Ma is, mint csakugyan mindig , nagy volt a sietség a Berhayat kórházban.  Mindenki tette a dolgát , tevékenykedtek a betegek körül vagy épp a pénzügyi és jogi teendőket intézték .
Ekkor a folyosón , amit a reggeli napfény világított be , két orvos beszélgetett egymással.  Egy fiatalabb és egy idősebb.
- Ma jön egy új rezidens, úgy egy óra múlva.  Remélem jó tanítványod lesz !- mondta az idősebbik , akit Adil bácsinak hívnak .
- Tudom, hallottam róla . Igen, én is ebben bízok, uram . - mondta az orvos akit Fermannak hívnak .
- Összehívom a többieket.  Belizt, Kivilcimet , Tanjut ,néhány orvos professzort és persze neked is ott kell lenned . Szólok , amint megérkezett. Addigra legyél ott .- Mondta Adil bácsi.
- Rendben.- válaszolt Ferman

Mindeközben egy sötét hajú , fiatal lány éppen a buszon állva várja , hogy megerkezzen az új munkahelyére. Annyi èv tanulás után , kijàrta az orvosit is , így ideje munkát talàlnia. A lány a Berhayat kórházban szeretne dolgozni . Ma lesz az állasinterjúja és alig várja hogy végre rezidens váljon belőle...

- Emberek ! Kedves kollégáim, alkalmazottak. Az új rezidensünk már jelenleg a kórházakban tartózkodik .
Fogadják őt nagy örömmel!- mondta Adil bácsi.

Ekkor belépett az imént említett lány .

- Jó napot kívánok! - köszöntötte a jelenlévőket.- A nevem Nayla és orvos szeretnék lenni .- mondta a lány.

- Értem. Meséljen egy kicsit magáról.- mondta Adil bácsi.

- Egy kisebb városból jöttem . Sok jót hallottam erről a korházról, ráadásul közel van a lakásokhoz.  Az orvosi pályát azért választottam , hogy minden energiámat a beteg és elesett emberek megsegítesének szentelhessem . Tudásomat szeretném a legjobb célra felhasználni. Bár nem ápolok az emberiséggel kitűnő kapcsolatot , hiszek abban hogy ez egy jó mód arra , hogy mindenkinek jó legyen . Számomra öröm másokon segíteni , más pedig vissza kaphatja azt az életet , amit nagyon is megérdemel . Az a célom , hogy az emberek csak akkor hagyják el a Földet , ha teljesítették a kúldetesüket. És az én küldetesem , az hogy jobbá tegyem a világot . Nem is aghódhatnék azon örökre , hogy talán nem sikerül.  Meg fogom próbálni... és ki tudja talán sikerülhet .- mondta el a lány azt amit mát gyerekkorától fogva gondolt a jövőjével kapcsolatban.

- Köszönöm.  Ez nagyon szép . Ilyen egy meggyőző, igaz és szívből szóló beszéd.  Gratulálok ifjú rezidens. - Mondta Adil bácsi.

- És akkor most ...- suttogta a lány.

- Adjon nekünk egy percet, addig várjon odakint . De szerintem mind egyetértünk...- mondta Adil bácsi.

...

- Kedves kollégák, nos szerintem ez egy nagyon szép beszámoló volt. Maguknak mi a véleménye ?- kérdezte Adil bácsi.

- Valóban, uram . Ilyet csak ritkán hall az ember . Gyakran jó orvosok is betanult szöveggel próbálkoznak. De ez valóban megható volt . - mondta Beliz .
Kivilcim?

- Nos szerintem szükségünk van még egy rezidensre . Ígéretesnek tűnik. - mondta az említett nő.
Tanju ?

- Egyet értek! Van valami különleges benne . Szerintem jó hírnevét hozna a kórház számára. - mondta az úr.

- Szerintem jó tanítvány válhat belőle. - mondta Ferman.

- Hát akkor a döntés megvan ...- mondta Adil bácsi.

...

A lány eddigi életének egyik leghosszabb és legidegesebb 1 perce telt el a kórházi folyosón .

- Jöjjön be , ifjú hölgy!- szólt neki Adil bácsi.

A lány bement a terembe, ahol az imént látott emberek álltak vele szemben .

- Gratulálok Dr. Nayla , fel van véve! - mondta Adil bácsi.

- Jajj nagyon boldog vagyok , köszönöm szépen mindenkinek!- lelkendezett a lány, de próbálta magát visszafogni .

Kezét rázott minden jelenlévővel , köszönete és végtelen hálája jeléül .
Amikor azonban távozni készült, rossz ajtót nyitott ki .

- Nayla , másik-...- kezdte volna Ferman.

Ekkor azonban a rossz ajtó kinyitása után  , amely mögött egy raktár vagy gardrób szerű aprócska szoba húzódott , a kis polcról a lány fejére esett egy doboz kesztyű és egy új sportcipő .

- ...ajtó !- fejezte be Ferman a mondatot.

- Komolyan ezzel a lánnyal akarok én együtt dolgozni ?- suttogta nevetve Ferman.

- Jajj fiam , pont te mondod ezt ?- válaszolt Adil bácsi.

- Au! Elnézést... é-én egy pillanat és visszateszem. Eltévedtem , bocsánat!- kért elnézést a lány. 

- Semmi baj , édes lányom . Majd visszarakom én.  Nem te vagy az egyetlen.  - mondta nevetve Adil bácsi.

Ferman pedig odasétált a lányhoz és felsegítette a földről.
- Na gyere , segítek felállni! Egyébként... én vagyok a tanárod.- suttogta Ferman.

- Köszönöm szépen! Akkor örülök, hogy megismerhetlek . Mondjuk bár ne így lett volna .- suttogta a lány , mire mindketten felnevettek .

- Nos , akkor emberek ! Mindenki munkára! Nayla , te Fermannal mész , íme az első eset . - mondta Adil bácsi.

....

- Gyere , menjünk !- mondta Ferman, mire Nayla követni ketdte .
- Gratulálok , ez az első napod rezidensként ! Ami a szekrényt , meg a cipőmet illeti ... nem te vagy az egyetlen. - mondta nevetve Ferman.
- Miért, kivel történt még ilyen? - kíváncsiskodott Nayla.
- Velem ! - mondta nevetve Ferman.
- Komolyan?
- Igen.  Azóta mondjuk hogy meg kéne ezt valahogy oldani, mert minden új rezidens és ide látogató orvos legalább egyszer rossz ajtót nyit  ki . Jobbik esetben a WC ajtót , rosdzabikban a gardróbot .- mondta Ferman
Nayla pedig megállás nélkül nevetett a történeten .

- Valaki! Gyorsan segítsetek !- kiáltotta egy nővér.

- Mi történt, Selvi?- kérdezte Ferman.
- Uram, autóbaleset történt az állatkerttől úgy 20 kmre három autó ütközött . Hárman súlyosan megsérültek .- mesélte Selvi

- Értem. Azonbal indulok . Nayla , gyere a sürgősségire!- mondta

- Rendben uram !

- Mi történt? - kérdezte Ferman egy Günes nevű ápolót .

- 30 év körüli férfi.  Eszméleténél van , de gyenge .
Arra gyanakszom , hogy eltört a bal lábszárcsont.Ezen kívül vérzest látok a homlokon is .- mondta

- Nayla mérd meg a vèrnyomást  és légzést , valamint ellenőrizd , hogy jól reagál -e a pupilla a fényre ! Majd nézd meg a sebet es vard össze ha kell , én a masik betegnel leszek , szolj ha kellek .adta ki az utasítás Ferman.

Nayla elővette az imént kapott zseblámpajàt és így, meg civil ruhában kezdett neki a munkának .
Amikor a lámpa fénye a beteg szemébe világított, a pupilla azonnal reagált . Erős fény hatására a beteg pupillája összeszűkült , hogy megvédje a retinát a fénytől való karosodastól . Ez jó hír , a látás nem sérült és a beteg valóban magánál van . Ez után Nayla a mutató és a középső ujjàt a beteg csuklópánt szorította , szemét becsukta . Magában számolt 30 másodpercig és a versek számát negszorozta 2vel . Így 1 perc alatt 70 lett . Ez viszonylag jó , átlagos szívverés . Végül Nayla a szetoszkóppal
meghalgatta a beteg légzesét is . Szerencsére a hang és a ritmus is jó volt . Ekkor a beteg homlokaról letörölte a vért , majd a csipesszel megfogta a vattadarabot és azt belemartotta a fertőtlenítős üvegbe , majd bekente a sebet a fertőtlenítővel . A beteg homlokán keletkezett úgy 4 centiméteres , mely sebet pedig néhány öltessel ösdzevarta , majd bekötözte.

- Nővér, ápoló vigyék az urat röntgenre!- adta ki az utasítás Nayla.

- Kész vagyok uram ! - kialtotta

- Ügyes vagy, köszönöm.  Gyere ide , itt kell segítség!

....