Hinata halkan szuszogott tovább, mit sem sejtvén az őt bámuló éhes pillantásokról. Eltakarótlanodva feküdt tovább a lepedőn, miközben a pásztázó pillantások végigkúsztak hosszú fehér combjain.

Talán nem a legjobb szokás a leányzótól, hogy éjjelente könnyít a ruházatán, ha melege van. Márpedig egy ilyen hűvös téli éjjelen a jól szuperáló fűtést bizonyítóan egy pizsama és egy póló hevert az ágy mellett a földön. A fiú halkan nyelt egyet, s reszketeg pillantásait tovább vándoroltatva a fehérneműn, a puha hason, megállapodott a lány világos bőrén sötétlő, hetykén csúcsosodó domborulatokon.

Kezei mintha önálló élettel rendelkeznének, hagyták a fenébe a takarót, s helyette áhítattal simítottak végig az alvó lány bokáján, térdén, combján, remegve, megtorpanva a világos kis bugyi csipkézett szegélyénél.

Naruto előző fogadalmának gondolatai a hideg fejről és józan gondolkodásról, már elméje mezsgyéjén sem voltak. Fátyolossá vált tekintetét le sem emelve a célpontjáról, leült az ágy szélére, hogy közelebbről magába ihassa a látványát. Újabb nyelést követően teljesen kiszáradt a szája és karjain hideg-meleg érzésként borzongott végig egy erős vágy, hogy ajkai közé kapja az egyik gömbölyű mellbimbót.

Erős késztetését gondolkodás nélkül tettekre cserélte. Bűntudatát messzire pöckölve hajolt az ágyra, és nyelvét élvezettel végighúzta a fehér bőr sötétlő kontúrján. Ágyékában bezsongott pillangók ezrei verdestek apró szárnyaikkal, remegő érzést kölcsönözve a test tulajdonosának.

Hinata álmában érezte az intim érintést, légzése és pulzusa felgyorsult, és karjait megadóan helyezte a feje mellé a párnára. Élvezettel telt jóleső sóhajai ellenére is jól láthatóan kúszott föl orcája két oldalára a pír színe.

Mellkasa a szapora légzéstől föl-le emelkedett, testén remegés futott át mikor másik mellére meleg tenyér simult izgatóan körözve. Oldalán többször is végigsimított, minden alkalommal a melleire visszatérve.

Ajkai szárazságára gyógyírt követelve nyitotta ki az álomittasan homályos szemeit.

Pillantása zafírként világító fürkész szemekkel fonódott össze. Torka elszorult a várakozástól és gyomra is egészen apróra szorult össze.

Naruto elengedve a teljesen keménnyé izgatott kebelpárost, föntebb kúszott és éhesen vetette rá magát az időközben félig felébredt lány ajkaira. Nyelvével azonnal a fogak közé hatolt, és türelmetlen mozdulatokkal falta körbe minden szegletét az ellenállást nem mutató vörösre csókolt kis szájnak.

Kifulladástól tartván menekülőre fogta a dolgot. Oldalra véve az irányt apró harapásokkal ízlelgette a lány fülcimpáját, a nyakát, nyakszirtjét, melleit egyenként. Közben érezte, hogy hajába 10 ujj túr bele lágyan, izgatóan. Fölpillantott kéjesen sóhajtozó lehunyt szemű partnere arcára, és elégedett vigyort kísérelt meg elbújtatni a szája sarkában. Nem szólalt meg, pedig nagyon a nyelve hegyén lett volna, hogy becsmérlő megjegyzésekkel illesse Sasukét a lány előtt.

- Még? – dorombolta alig hallhatóan.

- Nem lenne szabad – harapta meg ajkát a lány, majdnem némán lehelve a választ. Ellenkezése harmatgyengére sikeredett, s pillanatok alatt el is illant. Erős köze lehetett hozzá a combjain végigsimító kezeknek, amik egyre bentebb rótták a köröket.

Naruto újra a lány szájához hajolt, immáron szorosan mellé bújva, s válaszként ugyanazt a heves csókot kapta, amelyet az imént ő adott. Törölközője leoldódott a derekáról így teljes felületével simult hozzá a fakó testhez. Bőre minden egyes centimétere perzselt a visszafogott vágytól, az alatta fekvő lány teste hűvösségével oltotta felfokozott szomját.

Visszafogott sóhajok és vágytól perzselő elnyomott nyögések beszélgettek egymással a sötét szobában. Naruto hosszan megremegett, amikor gyöngyöző mellkasán érezte a lány felingerelt melleit, oldalán az ölelő karokat, s hátán a puha ujjakat. Térdével óvatosan utat kért a sápadt színű combok közé, amit vonakodva bár, de megkapott. Őrjítően hosszú izgató csókra húzta magához Hinata a teljesen felingerelt fiút.

Akkor abban a pillanatban a pattanásig feszült hangulatban Naruto kifulladva, a lány mellei közé rejtette arcát.

Néhány másodpercig csak nagyokat sóhajtott, majd nyelt egyet, és még egyet.

- Nem vagyok képes rá – hangja remegéséből kiérződött mennyire küzd, hogy visszanyerje lelke és teste fölött az irányítást.

- Tudom, hogy akarod – súgta alig hallhatóan Hinata, kezeivel simogatóan átölelve a fiú szuszogó testét. Naruto fölemelte a fejét. Érdeklődően fürkésző kék tekintetét a lány elhomályosult pillantásaiba fúrta. – Én pedig csak veled szeretném megtenni!

- Azt akarom, hogy közben rám gondolj - „Nem Sasukére!" fejezte be a mondatot magában, és csalódottan a takaróért nyúlt. Kerülte a pillantást és az érintést, nehogy újra elveszítse a magabiztosságát, s a takaróval gondosan betakargatta a lányt. Nemrég elhagyott törölközőjét újfent magára tekerte, s ügyet sem vetett az összezavart pillantásokkal meredten bámuló lányra. Szótlanul leroskadt az ágy végében a földre, hogy tépelődve a tenyereibe hajthassa a fejét.

- Én hülye állat! – sóhajtott föl szinte hangtalanul. Ereiben és minden tagjában lüktetve tiltakozott a vére. Hallotta, ahogy Hinata elhelyezkedett a takaró alatt, s percekkel később önfeledt szuszogással adta a világ tudtára, hogy elaludt. Irigyelte érte. Jelen pillanatban ő is örült volna, ha a jótékony álom, feledést hozna pilláira, de agyában száguldoztak az elmúlt percek élményei. Hatalmas érzelmi tornádó kavargott a gyomra tájékán, ébren maradásra kárhoztatva a gondolatai elől menekülőt.

- Mi a francot csinálok? Nekem Sakura-chan tetszik, az ő szívét szeretném meghódítani. Na, tessék, bűntudatom van, már csak ez kellett. – Idegesen túrt bele a hajába, s magában átkozta férfi voltát. Egyetlen magyarázata a történtekre csak az volt, hogy nem fából van, s emiatt roppant kényelmetlenül érezte magát. Nem állt szándékában Hinatát megbántani, szerelmes volt Sakurába, ám mégis ott bizsergett benne az égető féltékenység, ha Sasuke az eszébe jutott. - Mi a fenét esznek rajta a csajok ennyire? Nincs benne semmi szórakoztató, folyamatosan csak félrevonul, és fapofával bámul a semmibe. A fél iskola bele van zúgva abba az idiótába.

Eszébe jutott az a nap, amikor ruhát vásároltak neki a játékboltban. Amikor válogattak, legnagyobb meglepetésükre Neji és Sakura lépett oda hozzájuk. Elkeseredetten és féltékenyen vette tudomásul, hogy a senpai és az osztálytársa randiznak. Hinata akkor megértően hallgatott, és nem beszélt a dologról, sőt kerülte a beszélgetést. - Kicsit talán ő is lehangolódott tőle, pedig örülnie kellett volna neki, hogy egy vetélytárssal kevesebb koslat Sasuke után. - Bosszúsan fújtatott egyet, és tanácstalanul hajtotta a fejét a térdeire.

Észre sem vette mikor merült álomba, csak arra eszmélt föl, hogy a hideg padlón didereg. Egy cifra szitkot elnyomott mikor ráeszmélt, hogy teljesen meztelenül ül a padlón egy szál magában. Gondolatnyi ideig vívódott, hogy mit tegyen. Fázott, ám biztonságosabbnak érezte, hogy ha nem fekszik az ágyra. Nem szerette volna még egyszer megkockáztatni, hogy elveszíti a józan eszét. Nem volt büszke a pár órával azelőtti tetteire, de hazudni sem akar önmagának, mégis megtette. Kényelmesebb volt az önámítás, mint az igazság bevallása. Gondolataiba bosszúsan furakodott be, hogy a lánynak olyan melege van, hogy álmában vetkőzik. Kelletlenül tornázta egyenesbe magát, és az íróasztal melletti székről elvette az ágyterítőt, hogy cidrizve tekerje bele magát, és a széken aludjon tovább. Elvégre reggel minden bizonnyal ismét plüssbőrbe bújva ébred majd. Attól nem is félt mi lesz ha Hinata felébred, mély álmából keltve a múltkori esetet is álomnak hitte.

A korán kelő napfény álmos sugarai cirógatták az arcát. Ösztönösen a takaró rejtekébe húzódott a fény elől, s elnyomott egy fáradt ásítást. A következő pillanatban kipattantak a szemei és egy hirtelen mozdulat kíséretében a takaróba csavarodva a földre zuhant. Hemperegve, kapálózva szabadította ki magát a rögtönzött gubóból, s riadtan kapta a fejét az ágyon alvó lányra. Az szerencsére semmit nem hallott a rövid tusából, ahogy azt sem vehette észre, hogy fényes nappal egy pőre Naruto cikáz a szobájában ijedten.

- Ha valaki rajtakap, hamarost gyilkosság áldozatává válok. Nem szeretnék ilyen fiatalon távozni az élők sorából. - E-képpen merengett, miközben tekintetét ide-oda kapkodta a szobában, hogy ötletet nyerjen, mitévő legyen. – Neji. Nem-nem-nem, mit is gondolok. Amint kilépek ebből a szobából, jöhet a bűnügyi helyszínelő. Valamit magamra kell kapnom, de itt sem maradhatok. – Zavartan kapta fel a földről a törölközőt, s újfent magára tekerte, hogy szalonképesebben hagyhassa el a szobát.

Nesztelenül osont végig a folyosón, kis híján szívrohamot kapván mikor egy álmos Hanabival találta magát szembe. A lány tudomást sem véve róla, félig nyitott szemekkel botorkált el a folyosó végére, ahol a mellékhelyiségbe vonult. Naruto elkerekedett szemekkel, lélegzetét visszafojtva várta meg az ajtó csukódását, hogy megkönnyebbülten sóhajtson s egy komód fedezékében dobogó szívvel kipánikolhassa magát. Erre meglehetőst kevés ideje maradt, ugyanis még abban a percben újra nyílt az ajtó.

Hanabi tágra nyílt tekintettel kutatott rendellenesség után.

- Minta láttam volna valamit – hangzott értetlenkedő hangja a bezáródó ajtó mögül.

Naruto kifújta magát, s újult erővel osont tovább Neji szobája felé. Csak néhány napja tartózkodott a házban, de nyilvánvalóak voltak a lakói szokásai. Mikor reggelente felébredt és nem éppen azon rémüldözött, hogy hova lett a ruhája, akkor hallotta a lakók reggeli tevékenységét.

Tudta, hogy Neji eltűnik a zuhanyzóban, majd hosszas hajszárítás után indul csak reggelizni. Megállt az ajtó mellett, s a kiszűrődő csobogást hallva, felbátorodva tette a kezét a kilincsre.

Az ajtó nesz nélkül nyílt a makulátlanul tiszta szobára. Naruto reakcióképp hányást mímelt, majd gyorsan az egyik szekrényhez lépett, kikapott belőle néhány ruhadarabot és sietve távozott.