Naruto továbbra is féloldalasan helyezkedett el a padban, hogy szeme sarkából bármikor feltűnés nélkül pillanthasson hátra.
-Buta, buta Naruto, nem szabad! Ne bámuld már! Idióta vagy, fejezd már be, hisz nem akarsz tőle semmit! - feddte magát ilyen, és ehhez hasonló jelzőkkel, az óra hátralévő részében. Hirtelen nem tudta hova tenni a saját kusza viselkedését. Elhatározta, hogy megköszöni a lánynak, hogy foglalkozott vele, de semmi több. Nem akart beszélni sem a csókról, sem az éjjel történtekről. Mélységesen szégyellte magát érte, hogy kétszer is a saját önző érzelmei alá temette a lányt, de nem talált jobb magyarázatot, minthogy ösztönösen cselekedett. Józanon meggondolva, talán nem tenné meg újra... talán nem... talán!

Akárhogy erőlködött előre nézni és jegyzetelni az unalmas és semmitmondó óra száraz anyagát, bosszúsan tapasztalta, hogy "agy leáll, automata kukkolás bekapcsol" állapotban tér magához.

Az óra végét jelző csengő megváltásként szállt alá a magasból. Azt meghallva, könyvet és tollat egyaránt a táskájába ömlesztette, hogy a következő lépésére koncentrálhasson. Mély lélegzetet vett és határozottan felpattant az ülőhelyéről, hogy most odamegy és beszél a lánnyal.

- Hova megy mindenki? – csodálkozott rá a látványos népvándorlásra, s az ajtón kifelé hömpölygő osztálytársaira.

- Nem ismered a saját órarended? Az öltözőbe megyünk. – a táskáját nyugodtan rendezgető Ino kotnyeles és gúnyos hangvitelű válaszára azonnal az úti céljára kapta a tekintetét, ahol már egy kiürült pad tátongott csupaszon. Hinata éppen az ajtón lépett ki fenemód sietősen.

– Várj! – kiáltott utána és felkapta a táskáját, hogy se perc alatt utolérje. Elengedett egy halk káromkodást, nem törődve osztálytársai megrovó pillantásával

A kisebb tömegben kifelé sodródni csak lassacskán tudott, ami dühítette, de amint sikerült kiaszalódnia a keskeny ajtón, futásnak eredt a folyosón. Néhány emberrel előrébb kiszúrta a sietősen távozó Hinatát. Egy éles előzéssel már csak egy embert kellett megkerülnie, hogy utolérhesse.

- Ki adott ennek jogsit! – kiáltott utána indulatosan, egy fellökött útakadály. Hátraintett egy hangos „bocs" kíséretében, ám igazán csak akkor lepődött meg, amikor hátulról elkapták az egyenruháját és megperdítve szorosan a falhoz préselték.

Észbe kapván fölpillantott és tekintete egy jeges szempárba ütközött. Idegesen és értetlenül heherészett.

- He..Hello! – A Hyuuga, mit sem törődve a mellettük elsuhanó diákokkal, centikre hajolt a megragadott személy arcához. Mélyen, zavarbaejtőn a szemébe nézett. Szavai halkan, lehelve hagyták el szépen ívelt ajkait, hogy csak a célszemély hallhassa meg, amit mond.

- Nem tudom, hogy volt merszed, és hogyan csináltad – sziszegte, ami hatására Naruto nyelt egyet – de a cipőm még ma a helyén legyen.

Amilyen gyorsan megragadta, úgy el is engedte és lepillantott a lábára, jelezve, hogy mire értette. - Basszuuus - káromkodott egyet magában Naruto, és cafatokra átkozta magát, amiért nem szabadult meg otthon a bűnjeltől.

- Ha Hinatától akarsz valamit, azt próbáld meg tisztességesebb módon intézni. – Naruto óvatosan bólintott, hogy megértette a dolgot, ám valamivel nem értett egyet.

- Nem akarok tőle semmit – mentegetőzött céltudatosan, mikor a Hyuuga fiú elfordult tőle, hogy visszasétáljon a társaságához, amit miatta otthagyott. Mozdulatlanná dermedt, és félig visszafordulva összeráncolt szemöldökkel pillantott a szőkeségre.

- Furcsa ezt hallani tőled, amikor hajnalban hagyod el a házunkat és Hinata tele van a nyomaiddal.

- Nyomaimmal – ismételte a mondat végét értetlenül, s mivel Neji nem törődve a kérdésével otthagyta, ő pedig már szaladt is tovább. Kezei között nyirkossá vált táskájának a füle, olyan erővel szorongatta, s közben mélyen elmerült kavargó gondolataiba. - Mire érthette, hogy tele van a nyomaimmal?

Hinata úgy érezte, hogy ha most kell beszélnie Narutóval, azt nem fogja túlélni. Az óra végét jelző csengőt meghallva megtáltosodott, könyveit egy mozdulattal a táskájába seperve felpattant, és már ki is robogott a teremből. A folyosón siettében egyszer hallotta a kiáltását, de nem fordult meg, menekült a védelmet nyújtó női öltöző rejtekébe.

Sóhajtva pakolta le a táskáját a szekrények közé helyezett padra, s nekilátott szekrényéből előszedni a felszerelését. Matrózblúzát szépen elegyengette, és sötétkék szoknyájával együtt vállfára akasztotta. Körülötte osztálytársai hangosan csacsogva, nevetgélve öltöztek a dupla órához. Közben a szünetben szerzett élményekről, fiúkról, és minden egyébről folyt a diskurálás.

Hinata gondolatai kicsit elhomályosultak az élénk hangoktól, s bár nem figyelt oda, erőszakosan hatoltak a fülébe a szavak.

Némileg gondterhelten öltötte magára fekete tornadresszét, ráhúzta fehér pólóját a mély kivágásúra tervezett elasztikus anyagú viseletre, s végül felvette piros melegítőjét.

- Hinata! – neve hallatán összerezzent. Oldalra pillantva igazgatta meg zokniját és vette fel cipőit. Rózsaszín hajú osztálytársa csodálkozva nézett rá, akárcsak szőke barátnője, s amikor tekintetük összetalálkozott ajkukra pajzán mosoly telepedett.

Hinata hátrahőkölt, egyúttal a bámulásuk hatására kellemetlenül érezte magát a bőrében.

- Nem tudtuk nem észrevenni, amikor öltöztél, hogy mivel vagy tele. Kitől kaptad a foltokat?

- Kaptam? – értetlenül hunyorgott kettőt, utána leeset a dolog – Ja eeez. Fogalmam sincs, szinte ki se mozdultam otthonról. – Sakura és Ino szörnyülködve ráncolták a homlokukat.

- Nem kell titkolóznod, az ilyet nem lehet csak úgy elkapni, mint a megfázást – Sakura szavaitól az eddig sem jó bőrben lévő Hinata teljesen elsápadt.

- Nem?

- Nem bizony – csóválta a fejét Ino – Ehhez egy, azaz legalább egy darab férfiegyedre van szükség. – Hinata lélegzete elakadni,s arca elfehéredni látszott. Eddig abban a tudatban volt, hogy foltjait allergia, esetleg mosópor érzékenység okozhatta. Barátnői arcát és reakcióit látva azonban, kezdett bizonytalan lenni ezen hitében.

Az öltözőben már csak hárman maradtak, mialatt ők beszélgettek a többi lány elkészült és pirosba vedlett madárrajként vonult a sportpályára. Ők hárman is gyorsan csatlakoztak hozzájuk.

A koedukált tornázás kezdetét vette. Két egymás mellett lévő sportpályán, rövid bemelegítés és nyújtógyakorlatok után a lányok röplabda, a fiúk a futballpályára vonultak megmozgatni izmaikat.

Hinata sokáig tépelődött, mire odamert menni Sakurához tisztázni az aggályait. Nyakán lévő foltjait közben még néhányan megmosolyogták a megjelenésnél, az ivókútnál, a nyújtásnál, s most a csapatválasztásnál is hallott kuncogást a háta mögött.

- Um.. Sakura-chan! – Rózsaszín hajú osztálytársa elzárta a csapot, megtörölte a száját és kérdően pillantott föl a várakozóan ácsorgóra. – Mi.. mitől, lehetnek ezek a foltok?

Meglepetésére a lány nem kezdte el fixírozni a foltjait, így végre levehette a kezét a nyakáról.

- Tényleg nem tudod? – Sakura gyanakvó kérdésére enyhe fejrázás érkezett válaszul. Apró mosoly rezzent meg szája szegletében, s fölegyenesedett a kút mellől. – Nekem is voltak már ilyenek, amikor Neji a kelleténél hevesebb volt. Pedig csak egy hete vagyunk együtt.

- Neji, heves? – Hinata nem tudott nem ámulni, a két szó kombinációjára. Valahogy nem passzoltak össze ezek a szavak, ám nem is jutott ideje tovább merengeni a kombón. Fejébe gyökeret vert a gondolat, hogy Naruto reggel a lakásukból távozott. * Mikor nyerhette vissza az emberi alakját, és mi történhetett mialatt ő aludt?*

- Szóval elárulod ki csókolta ki a bőrödet?

- Hogy micsoda?! – sikoltott fel a lány, amitől nagyobb párapamacs hagyta el ajkát. Ha eddig nem is volt világos számára a keletkezés mikéntje, most aztán felgyulladt a kis lámpa és mindenre kétségtelenül fény derült. Teste azonnal reszketni kezdett, elakadozó légzésén nem bírt úrrá lenni, gyomra borsónyi méretűre zsugorodott az idegtől, s azon nyomban görcsösen összerándulva telibe rókázta Sakura lába szárát. Közelükből sikoltozva rebbentek el a csapra várakozó lányok, amire a környéken lévők akaratlanul is felfigyeltek. A műsor tetézéseképp Hinata lábaiból kiment minden erő, és ernyedten csuklott össze.

Sakura sokkot kapva nézte végig a jelenetet, nem is tudatosult benne, hogy körülötte sikoltoznak és menekülnek, ahogy az sem, hogy a továbbiakban mi történik.

Naruto a Hyuugával való találkozáson bosszankodva sietett az öltözőbe, ahol villámgyorsan átvedlett sötétkék sportcuccába, hogy az udvaron megkereshesse Hinatát és beszéljen vele.

Szerette volna mielőbb elkapni a lányt, és tisztázni vele néhány dolgot. Erre elég nagy esélye volt az udvaron, amikor elég tágas ahhoz, hogy félrehívhassa a hallgatózó fülek közeléből.

Az öltözőből kilépve Shikamaru és Chouji párosa közrefogta és a pálya felé tuszkolta, mondván ne előttük álljon meg álmodozni. Pedig csak az ablakon át próbálta a lányok között észrevenni a kiszemeltjét. Nemsokára megjelent mögötte Shino és Kiba is. Utóbbi mérges pillantást lövellve felé, amitől eszébe jutott az első nap Hinatával. Kellemesen megbújva a lány kabátja alatt hallotta, hogy Kiba miket mond róla. Igazából már akkor meglepődött rajta, hogy a lány kiállt mellette. Megvakargatta a tarkóját, és akaratlanul is a lányok felé vetett egy újabb pillantást. Nem voltak sokan, talán tízen, de Hinata kitűnt közülük hosszú fekete hajával és reszketeg alkatával. Karcsú dereka fölfelé igencsak kiszélesedett mellesleg, ami olykor kellemes témázást nyújtott a fiúöltöző falain belül. Ajkai öntelt vigyorra húzódtak. Neki volt szerencséje azon dús keblek közé temetni arcát. - SzentRamen! Mikre nem gondolok! - Elkalandozott gondolatai megfékezésére tüntetőleg hátat fordított a szomszédos pályának. Nyújtottak és bemelegítettek, majd edzés gyanánt focizni kezdtek.

Még bele se melegedett a játékba, mikor észrevette, hogy társai valamire fölfigyelve ugyanazon irányba fordulnak. Nyakát ő is arrafelé nyújtogatta, amerre a fiúk bámultak, de nem sokat látott onnan ahol éppen állt.

- Mi történt? – szaladt ki a száján önkéntelenül is a kérdés. Shikamaru játékban beállt szünet lévén gyorsan ásított egyet és álmosan az égre emelte tekintetét.

- Ha jól láttam az előbb Hinata összeesett.

- És téged, ez cseppet sem zavar, hogy unalmadban az eget bámulod? – Nara lepillantott Naruto hirtelen elfelhősödött szemeibe, s vállat vont.

- Nincs orvosi képzettségem, ha akarnék sem tudnék segíteni, és úgy láttam már megindult feléjük pár ember. Csak útban lennék és elszívnám az oxigént – Realitásérzéke nyers, mint mindig, jegyezte meg magában meghökkenve a szőke.

- Bah! – Egy lemondó nyögéssel otthagyta osztálytársát, és sietve szelte át az enyhén havas területet, hogy megtudakolja mi történt. Futólépésben érkezett meg a helyszínre, és még éppen látta, hogy Sasuke és Sakura heves szóváltásba keverednek azon, hogyan kellene-illene az orvosiba eljuttatni az aléltan elterült lányt.

- Mi a fenét csináltok? Megfázik itt!

- Ne szólj bele, tökfej! – morrant rá Sasuke, miközben lehajolt és karjait próbálta becsúsztatni az öntudatlan test alá. Sakura lehányt nadrágban didergett mellettük. Különös duettet alkottak ketten, és közben szegény Hinata tovább feküdt a földön.

- Emberek hova tettétek az eszeteket? – bosszúsan fújtatott egyet és az ügyetlenkedő Sasukétől átvette a lány mozgatását. – Menj előre és szólj a doktornőnek, hogy viszem!

- Tűnj innen, megoldom!

- Hallgass idióta!

- Elég legyen!! – Sakura lépett a két acsarkodó fiú közé. Sasuke te gyorsabb vagy, szólj a gyengélkedőre. Naruto, segítek neked felemelni, hogy közben ne taperold végig, mint ez az idióta – Itt mérgesen a távolodó Sasuke után biccentett.

- Mit csinált? – horkant fel Naruto mikor eljutott a követelés az agyáig.

- Semmit! Nem engedtem, hogy úgy karolja át – A lány óvatosan felsegítette Naruto hátára Hinatát, és ügyelt rá, hogy az lassan és óvatosan emelje föl, közben nézte, hogy a kezei se illetéktelen helyen tartsák meg a terhét. Így haladtak óvatosan a földszinten lévő orvosi szobáig

- Csak tudnám, mit eszik ezen az idiótán – morrant föl fennhangon, miközben a doktornő által előkészített ágyra leengedte a hátáról Hinatát. Fejét óvatosan Sakura tartotta, hogy ne bukjon ernyedten hátra. Sasuke pedig továbbra is tanácstalanul állt az ajtóban.

- Most menjetek egy kicsit ki – Az orvosi szoba ajtaja becsukódott, amíg a doktornő megvizsgálta a lányt. Néhány perc elteltével kiszólt, hogy be lehet menni, de akkor már csak az aggódó Sakura és a kíváncsi Naruto voltak jelen. A kint eltöltött idő alatt a két fiú, villámló tekintettel méregették egymást, épp csak nem morogtak, és vicsorogtak egymásra, azután Sasuke egy hümmögéssel sarkon fordult és visszatért az udvarra. Naruto belépett a terembe, egy percig megállt az eszméletlen lány fölött és szemügyre vette a jelzéseket, melyeket sejtése szerint ő okozott az éjjel, heves csókjaival. A hamvas nyakon három foltocska is rejtőzött, egy pedig a pólója nyílása alól kandikált ki szemtelenül. - SzentRamen, hány ilyet csinálhattam? - Ellenállt a késztetésnek, hogy felhajtsa a takarót és belessen a lány pólója alá. Elképzelhető, hogy nem nézték volna jó szemmel, még akkor sem, ha ő az okozója, vagyis már járt a „tett helyszínén".

- Mi történt veletek? – pillantott a rövid feketehajú nő Sakurára a terem ablakánál elhelyezett íróasztaltól. A kérdezett közelebb lépett és ő is leült az asztal melletti székre. Naruto az ajtófélfának támaszkodva inkább a háttérben maradt, s azt kérdezgette magától mit is keres itt.

- Csak beszélgettünk, azután minden ok nélkül reszketni kezdett, lehányt, majd összeesett – sorolta lassan a rózsaszín hajú, miközben néhány oldalpillantást vetett az ágyra.

- Értem. Láza nincs, vírust vagy baktériumot nem mutattak ki a gyors tesztek, szóval pihen egy kicsit és meglátjuk jobban lesz-e. Bár érdekelne, hogy a testén mik azok a színes elváltozások.

- A.. Azt hiszem ez miattam történt! – Naruto halk, bűntudattal csordultig töltött sóhajára nem tudtak, nem odafigyelni. Sakura összeráncolta a homlokát. Lehet, hogy tévedt volna a foltok eredetét illetően, és orvosi eset lenne?

- Mire gondolsz? – Fordultak felé egyszerre. Shizune arca kérdően pillantott felé, Sakura pedig meglepődve várta a választ kérdésére.