Tegnap este sokáig szórakoztunk , amit most , így" reggel" már bánok .
Hajnali 5:30 van de muszáj feljelnem .
Gyorsan elkészültem majd a húgommal és Acival kocsiba ültünk és irány a korház. Ez most tudom furán hangzott, de tudod , ott dolgozunk a Berhayat kórházban.
Amint odaèetünk ,besétáltunk a kórházba.
Hát akkor úgy megállt bennem az ütő. Nem tudom , hogy most örüljek vagy inkább ne ...
Hogy miért ?
Mert a nagyapámmal találtam szembe magamat . Valamint a húgommal és az unokanővéremmel.

- Na-nagyapa? - Nazli is fúrcsálta a helyzetet.

- Ó Nayla, Nazli , de rég találkoztunk már ! - mondta az unokatestvérem.

- Szia Nisan ! - köszöntünk neki .

- Te és nagyapa mit kerestek itt? És Aysa te meg ... Nem tudtam,hogy mit mondjak . Nos igen . Aysa a kishúgom akit úgy egy jóideje nem láttam , csak úgy eltűnt . De tudom hogy ő az és tudom hogy ő is felismert minket . Legalábbis remélem.
Aysa nem válaszolt semmit . Helyette Nisan szólalt meg .

- Nagyapa megint nem szedi a gyógyszereket ! Azt se tudja mit beszél! Vagyis olyan mint mostanában...

- Ohhh Nazli, kisunokám ! - szólalt meg papa.

- Szia papa! - köszönt Nazli

- Ehhh... álljon meg a menet ! Ki az a betörő ott ?- mutatott rám . Na igen ...
Papa azt hiszi , hogy valami háborús gonosz vagyok vagy mi...

- Igen ... látom ,hogy nem szedi a gyógyszereket Nisan!- mondtam idegesen.

- Papa , nem én Nayla vagyok! - próbáltam nyugtatni .

- Kiii? Aaaa ravasz rabszolga !-mondta .

Klassz , most papa azt hiszi , hogy én rossz vagyok...

- Ohh eszembe jutott a halott kisunokàm ! Szegény pára . Ayla nem él már , szegény gyerek.

- Ki?! - kérdésem én is .

- De papa ! Ő Aysa . A Y S A. És itt áll mögötted.- Mondta Nisan.

- Heee?! Nimán föltámadt az én unokám . Az ééén unokám! -mondta .

- Mi folyik itt ? - jött oda Ferman.

- Hol is kezdjem...- sóhajtottam.

- Ahhh drága barátom, katona !- ölelte át papa Fermant.

- Mi a ... - tátogta Ferman nevetve én meg mutogattam neki , hogy ölelje meg a papámat . De én is elnevettem magam.

- Nayla gyere egy kicsit !- hívott félre Ferman.

- Vigyázz rá mert megszökik!- mondta papa.

- Istenem !- mondtam .

Fermannal félre vonultunk.

- Mi volt ez ?- kérdezte

- Papa...- mondtam sóhajtva.

- Mi?- nézett rám kérdőn.

- Nagyapám meg az ő ... hát èrted . Szóval nem szedi a gyógyszereket. - mondtam .

- Ne aggódj Nayla , mindenkinél van egy dilis rokon !- mondta , mire elnevettem magam.

- Kösz , hogy mondod . Csak ... mindegy semmi ...

- Mi az ? Mondd!

- Azt hiszi, hogy háborús rabló vagyok . Aysara q húhomra  hogy halott , Nisanra meg hogy ő az unokahúgom , pedig ő az idősebb 3 évvel . Nazli bezzeg a tökéles unoka...

- Ez kész!- nevetett fuldokolva. Ja... jaj bocsi , nem úgy gondoltam . Sajnálom, hogy ez történt vele meg veled ...- mondta végül.

Erre már nem mondtam semmit , csak viszamentem .

- Nazli férjhez megy !- lelkendezett papa.

- Miii?! - lepődtem meg . Erre Nazli a fülembe súgta , hogy esze ágában sincs , ez is papa hülyesége.

Folytatjuk...