Sziasztok! Tudom, megint eltűntem, ez az időszakom egészen ma hajnalig, írás nélkül zajlott. Szörnyű volt, nem volt ötletem, mikor meg lett volna, megkaptam életem eddigi legnegatívabb kritikáját. Nagyon megviselt, és onnantól kezdve nem tudtam egyik könyvemre se ránézni. De túl vagyok rajta, nem egy ember fogja elvenni azt, amit szeretek. Ennyit akartam, még hosszabb is lett, mint akartam. Jó olvasást!

„Ellentétek nélkül nincs haladás. Vonzás és Taszítás, Értelem és Erő, Szeretet és Gyűlölet: ezek kormányozzák az emberi létet.

- William Blake"

A társaság hangtalanul elmegy öltözni. Csak a hármas marad itt velem és Momoi. Halkan sóhajtok egyet és visszasétálok a padhoz, amire le is ülök egyből, a négyes kérdőn néz rám.

- Most mi az? Nem fogom állva várni őket. Már így is félbehagytam miattuk a rajzomat, csak, hogy rendet tegyek közöttük – mondom kicsit dühösen. Miért nem egy összeszokott csapatot kaptam? Velük, sokkal könnyebb lenne. Bár, ha jobban bele gondolok, több különböző csapatból válogatott Akashi, így ez elég érdekes lesz. Vért fogunk izzadni az már biztos.

- Komolyan itt akarsz rajzolgatni? Jó, hogy már modellt nem állunk neked – pufogja nekem Takao.

- Arra semmi szükségem sincs, fotógrafikus memóriám van – legyintek egyet, amin csak még jobban meglepődik. Közben Momoi mellém ül le.

- Nem gondoltam volna, hogy te leszel az edző, Amika – mosolyog rám kedvesen.

- Valakinek ezt is meg kell csinálnia. Ja, tényleg! Akashi a papírokat megkaphatom? – intézem a kérdésemet Uraságnak. Ő csak bólint egyet és a táskájában kezd el keresgélni, addig én tovább rajzolom Akashit. Momoi érdeklődve figyeli, hogy mit csinálok.

- Ez Akashi. Igaz? – kérdezi lelkesen, amire csak bólintok egyet válaszként.

- Tényleg nagyon tehetséges vagy Amika. De miért engem rajzolsz? – kérdezi a felém tornyosuló Akashi. Abbahagyom a rajzolást és rá nézek.

- Nincsen komolyabb oka. Sok emberről csinálok portrét. Érdekesnek találom azokat az embereket, akik valamiben eltérnek a normáltól. Amíg Taiga a kosárlabdában tehetséges, addig nekem marad kb. minden más. Egyedül a rajzolást szeretem, a többit csak csinálom, mert jó vagyok benne – mondom kissé unót hangon. Közben a rajzomat magam mellé teszem és a papírókat elveszem, amik Akashinál voltak eddig.

- Tehát azt mondod, hogy egy zseni vagy, de utálod is ezt. Igazam van? – kérdezi Takao mindent tudóan, ránézek, hogy válaszoljak neki. De ebben megelőznek.

- Pontosan, és milyen fárasztó tud lenni egy lexikonnal együtt élni – neveti el magát a bátyám. Időközben a többiek is térnek vissza szép lassan. Tudom, hogy nem gondolja komolyan ezt Nii-san.

- Tudod Nii-san, amíg a te zsenialitásod egyhangú, addig az enyém szerteágazó, aminek hála még te se buktál meg semmiből se. Szóval légy hálás a lexikális tudásomnak! – morgom oda neki. Lassan felállók, ahogy mellettem eddig ülő Momoi is. Elkezdem számolni a jelenlévőket, de ahogy látom, mindenki itt van.

- Ha kérhetem, akkor mindenki álljon ide elém, lehetőleg magasági sorrendben. Tehát a legmagasabb elsőnek és utána a többiek! – osztom ki az utasítást, amit meglepő módon teljesítenek is kevesebb, mint két perc alatt. Talán még se olyan reménytelenek. – Tehát akik nem ismernek, azoknak bemutatkozom: Kagami Amika vagyok, nem kell semmilyen san vagy edző megnevezés, egyszerűen, csak Amika. Aki még eddig nem vette volna észre, Kagami Taiga húga vagyok és a mai naptól kezdve az edzőtök is, egészen a világbajnokság végéig. Több nyelven beszélek, szinte anyanyelvi szinten, másodpercek alatt fel tudom mérni bárki fizikai képességét, valamint az ellenfél stratégiáit is, amire ellen támadást tudok alkotni. Mint már hallottátok egy zseni vagyok. Lényegében ennyi lenne rólam. Valamint nem azért vagyok itt, mert nem lenne jobb dolgom, szóval azt teszitek, amit mondok, akkor és úgy, ahogy mondom. Én nyerni akarok, ahogy ti is, tehát ne nehezítsétek meg a dolgomat! – mondom halálosan komolyan, miközben a sor előtt sétálok fel-alá. Kezemben az íratok vannak, amiket gyorsan átnézek, abc sorendbe van rendezve. Nem is rossz, Akashi.

- Aki a nevét halja, az kiáll a sorból és leveszi a pólóját! Tehát az első ember: Akashi Seijuro! – szólítom fel Őméltóságát. Elé sétálok, közben ő póló nélkül álldogál nyugodtan, mintha mindennapos lenne. Átolvasom, amik az adatlapján szerepelnek: irányító a csapatban, valamint csapatkapitány is, 173cm magas és így tovább. Felpillantok a lapokból egyenesen a rá. Testi fizikuma a legmagasabb értékeket verdesi, sehol egy sérülés, vagy gyenge pont, azaz a testén, a szellemi adottságai is szinte már tökéletesek.

- Elfelejtetted a manipuláció magas szintű használatát bele íratnod az adataid közé, valamint a túlzott megfelelési kényszert, ami nagy hiba egy csapatkapitánynál, ezen kívül, tudathasadásos vagy, bár már egy ideje csak te vagy jelen, de ki tudja, mit hoz a jövő. Ez mentális gyengeségre utal. Remélem, szereted a Shogit*, mert sokat fogunk játszani. Valamint jó sokszor fogunk mi még beszélgetni. Következő: ó, Dinka! – szólók előre az idiótának. Még utoljára Akashira nézek, aki roppantmód elégedetten néz rám. Nem gondoltad volna, hogy kiismerlek ilyen rövid idő alatt, vagy pont ezért vagyok én itt nem pedig más. Mindegy is, halkan sóhajtok egyet és Aominéhez sétálok. Az ő adatlapját felesleges nézem, hiszen már ismerem.

Momoi szemszöge:

Akashi mellé sétálok Amikával, végig nézek a félmeztelen fiún, miközben az edző a lapokat nézegeti. Olyan furcsa, hogy pont Amikát választotta edzőnek Akashi, nem is értem teljesen, de majd kiderül. Akashi mindent okkal csinál ezt már rég megtanultam. Gondolataimból Amika hangja ébreszt fel. Szavai megdöbbentenek. Elemzése után, továbbra is unott arccal sétál el.

- Akashi, ez igaz? – kérdezem teljes sokkban. Sosem beszélt velünk ezekről, sőt, szinte semmit se tudok a magánéletéről.

- Igaza van. Pont ezért van itt. A képeségei félelmetesek, szinte már nem is emberi. Nem csodálom, hogy Daiki figyelmét is felkeltette. Egyet sajnálok, hogy ez a képesség egy lánynak adatott meg, mert így sosem fogja tudni legyőzni se őt, se engem – válaszol komolyan. Amikára téved a tekintetem, ahogy Daikival vitázik, hogy már pedig leveszi a pólóját. Ezen muszáj, vagyok elmosolyodni, olyan sok mindenben hasonlítanak ők ketten, mégis annyira mások is. Visszanézek Akashira, aki mellett Tets-kun áll.

- Hogy érted azt, hogy nem fog tudni legyőzni titeket? Láttam őt játszani Dai-chan ellen és nem sok kellett, hogy legyőzze – beszélek nyugodtan, közben elér hozzánk a veszekedés hangjai.

- Már pedig leveszed! Idióta gyökér! – kiabál Amika dühösen. Így mind a hárman feléjük nézünk.

- Te akarod elmondani neki, Tetsuya vagy mondjam el én? – kérdezi Akashi.

- Majd én. Amika-chan egy nagyon erős árnyék, szinte annyira, hogy képes még Kagami-kun fényét is bekebelezni, ha nagyon erőlködne. De ő nem akar árnyék lenni, el akarja hagyni saját képességeit, hogy fény lehessen. Hiszen árnyéknak annyira erős, hogy az egész pályát be tudná árnyékolni még fény nélkül is. Valamint az is a hátránya, hogy lány, így nem fog tudni sosem kiteljesülni, ahogy ő gondolja. De talán Aomine-kun mellett elég erős árnyék lehetne, hiszen az ő fénye még mindig a legerősebb. Csak, hát amig így állnak egymáshoz, abból csak pusztítás és káosz lesz – magyarázza a dolgokat, közben a még mindig veszekedő párost figyeljük.

- Ha tényleg ilyen erős, akkor miért küzd saját maga ellen? – kérdezek rá egy elég lényeges dologra. Nem ismerem annyira Amikat, mint ahogy szeretném, de ez nem meglepő elég zárkózót.

- Mert minden áron bizonyítani akar, Aomine-kun előtt főleg – válaszán teljesen meglepődők.

- Miért neki? Akkor most utálja vagy sem? – a válaszok, csak egyre több kérdést szülnek bennem, és egyre idegesebb is leszek a dolgoktól.

- Látta Taiga és az ő első meccsét, de ezt te is tudod. Azóta ilyen. Nem mondanám utálatnak, ami köztük van. Sok mindenben hasonlítanak, de ugyan annyira különböznek is. Amika hiába jó játékos a pályán, inkább a stratégiák megszállottja, ő fejjel játszik, ami nem baj, de így sosem lesz azon a szinten, mint Daiki. Hisz tudjuk, hogy hatunk közül is ő játszott és még néha most is úgy tesz, ő ösztönösen csinálja, benne van minden kismozdulatában. Mondhatni Amika az ész, addig Daiki a szív és a nyers ösztön. Ha kettőjük kapcsolatát sikerülne olyan szintre emelni, mint Tetsuya és Taiga kapcsolatát, vagy még erősebbé, akkor a világ legerősebb árnyék és fény duóját kapnánk. Verhetetlenek lennének – magyarázza hosszan Akashi. Én meg csak pislogni tudok a sok új információtól. Mégis, hogy lehetne olyan kapcsolatuk, mint Tets-kunéknak. Ha rájuk nézek, nem láttok mást, csak egy fékezhetetlen mindent maga alá temető végtelen tengert és a nyugodt, ámbár hírtelen lángra kapó, de annál pusztítóbb lángokat. Képtelenség, hogy együtt tudjanak dolgozni, úgy hogy egyik se sérüljön.

Shogi*: Egy sakkhoz hasonló játék, amely Japánból származik, emiatt „japán sakk" néven is ismert. A sakk változatai közül talán ez különbözik leginkább a nálunk is ismert nyugati sakktól.