„Azok, akik nem törődnek a barátaikkal, rosszabbak a szemétnél.

- Uchiha Obito, Naruto"

Kise szemszöge:

Az Udvaron állunk Senpaival körülöttünk rajongok és riporterek. Minden féle hülyeséget kérdeznek tőlünk. Senpai csendben áll mellettem és arra várhat, gondolom, hogy majd én mindent elrendezek. Ezt is fogom tenni csak érjen ide Amikacchi. Látom, hogy a kapu felöli tömegen, át akar jutni valaki. Aztán megpillantom őt. Hosszú szőke haját és kék szemeit, egybe részes ruhát visel, ami jól is áll neki. De mégis olyan más. Jó ez csak álruha, de mégis. Elmosolyodik és így ugrik a nyakamba.

- Ryouta! Úgy hiányoztál. – mondja egy kicsit elkeseredve. Aztán mindenki előtt megcsókol. Átölelem a derekát és, hogy még igazabb legyen, viszonzom a csókot. Nem tart sokáig ez az egész. Lerakom a földre, amint elválnak ajkaink ő meg hozzám bújik, mintha tényleg egy szerelmes pár lennénk. Átkarolom a vállát és úgy nézek a körülöttem lévő emberekre, akik döbbenten néznek ránk, még Senpai is.

- Te is nekem Rose. – húzom közelebb magamhoz. Ő csak Senpaira néz, és rá mosolyodik.

- Biztos te vagy Kasamatsu-san sajnálom, hogy Nikita nem jött el. De biztos mondta neked, hogy lebetegedet. De azt üzeni, hogy majd bepótolja és, hogy nagyon hiányzol neki meg szeret téged. Ó! Édes miért vannak itt ennyien? – suttogja nekem, de persze úgyhogy más is hallhassa.

- Ezt hosszú elmagyarázni, de majd elmesélem. – puszilok bele a "hajába". – Na, amint látják a pletyka miszerint én járok ezzel a fiúval itt, mind kitaláció. Mi csak barátok vagyunk. És amint láthatják, járok egy lánnyal. Méghozzá vele, ő itt Rosalia Black egy külföldi lány. Amerikában ismertem meg és már lassan egy éve egyűt is vagyunk. Remélem minden kételyt és kérdést eloszlattam ezzel. Gyertek, menjünk! – szólítom fel a két barátomat. Amikacchivel össze kulcsoljuk a kezünket még Senpainak a karját ragadom meg és elkezdem kihúzni őt a tömegből.

***

Egy kávézóban ülünk egy eldugottabb asztalnál. Amint leülünk Amikacchi felsóhajt, és végre alábbhagy az idegessége is. Senpai velünk szemben ül és értetlenül néz minket.

- Kise én megyek és átöltözök a mosdóban. Már nagyon idegesít ez a ruha meg úgy minden, ami rajtam van. – mormogja az orra alatt, amire én csak felkuncogok. Ő rosszallóan néz rám, de nem nagyon foglalkozik velem, feláll és elmegy a mosdó felé egy táskával a kezében. Abban vannak a rendes ruhái.

- Elmagyaráznád nekem, hogy mégis mi ez az egész? Na, meg előbb is mondhattad volna, hogy van barátnőd akkor ennek az egésznek hamarabb vége lett volna. – förmed rám Senpai. Ezen csak elmosolyodok, és rá nézek.

- Majd ha vissza jön, mindent elmondunk. – mondom neki sejtelmesen. Amikacchi úgy 10 perc alatt el is készül addigra a rendelésünket is kihozzák. Most már hosszú vörös haja ér le egészen a fenekéig és ugyan olyan színű szemeivel pásztázza az embereket. Farmersort van rajta, ami kicsit koptatott, egy fekete trikó és tornacipő. Ide sétál hozzánk és nemes egyszerűséggel leül a helyére.

- Na, így már máris jobb. Óh, fekete teát rendeltél nekem? Köszönöm Kise. – mosolyog rám. Közben belekortyol a forró italba, ami őt egyáltalán nem is zavarja. Senpai még nagyobbra kerekedet szemekkel néz ránk.

- Nincs mit Amikacchi. – össze borzolom haját, amire csak felmordul. Leteszi a csészét és Senpaira néz. Alaposan végigméri, aztán újra rám néz.

- Tényleg úgy néz ki, ahogy leírtad nekem. Bár ha nem ráncolja a szemöldökét még helyes is. Ja, meg nincs is ijesztő kisugárzása. Az meg, hogy megüt az egyéni probléma. De amúgy is ne mond, hogy nem érdemled meg.

- Gonosz vagy Amikacchi. – szomorodok el.

- Na, jó. Ebből elegem van. Magyarázatot követelek! – kiabál ránk Senpai.

Amika szemszöge:

Nocsak, elégé indulatos egy srác. Bár jogosan. Ennek ellenére szimpatikus. Felsóhajtok.

- Legyen, kezdem én. Kagami Amika vagyok, de ha megkérhetlek, szólíts Amikának. Nem szeretem, ha a családnevemen szólítanak. Na, szóval ennek a lükének vagyok a barátja. Semmi több. Amit láttál az egyszerű színjáték volt az egész. Nincs semmilyen Nikita nincsen Rosalia Black sem. Ezt mi találtuk ki a Szöszivel, hogy ne állítsanak rólatok olyanokat, ami nem igaz. Az igaz, hogy Amerikában ismerkedtünk meg egy fotózáson. Tömören ennyi. Ja, és "édes" sokkal tartozol nekem, amit befogok hajtani még a héten. – iszok bele újra a teámba.

- Értetem. Ajh, érzem, hogy nem egy olcsó mulatság vagy. – mormogja. Közben a teáskanalával játszik.

- Várjunk! Azt mondtad, hogy Kagami Amika vagy? – egyszerűen bólintok Kasamatsu kérdésére. – De akkor te... Kise! – morog a szöszire és fejen vágja jó erősen. Ezen csak felnevetek.

- Senpai ez fájt. Mért kaptam? – teszi oda a kezét a fájó pontra, miközben nyávog, mint egy cica.

- Még kérded? Megütlek, ha így folytatod!

- De már megtetted egyszer. – mormolja az orra alatt. Most tényleg olyan, mint egy durcás kiscica.

- Azért kaptad, mert nem szóltál nekem erről az egészről. Te pedig. – rám mutat mire értetlenül nézek. – Kagami Taiga a bátyád.

- Nocsak, még ezt sem közölted vele? Ch, tényleg elgondolkozok azon, hogy én is megütlek egyszer-kétszer. Igen ő a bátyám. – bólintok egyet. Kasamatsu-san kérdőn fordul Kies felé.

- Te ezt komolyan gondoltad, hogy az egyik riválisod, aki csak úgy megjegyzem le is győzőt, a húgával barátkozol? Neked teljesen elmentek otthonról? – vonja kérdőre Szöszimet. Bár jogosan teszi. A helyében én is így reagálnék, hisz egy jó csapatkapitány mindig a csapata érdekeit nézi.

- Komolyan gondolom. Ő nem egy olyan lány, aki elárulná a barátait. Meg mikor megismertem nem is ismertem Kagamicchit. És, hogy most ismerem is nem fogok róla emiatt lemondani. Nem kértem, hogy mondja el nekem mik Kagamicchi gyenge pontjai, és szerintem ő se fecseget rólam. Ugye Amikacchi? – néz rám kérdőn. A szavai jólesnek, hisz ő az egyetlen egy barátom.

- Nem állszándékomban ilyet tenni. – csóválom meg közben a fejemet.

- Na, látod Senpai. Most pedig menjünk szerintem. – Kasamatsu-san csak felsóhajt és bólint egyet. Mind a hárman felállunk és kisétáltunk a kávézóból. Lassan sétáltunk egymás mellett közben beszélgetünk. Bár én rendesen ki lettem faggatva. Persze csak azután, hogy közöltem Kasamatsu-sannal, hogy kezeljen úgy, mint egy barátot ne pedig úgy, mint egy lányt. Csodálkozott is, hogy egyből feltűnt nekem az, hogy olyan karolt nyelt lett, ha hozzám kellett szólnia. Átsétálunk egy parkon, mikor Kise megtorpan. Értetlenül nézünk rá. Ő csak kölyökkutya szemekkel néz ránk.

- Légyszi mennyünk oda. – mutogat a kosárpálya felé. Lemondóan sóhajtok. Kasamatsu-san meg a szemeit forgatja.

- Nem volt elég az edzés? Legközelebb dupláját csináltatom meg veled. – mormogja bosszúsan, amin elmosolyodok.

- De én Amikacchi ellen akarok játszani! – hisztizik, mint egy kisgyerek. Kezeit össze fonja maga előtt és elkezd duzzogni.

- Rendben játszok ellened, úgyis rég volt már. – mondom neki vidáman. A kezemet a vállára rakom és rávigyorgok, mint ahogy a bátyám is csinálta velem régebben. Abbahagyja a duzzogást s elindul a pálya felé, minket hátra hagyva.

- Jól meg gondoltad? – pillant rám Kasamatsu.

- Teljes mértékig. – magabiztosan megyek a pályára. Odaérek a pálya közepére. Kasamatsu leül egy padra, s onnan figyel minket.

- A szokásos szabályok élnek, mint mindig. – passzolja nekem a labdát Kise.

- Rendben, de kösd fel a nadrágodat, mert most nyerni akarok. – mondom teljesen feltüzelve. Felveszi a védekezési beállást és máris kezdetét veszi a játék.

***

- Nyertem! – üvöltözök, miközben teljesen úgy viselkedek, mint egy örült. Kise lihegve áll előttem csalódottan. Kasamatsut keresem a tekintetemmel, de a sötétben nem találom őt. Igen mire befejeztük a játszmát addigra beesteledet.

- Tuti, hogy csaltál. Újra játszást akarok! – siránkozik.

- Nem Amika-chan tisztességesen játszott ellened. Le a kalappal előtted, Törpe. – vidáman lépked felénk és amint mellémér össze is borzolja a hajamat.

- Nem is vagyok törpe. Azonnal vond vissza Kasamatsu-san! – kitörésemen csak elnevetik magukat a fiúk.

- Na, gyere Törpe, menjünkhaza! – karolja át a vállamat Szöszim. Pufogva ugyan, de elindulok velük.