"Kibírom a hegeket, pláne azokat, amik kívül vannak."

Jessica Sorensen

Aomine szemszöge

Csak nézem, ahogy a vörös ciklon elviharzik, Satsukit szinte letarolja, míg gyerekkori barátom, próbálja szavakkal visszatartani. Esélytelen, olyan dolgot boncolgattam, amit ő csak felejteni akart. Kegyetlen lennék? Hm, meglehet, de szükséges volt, még ha most nem is bántja magát, de így lehet, később se fogja.

- Aomine Daiki! Te teljesen hülye vagy? – kiabálva közelít felém, a másik házi sárkányom. Csodás, az egyik sír, mert nem érti meg, amit mondok a másik meg ezért basz le, és még csak szerda reggel van. Csengessenek már végre be, hadd meneküljek el tesire! Az óra utána mind a kettő házi sárkányom lenyugodna, és nem akarna nekem esni.

- Nem, Satsuki. Teljesen értelmesnek tartom magamat – nézek rá unottan.

- Hogy mondhattál ilyet neki? Főleg úgy, hogy te tudtál a hegekről. Még nekem is egyértelmű volt, hogy lelkileg nincs a toppon, pedig velem ilyenekről nem beszélt. Kérj tőle bocsánatot! – utasít anyáskodóan. Istenem, már csak anyám hiányozna, hogy hazajöjjön, mondjuk, szívinfarktus kapna a rendetlenségtől, ami a szobámban van, szóval a harmadik házi sárkányomat ezzel kihúznám a listáról.

- A számmal leginkább. Nem kérek bocsánatot, lenyugszik és rá fog jönni, hogy igazam van. Pont ezért nem beszélt neked erről, mert te sajnálnád és pátyolgatni kezdenéd, mint valami védtelen kisgyereket. Rókácskának egyik sem kell. Miért akarod olyan miatt sajnálni, ami részben nem az ő hibája? Amit meg magával tett saját döntése volt, így dolgozta fel azt, amit lelkileg nem volt képes. Szarul csinálta, már tudja. A sajnálatodtól, csak még szarabbul érezné magát, gyengének és selejtesnek gondolná. Valamint elég pátyolgatást kapott ő attól a két idiótától, és még az apjától is, mert biztos, hogy bűntudata van az öregnek, mert nem törődött velük eleget gyerekként. Szóval hagyjad most! Azért mondtam így neki a dolgokat, mert tudom, hogy erős, és sose várná el senkitől se, hogy babusgassák. Ő a Vörös Démon, és hiába kapta ezt a gúnynevet mások szerint, szerintem nem az, sőt ennél találóbb becenevet nem is adhattak volna neki – mosolyodok el úgy, mint mikor erős ellenféllel kerülök szembe a pályán.

Pityereg egy kicsit, miközben átrágja magát a szavaimon, óra kezdetére összefogja magát szedni. Tudom, hogy most nem kell érte aggódni, ez a helyzet nem annyira durva, mint a tegnapi, akkor is magát büntette, azért játszottunk három órán keresztül, csak magát akarta lefárasztani, ami annyira jól sikerült neki, hogy megint én cipelhettem haza a hátamon. Igaz, sikeresen bealudt a tömegközlekedésen, így már nem volt annyira egyszerű hazavinni, mindegy az apja nagyon örült, mikor a kezébe nyomtam szó szerint a lányát. Elmondtam nagyvonalúakban mi volt, még üdítőt is kaptam, megemlítettem azt is, hogy volt felesége egy picsa. Meglepődött, hogy a kisvörös mesélt nekem róla, de egyetértett velem, hogy nem éppen volt minta anya és feleség. A levélről hallgattam természetesen, nem az én dolgom erről tájékoztatni őket, majd Vöri megteszi, ha akarja. Persze mielőtt Bakagami haza ért volna, én leléptem onnan, semmi kedvem nem volt találkozni vele. Attól, mert a legfiatalabb Kagamit kedvelem valamennyire, a többit nem fogom. Gondolataimból Satsuki szakít ki, aki újabb prédikációba kezd, de annyit leszűrök, hogy végül is azt teszek, amit akarok, de ne merjem elcseszni. Nem, mintha ez volna a tervem. Bár igazából tervem sincsen már, jó azt nem engedtem el, hogy felhasználom Vöröskét, az ellen az idióta ellen, mindegy meglátjuk, mit hoz a bajnokság. Egy biztos, most miénk lesz a Téli kupa. Ahogy meghallom a csengőt, egyből felállok és elindulok ki, úgyis kint lesz tartva az óra.

Az órán semmi említésre méltó se történt, talán csak annyi, hogy Vöröske igen morcosan csatlakozott az órához, Satsukival, aki próbálta nyugtatni őt, meg valami csajról magyarázott, hogy hagyja rá. Az ő párosuk után esett be az évfolyam két legnagyobb picsái, elég dühösek voltak, bár nem érdekelt egyik se. Most pedig itt várok az öltöző előtt, hogy a csaj duó és Sakurai is elkészüljön végre, nagyon remélem, hogy büfénél nem lesznek sokan, kell valami kaja. Vagy másnak az ebédje fog nálam kikötni.

Amika szemszöge

Egykedvűen várok Momoira, de csak, mert megkért rá, hogy várjam meg, és majd együtt elmegyünk a büféhez. Dühös vagyok, nem is kicsit, szóval valamit ennem kell. Vagy leginkább édességre lenne szükségem. Milyen nagy szerencse, hogy gyors anyagcserém van, és a jó genetika miatt nem tudok elhízni. Így egy csepp bűntudatom sincsen a kényszer evéseim miatt.

Harada mostani libája, megtalált miután ott hagytam Dinkát és Satsukit. Nem volt elég nekem a vágásokkal kapcsolatos nézeteltérésünk Dinkával, nem még ő is megtalált a hülyeségeivel. Amúgy valami Akira* a neve, ha jól emlékszek, még hogy tiszta. Ch, a szülei valamit nagyon elszúrtak a nevelésével, mert, hogy a fél suli átment már rajta, az is biztos. Mindegy, odajött pattogni nekem, hogy csak játék vagyok Dinkának, amint megkapja, amit akar, tovább is fog állni. Meg én, mint felkapaszkodott kis korcs, csak erre vagyok jó úgyis, hogy egy másik korcs kihasználja a testemet. Persze nem hagytam ennyiben neki, pólójánál fogva közelebb rántottam magamhoz és elmondtam, mit is láttam nem olyan rég az egyik takarító szertárban, közben Satsuki is megtalált minket, meg a liba csicskása is, szóval közönség előtt teregettem ki, hogy az ő telivér fajtája mennyire rá volt cuppanva arra az állítólagos korcsnak a farkára, úgy hogy akkor már a fő barom ágyasa volt. Meg, hogy ez jól fog mutatni a pedigréjében. Végül tovább hisztizett, csak Momoi elvonszolt onnan, nehogy ártsak annak a libának, pedig nagyon szívesen lettem volna a fodrásza, vagy a sminkese egy alkalomra.

- Amika, mehetünk! – szólít meg, egyetlen lány barátom. Kezemet megfogja, úgy húz kifelé az öltözőből, ma valahogy rángatós kedvében lehet, én meg kivételesen hagyom neki. Meglepő, de nem hozta fel a vágásaimat, de így már ő is tud róla, hála annak a gyökérnek. Kint a folyosón Aomine unott képe fogad minket, ahogy az öltözőnk ajtajával szemben lévő falnak dől.

- Lassúak vagytok, bár szerintem megint rád kellett várni Satsuki – mormogja nulla életkedvvel. Közben Sakurai is kilép a fiú öltöző ajtaján, kicsit meglepődik a triónkon, bár ki ne tenné ezt. Külön-külön is elég ismertek vagyunk ebben a porfészekben, na, még hárman milyenek lehetünk. Köszönök a barna hajú fiúnak, majd megfogom Satsuki kezét és most kivételesen én kezdem el őt húzni, mielőtt leállna Dinkával szó párbajozni.

- Büfébe kell mennünk, Momo-chan! A vércukor szintem valahol a pokol mélyén van, tehát egy zacskó édesség is kevés lesz most – mormogom. Véges a türelmem, főleg amiatt a ribanc palánta miatt.

- "Momo-chan"? – kérdez vissza egyszerre kettő ember is. Ebből az egyik érthető módon a becenév gazdája, míg a másik Dinka.

- Igen. Jobb, mint a Pinkike, de ha nem tetszik, lehetsz más is. Mondjuk Fluttershy, ő is rózsaszín sörénnyel lófrál a mesében, de akár Sakura is lehetsz. Bár ő egy retek unalmas semmilyen karakter, míg a szárnyas póni aranyos, és segítőkész – magyarázom a becenév ötleteimet neki, bár egyiket se fogom használni. Közben a két fiú mögöttünk jön, ahogy lépteik zajából hallóm.

- Nem, tökéletes lesz a Momo-chan, Ami-chan – csilingelő hangjából, csak a jó kedvet hallom. A becenevet pedig elengedem a fülem mellett, vagyis inkább neki megengedem.

- Kagami-san nem is tudtam, hogy szereted az animéket – halk hangra, hátra fordulok kicsit. Sakurai csillogó szemekkel néz rám, mint valami kisgyerek. Mi a csuda, csak nem egy otaku? Bár amilyen visszahúzódó kinézem belőle, hogy a főzés mellett egyfolytában animéket néz, vagy mangát olvas.

- Sakurai már mondtam, csak Amika! De amúgy, igen. Elég sokat szoktam nézni, az élőszereplős sorozatok mellett, animéken élek még. Bár elsősorban a képi világ szokott érdekelni, csak utána a történet, így mondhatni majdnem minden műfajt szeretek – rántok vállat, közben újra előre nézek, és már látom is a sor végét a büféhez. Hallom, hogy Sakurai bocsánatot motyog, a megszólításom miatt, de már le se reagálom, ez tőle megszokott. Beállunk a sorba, közbe Momoi a sorozatokról kezd el nekem beszélni, amire fél füllel figyelek is, de azért Dinkára is, akit Sakurai bombáz most kérdésekkel, hogy ő szokott e nézni ilyeneket. De elég hamar le tudja a fiút annyival, hogy csak kosár meccseket szokott nézni, minden máson bealszik.

- Nagyon izgalmas lehet veled moziba menni – szólók oda neki csipkelődve. Már nem haragszom rá, a vagdosásos téma felhozatala miatt. Miután kidühöngtem magam a liba miatt, rájöttem, hogy ez a mamlasz csak jót akar nekem. Tény, hogy idiótán csinálta, de ezzel megmutatta nekem, hogy ő igenis ki fogja mondani, ha nem tetszik neki, amit csinálok. Hiába játszunk most egy párt, a kapcsolatunk semmit se változott. Haverok vagyunk, akik ölik egymás idegrendszerét, de a komoly dolgokat nem vesszük félvállról.

- Azért gondolod ilyen negatívan, mert még nem voltál velem – vág gondolataimba a hangja.

- Ja, mert nagyon érdekes lehet hallgatni, ahogy horkolsz mellettem – forgatok szemet rajta.

- Hát most, na! Egy félhomályos szobában kétféle dolgot csinálhat egy ember. Alszik, vagy szexszel – ránt vállat, mintha ez teljesen egyértelmű dolog lenne.

- Látom nem fejlődött tovább az agyad, le vagy maradva az állati viselkedéseknél. Alvás és fajfenntartás, komolyan, mint valami kandúr. Azok csinálják ugyanezt, zabálnak, a fél napot átaludják, tavasszal meg rájuk jön a kangörcs, és a környék összes nőstény cicáját felkeresik – mondom tárgyilagosan.

- Hát figyelj, ha nőstény cicaként is bevállalod a társaságomat, akkor eskü csak hozzád járnék udvarolni, még kandúrként is – mosolyog azzal a tipikus rosszfiús stílusában. Meglepetten nézek rá, míg mellettem Momoi halkan kuncog, természetesen rajtunk. Érzem, hogy forrósodik fel az arcom, így egyből előre fordulok a sorban.

- Idióta! – morgom válaszul, amire felnevet. Már csak egy ember áll előttem, így inkább a választéknak szentelem a figyelmemet, bár felesleges, ennyi idő alatt, már rég megjegyeztem, hogy miket tudok venni. Elengedem Satsuki kezét, így ki tudom venni a pénztárcámat a suli táskámból, ami egy egyszerű fekete színű, fehér cica mintákkal. Az előttünk lévő srác végre megkapja az üdítőjét, így egyből oda lépek az ablakhoz.

- Jó reggelt! A szokásos válogatást szeretném kérni, mellé még egy sós chipset, és vaníliás shaket! Momo-chan kérsz valamit? – nézek a mellettem álló lányra, közben a büfés hölgy összeszedi a nagy tasakos édesség halmomat.

- Nem, semmit. Nem hoztam le a pénzemet – motyogja zavartan.

- Nem ez volt a kérdés Satsuki. Szóval, mit szeretnél? – szólók hozzá határozottan.

- Hát, akkor egy palackos narancslevet szeretnék – kéri szerényen. Hát ebbe igazán nem fog bele halni a cicás pénztárcám.

- Meg kettőt a legnagyobb szendvicsből, és egy fél literes palackos vizet! – szól Dinka a hátunk mögül.

- Mi? – fordulok hátra hozzá, hogy leszóljam, nem neki vásárolok. De ő, csak Sakurait faggatja, hogy mi kell neki. Végül elmotyogja az egyik sport ital nevét, meg két almát kér hozzá. Mire bármit is mondhatnék, Dinka azokat is kikéri.

- Ha csak ennyi lesz gyerekek, akkor 2805yen* lesz a végösszeg – mondja kedvesen. Persze, hogy kedves most fogom odaadni neki az egy heti zsebpénzemet.

Felsóhajtok, és már venném elő a pénzemet, mikor egy kar nehezedik a vállamra, ahogy lerak a pultra kettő darab papír ezrest és 805yent apróban. Én meg csak pislogok, mint hal a szatyorban. Miért fizet Aomine helyettem?

- Köszönjük. Viszlát! Csajok ragadjátok meg a szatyrokat és lépjünk, mielőtt a többiek löknek fel! – szól ránk, mi meg tesszük is, amit mond, mert a mögöttünk álló kisebb banda idegesen toporzékol. Ch, hamarabb kellett volna jönniük, ennyi.

Végül kiállunk a sorból két viszonylag kisebb szatyorral, kezemben a poharas shakemmel, Dinkánál a palackos víz van. Megcélozzuk az egyik asztalt, közben megköszönjük Aominének, hogy meghívott minket, de ő csak legyint unottan. Mire az asztalhoz érünk, recsegni kezd a hangosbemondó, amit csak ünnepségeken szoktunk néha használni.

- Mit akarhat a diri? – morogja kelletlenül Dinka, közben szendvicseit bányásza elő az egyik szatyorból.

- Az igazgatói elé várom, Kagami Amikát és Aomine Daikit, azonnal! – recsegi a már jól ismert női hang. Mi ketten hirtelen egymásra nézünk, amolyan mi a franc van már nézéssel. Közben a barátaink, meg ránk néznek értetlenül, hát mi is szeretnénk tudni mit tettünk.

- Megismétlem, Kagami Amikát és Aomine Daikit várjuk az igazgatói iroda elé – recsegi újból.

- Elsőre is hallottuk – morogja feszülten. – De most kajak nem csináltam semmit se – pufogja és idegesen a hajába túr. Nem csodálom, hogy ideges, én se értem, hogy mégis miért kell oda mennünk, na meg mind a kettőnk elég pengeélen táncol, hogy felfüggesztenek, és akkor így lőttek a kosárnak is. Egy nagyobb balhé, és jobb esetben egy hétig nem kell bemennünk, de most komolyan semmit se tettünk.

- Már megint mit csináltál, Dai-chan? – kérdezi türelmetlenül Momoi.

Ha egyszerre hívnak minket, akkor együtt csinálhatunk valamit. De mégis mit? A veszekedéseink mostanában nem fajultak verekedésig, ami az edzésen történt, arról a srácok amúgy se beszélnének, mert ilyen rövid idő alatt is megszokták, hogy ilyenek vagyunk. Akkor mégis miért hív a sensei? Talán, miatta? Hm, nem kizárt, hogy beköpött, amilyen liba simán megteszi.

- Momo-chan lehet, hogy azért a lány miatt hívat? – kérdezem tőle, hiszen ott volt, na meg ő régebb óta ismerheti azt a libát, mint én.

- Hm, nem kizárt. Meg tudjátok úgy oldani, hogy ne legyen balhé belőle? – kérdezi leginkább tőlem, hiszen Dinka egyedül csak még nagyobb bajba kever minket. Megfogom a saját cuccaimat, meg az én kajás szatyromat, amiben Dinka szendvicsei is benne vannak.

- Bízz bennem, eddig mindent megúsztam egy hegyi beszéddel, szóval most se lesz másként. Hiszen, én vagyok ennek az iskolának a Vörös Démona, jobban forgatom a szavakat, mint Dinka a kosárlabdát az ujján – vigyorgok a lányra, győztesként. Meg se várva a reakciókat, elindulok az iroda felé, Aomine pedig mellettem sétál amolyan, mindent is leszarok kisugárzással.

Írói magyarázat:

Akira jelentése: Tiszta. Ezért morog a nevén Amika, mert maga a lányt nem tartja annak.

2805yen: Nem vagyok tisztában a pontos árakkal Japánban. Valamennyire utána tudtam nézni a neten, de csak bolti árak voltak, így hát ez ilyen kb érték. Ha valaki otthonosabban mozog ebben, az nyugodtan írhat nekem, mi mennyi. Előre is köszönöm neki.