„Két dolgot láttunk egy emberben: amit látni akarunk, és amit ő megmutat."

AOMINE SZEMSZÖGE:

Unottan csoszogok végig a folyóson, zsebre dugót kezekkel. Ásítok egyet, hisz este nem tudtam aludni, amit nem is értek. Bárhol el tudok aludni, de most nem ment a saját ágyamban. Kész vicc. Bár ez inkább azért történt, mert gondolkoztam. Ráadásul nem is akármin, azaz inkább kin. Főleg azután, amit láttam tegnap a tetőről. Ha minden igaz Kisét láttam, ahogy egy lányt cipel a hátán, mellette az a fekete hajú srác, aki folyton fejbe vágta, ha olyanja volt. De nem is ez a lényeg, hanem a lány. Vérvörös haját még a tetőről is ki lehet szúrni. És ő már megint nincs bent. Vagy eltűnt, mint mikor a tetőn találtam meg és épp mélyen aludt. Nem ott sincs, szóval már megint otthon henyélhet. Vagy megint történt vele valami? Várjunk! Mit érdekkel, ha így is történt, ő csak egy szeszélyes lány.

- Hallottátok, hogy mi történt tegnap a Vörös Démonnal, Rin-kunnal és a barátjával? – szólal meg a lány bandából az egyik. Automatikusan megállok a becenév hallatán.

- Nem. Miért mi történt? – érdeklődik az egyik lány. Neki támaszkodok a falnak, mintha várnék valakire. Persze, ha rá is kérdeznének, hogy mit csinálok itt, akkor sem válaszolnék.

- Azt hallottam Nanától. Tudjátok ki ő, az anyukája fényképész. Tegnap Kise Ryoutát fotózta, mert a fényképésze lebetegedett. Na, az a lényeg, hogy Nanának eszébe jutott, hogy itt hagyott valamit és mikor jött kifele a Démon mellette rohant el, mintha üldöznék. Szerintem Rin-kun és a barátja üldözhették. Biztos megint meg akarták leckéztetni csak sajna ők jöhetek ki rosszul. De azért hoztam fel Kise-kunt, mert mikor, Nana elérte azt az utca szakaszt, ami a suli és a metró állomást köti össze ott találta azt a csitrit ájultan. Nana azt mondta, hogy a sarokig ment ahol meg is állt és várta hátha más rálel és majd segít rajta. Én az ő helyében még bele is rúgtam volna, hogy biztosan ott is maradjon. De megjelent Kise-kun és a barátja, és egyből segítetek neki. Nana még azt is mondta, hogy valami furcsa becenéven szólította őt. Lehet, hogy ismerik egymást. Bár kétlem, mert Kise-kun egy kedves, helyes... - és csak mondja és mondja. Ez a csaj, hogy nem fullad meg? Mindegy is, nem ez a lényeg. Akkor csak jól láttam, hogy ők azok. Honnan ismerheti Kisét? És mi történhetett tegnap?

- Nem illik ki hallgatni mások beszélgetését Aomine! Főleg nem csinos lányokét. – mormogja bele a fülembe egy idegesítő hang. Kicsit meg is ijesztett, de ezt ha, könyörögne se, vallanám be neki. A keze a vállaimon pihen, én pedig jó erősen gyomorszájon könyökölöm. A kezei egyből lecsúsznak rólam.

- Seggfej benne vagy az intim szférámban. És neked nem engedtem meg, hogy kérdőre vonj azzal kapcsolatban, hogy mit teszek, vagy mit nem. – mormogom Wakamatsu felé fordulva, aki egy kicsit be van görnyedve az előbbi támadásom miatt. Elégedetten elvigyorodom, és már indulok is tovább, mintha semmi sem történt volna az előbb.

- Idióta várjál már! Beszélnem kell veled. – kiált utánam a csapatkapitányom. Ch, nem értem, hogy miért pont ő lett az. Nem állok meg a felszólításra, hanem tovább megyek. Hallom, hogy utánam szalad, és mikor utolér, megragadja a vállamat. Már megint a vállam. Mi van vele? Ez valami új fétise lehet? Hát, ha az, akkor elég érdekes. Persze ez megállásra kényszerít így rá nézek, hogy akkor meghallgatom.

- Sakurai mondta, hogy nem jársz be órákra és, hogy a jegyeid is romlottak. Ha nem én lennék a csapatkapitány és nem lennél ilyen jó játékos, akkor hagynálak a fenébe. Nem érdekelne, hogy mit csinálsz vagy mit nem. De mivel ez nem így van, ezért kell veled beszélnem. Nem tudom, hogyan rágjam a szádba, hogy fontos vagy a csapatnak. És, hogy ezt nem csinálhatod tovább, a felfüggesztésed szélén állsz. Még egy botrányos viselkedés és nincs csapat, nincs kosárlabda. És, ami neked a legfontosabb, hogy revansot vegyél Kagamitól és a csapatától. Vagy talán rosszul gondolom? Ha igen akkor csak nyugodtan folytasd ezt a viselkedést és akkor nem kell bejárnod edzésre. Nem, mintha most bejárnál. Amit csak neked nézek el, mert a meccseken jól teljesítesz. De a Téli Kupa nem csak nekem fontos, hanem az edzőnek is. Minimum dobogós helyet akar, ha már van egy ilyen játékosa, mint te. Lényegében ennyit akartam veled közölni. Jól gondold meg, hogy mit akarsz! Szerdai edzésen várom a válaszodat, ha jól tudom, nem csak veled kell majd akkor beszélnem. Na, akkor, viszlát! – közli velem a dolgokat, aztán fordul is vissza és megy el, gondolom a saját terme felé. Unottan nézek utána. Hangosan fel sóhajtok és én is megyek a saját dolgomra. Ch, ez a srác az agyamra megy.

Szombat 12:00

Amika szemszöge:

- Áh, friss levegő. Igaz kicsit sem tiszta, de itt legalább nem érzek klór és más fertőtlenítő szagot. – mosolygok Taigára. Ő mellettem áll és úgy néz rám, miközben mosolyog a megjegyzésemen. Ezt a pillanatot a hasam hangos korgása zavarja meg. Szégyellősen hajtom le a fejemet, közben mormogok egy "Bocsi" félét.

- Gondoltam rá, hogy bent a kórházban nem fogsz semmit sem enni. Ezért is foglak meghívni, kajálni. Mit szólsz egy gyorsétteremhez? – teszi fel a kérdést. Közben a kórháztól nem messze lévő gyorsétteremre mutat.

- Persze, hogy jó lesz, csak normális kaját egyek. – bólintok egyet. Taigát kézen fogom és elkezdem húzni arra. Belépünk az épületbe és egyből megcsap a hamburger és a sült krumpli illata. Az egyik üres kasza felé húzom a bátyámat, ahol egy lány áll. Köszönünk egymásnak és gyorsan leadjuk a rendelésünket. Taiga a szokásos mennyiségű hamburgerét kéri, míg én egy adag cézársalátát, egy darab hamburgert és egy pohár vaníliás shaket kérek. Az enyém hamarabb elkészül, így várok Nii-sanra.

- Nyugodtan keres egy helyet és ülj le addig, amíg várok. – noszogat ülőhelyet keresni. Hangosan felsóhajtok és végül is úgy teszek, ahogy kér. Megfogom a tálcámat és már indulok is helyet keresni. Keresgélés közben kiszúrok egy égszínkék hajkoronát. Megindulok arra, ahol "árnyékfiút" feltételezem, hogy ott lehet. Az asztalhoz is érek, de csak akkor tűnik fel, hogy nincs egyedül, mikor az asztal előtt állok. Egy csapat fiú társaságában van, akik csodálkozva néznek rám.

- Kagami? – szólal meg egy szemüveges, fekete hajú srác. Válaszra nyitom a szám, amikor az egyikük elém áll és a két kezét a vállaimra helyezi, úgy kezd el rázni.

- Srácok Kagamiból csaj lett! Ez, hogy lehet? Vagy csak én képzelődők? Ugye ti is látjátok? – kiabál a cica szájú idióta, a rázásomat abba nem hagyja.

- Tetsuya segíts, kérlek! – motyogom, miközben egyre gyorsabban és gyorsabban veszem a levegőt.

- Koganei senpai, hagyd békén a húgomat! – csendül fel bátyám mély hangja, amire ez a lüke abba hagyja a magán akcióját ahhoz, hogy kis híján elveszítsem eszméletemet. A rázás abba marad, de nem enged el. A levegőt hangosan kapkodom és remegek, mintha minimum mínusz fokok lennének.

- Enged is el őt! – a kezek lecsúsznak rólam és így a bátyám szórósan mellém áll. Én erre várva az oldalához bújuk és lassan csillapodik a betegségem.

- Köszönöm Nii-san. – szuszogom elég hangosan ahhoz, hogy a többiek is meghallják.

- Elmegyek két percre a mosdóba és ti máris felfordulást és jelenetet rendeztek. Miért nem... Kagami-kun? És te ki vagy? – kiabálásból csodálkozás lesz az ismeretlen barna hajú lány részéről. Értetlenül néz ránk, én pedig próbálok még jobban Taigához bújni, ezt ő észre is veszi és átkarol a bal kezével, míg a jobbal tartja a tálcáját. Az ismeretlen lány felemeli jobb kezét és a karomat akarja meg érinteni, de én időben reagálok rá.

- Kérlek, most még ne érints meg! – motyogom az orrom alatt. Mindenki értetlenül néz rám. Taiga megsimogatja a vállamat ezzel is próbál megnyugtatni.

- Nem veled van a probléma edző, ő nem szereti, ha hozzá érnek. Legyen elég annyi, hogy rosszul lesz tőle. Leülhetünk hozzátok? – érdeklődik Kagami. Ijedten nézek rá. – Nyugalom! Nem lesz semmi baj. – suttogja nekem biztatáskép.

- Persze. – tér magához először a lány. Elrendeződünk, hogy mind kényelmesen el tudjunk férni. Bár így is két asztalt tolhattak össze, hogy mind elférjenek. Én Nii-san és a lány között ülök, de még mindig Taigához vagyok húzódva. Taiga Tetsuya mellett ül, míg a lány balján az a szemüveges fiú ül. Velem szemben egy másik fiú ül. Fekete haj és ugyan olyan színű szemek, amik jobban hasonlítanak a sasnak a szemeihez. Már hallottam erről, nagyon kevés ember rendelkezik ezzel. Még ha rendelkeznek is vele, nem tudják használni. Biztos, hogy ő jól tudja használni. Egy ilyen tekintet sokat segíthet a kosárlabdában. Ezzel a tehetséggel biztos, hogy ő lesz az irányító ebben a csapatban.

- Van valami az arcomon, hogy ennyire nézel? – szólal meg most először sasszem.

- Nem, bocsánat. Csak bele merültem az elemzésbe ennyi az egész. – mosolygok el halványan engesztelésképen. Felszúrok a villámra egy csirkehús falatot, amit be is kapom.

- Mondtam már neked, hogy ne elemezgess embereket a jelenlétükben. Ha meg mégis ezt csinálod, legalább ne oszd meg velük! – szid le egy kicsit érte Taiga.

- Jó, tudom, de már megszoktam, hogy ezt csinálom. Bár régebben nem panaszkodtál miatta, hogy ilyen képességem van. Ja, tényleg akkor nem a csapatodat elemeztem, mert sosem volt állandó csapatod. – közlöm vele a tényeket. Ő csak mormog valami olyasmit, hogy "fogd már be".

- Bocs, hogy közbe szólók,de akkor most mik is vagytok egymásnak? – vonja fel a szemöldökét egy rövidrenyírt fekete hajú srác. Ha jól gondolom, velünk lehet egy idős, mivel nem olyantávolság tartóan viselkedik velünk.