsamában aludjon, ne csak pólóban és bugyiban. Pedig utálta a pizsamát, most kénytelen volt megalkuvó módon csak abban tartózkodni, és minden öltözéskor átvonulni a fürdőbe.

Bőre kipirult a forró víztől, és hűvös- virágos illat áradt belőle, lágyan körbelengve nőies alakját.

- Hiányzik a fürdés – sóhajtott panaszosan az ablakban ülő plüss. Kívánságát meghallva a lány elszégyellte magát, hogy bűnösen jól érezte magát odabent.

Bűntudattal telve ment újfent a mosdóba, majd egy kéztörlővel tért vissza onnan. A meglepődött fiút, a kezei közé vette s a nedves kéztörlővel gondosan megtisztogatta az arcát. Ötlete végeztével arcára pírt festett a rámeredő tiszta kék szempárból áradó csodálkozás.

- Köszönöm – törte meg a csendet rekedten a fiú hangja. Hinata észhez térve letette az ágyra s zavartan igyekezett másra koncentrálni. Gyomra izgatott bukfencet vetett az érzéstől, amikor tekintetük összefonódott egy pillanatra. Nem is értette, hogyan jutott eszébe ilyen provokatív tett, mégis boldog volt, hogy véghezvitte és segített a fiúnak egy kicsit kellemesebben érezni magát a bababőrben.

- Se.. semmiség. Csak szólj, ha segíthetek. – dadogta elhalóan, s gyorsan leoltotta a szobában a lámpát. A sötétben kicsit biztonságban érezhette magát, legalább nem látszott az arcába futó vér élénkítő hatása.

Naruto, mint az első naptól minden alkalommal, most is a lány párnája mellé telepedett le. Ezt a pozíciót próbálta megtartani a kiléte felfedése után, s nagy meglepetésére nem lett ledobva az ágyról.

Sejtelme sem volt róla mekkora zavart okozott ezzel az érzelmeitől reszkető ágytársának. Gondolataikba merülve mindkettejüket hamar elnyomta az álom.

Naruto felszínes álmában forgolódott, ficánkolt, helyezkedett, takarót tapogatott és tett magáévá. Tudata mélyén konstatálta, hogy szűkösen fér el, s meztelen bőrére még inkább rátekerte a puha meleg takarót.

Gondolatai hátsó zugaiban egy kis vijjogó vészjelző felkapcsolt ugyan, ám már későn szirénázott fel. Magatehetetlenül kapott a takaróba, s halk puffanással a padlóra zuhant. Áldása tetézéseként a takaró másik végét szorongató alvó lányt is sikerült magára rántania.

- Uhh – nyögött föl a ránehezedő súlytól, s álmosan megdörzsölte a szemeit. Kótyagosan ugyan de érzékelt valamicskét a külvilágból. Napok óta először.

Riadtan kerekedtek el a szemei, s ijedelmében majdnem felült, ám még idejében ráeszmélt a mellkasát nyomó tompa fájdalom okára.

Mellkasán, alvó Hinata szuszogott tovább békésen, s érezte őt egészen a lábujjai hegyéig. Ez csak egyetlen dolgot jelenthetett. Illanékony örömét azonban túlszárnyalta álmossága és egyre elnehezedő légzése.

Kicsusszant hát a terhe alól és megállt fölötte merengve. Kellemetlenül vette tudomásul, hogy egy fia ruhadarab sincs rajta. Ám ruhái hiánya mégsem zavarta annyira, mint elsőre gondolta, így nekigyürkőzött, s a lányt óvatosan az ölébe vonta, és egyik lábával feltérdelve visszaemelte az ágyra.

Hinata jólesően felsóhajtott, s álmában magához vonta a kellemes meleget árasztó testet. Lévén, hogy takaróját már egy ideje elkobozta az emberi alakba vedlő didergő explüss.

Naruto bőrén libabőrarmada borsódzott végig az érintés hatására, s maga sem tudta milyen késztetésre, de engedett az invitálásnak. Hideg ujjak siklottak föl a hátán, maguk mögött borzongást okozva. Tarkóján tétován elidőzve megpihentek, majd elmerültek a szőke hajtincsek sűrű erdejében.

Jóleső sóhaj szakadt föl a magán egyre nehezebben uralkodó fiúból, aki figyelmét nem kerülte el az alatta fehérlő kis test reszketeggé váló légzése. Agyán sárga villámként cikázott át egy baljós gondolat, sötét fényt csalva szemeibe.

- Talán Sasukéről álmodik? - gondolta, s e hirtelen jövő féltékenységgel csordultig töltő érzéssel nem tudott mit kezdeni.

- Na azt már nem! - hajolt közelebb, és suttogta a fülébe dühödten. Nyelve hegyével csak azért is megérintette a lány finom ajkait. Szájában kellemes eperíz áradt szét, mint valami kábítószer, ami ízlelésétől azonnal felpezsdülő a vére folytatásért lüktet végig a testében. Bár szándékában állt tovább is merészkedni, tervét nem hajthatta végre ébredező alanya jótékony beavatkozása végett.

Hinata mély álmából kellemes érzésre eszmélt. Gyomrában ezernyi kis pillangó verdesett, kezei önkéntelenül mozdulva simítottak meleg bőrt, majd puha hajat. Kiszáradó ajkait játékos nyelv nedvesítette meg.

Nem bírt tovább érzékeinek hinni, igazából érinteni akarta álmai szereplőjét. Szemeit résnyire nyitva, a fölé hajoló körvonalból kiolvasta, hogy az ébresztőórája rendelkezik engedéllyel a további játékhoz. Karjait szorosabbra fonva vonta magához, hogy újra lehunyt szemmel a gyönyörködtető érzésre koncentrálhasson.

Ajkaira cuppant a fiúnak, s puha harapdálásokkal válaszolt neki. Először az alsó, majd felső ajkát hosszan ízlelgetve, áttért a nyelvével játszadozásra.

Naruto a lány ölelő karjaiba fészkelte magát, hogy kényelmesebb pozícióban hajolhasson az egyre forróbb csókot követelő partnerhez. Egyik karjára támaszkodott, hogy a szabadon maradó kezével elindulhasson fölfedezni a selymes kis arcot. Kósza tincset simított oldalra, s ujjait egy kutató kéz hűvös ujjaira kulcsolta elégedetten. Hosszú percekig hallgatta a szoba, az elmélyült csókjuk éhes csattanásait, mire elszakadtak és boldogan szuszogva érintették össze álmosságtól ködös homlokukat.

Kéz a kézben, boldog mosollyal az ajkukon, összebújva érte őket utol a jótékony álom.