* Nazli szemszöge :

Végre hazamehetek .Nem mintha nem szeretném a munkámat . Nagyon is .
Ez az életem ,az én hivatásom. De néha már túl sok ,elvégre pihenni is kell .Ma estére az a tervem hogy elnegyünk a többiekkel egy étterembe. Igen ,Alit is rábeszéltem .
Levettem fehér orvosi köpenyemet,és visszabújtam egy tengerkék overálba .
Befont hajamba visszakötöttem a sötétkék kendőt . Felhúztam a farmer cipőmet és a hátamra dobtam a fekete bőrtáskámat .  Aci és Gülin mellett haladva léptem ki az ajtón.  Nem is olyan sok idő múlva Demir ,Doruk ,Ferda  Günes ,Selvi ,Adil bácsi, Ali és még Ferman is csatlakozott hozzánk. Egy közepesen drága, tengerparti étterembe indultunk . Ali mellett sétáltam és a messzi kék vízre bámultam . Ilyenkor mindig olyan szép ,ahogyan a város fénye megcsillan a sötét hullámokon . A hajók mellett sétáltunk el ,miközben megbeszéltük a nap fáradalmait, nehézségeit .Időnként fel - fel pillantottam a ragyogó égboltra . Fekete alapon világított ránk több millió csillag . E romantikusnak ható pillanatban csak egy valami hiányzott .

- Ali ,megfogod a kezem ?- súgtam oda neki .

- De ...- jött az elkeserítő válasza .Ugyan mire számítottam . De nem adhatram fel ennyivel az álmom.

- Légyszíves, csak próbáld meg ! Most az egyszer! - győzködtem tovább.

E pillanatban nem várt dolog történt.
Szép lassan felém nyújtotta a kezét.
Kis idő elteltével már "kéz a kézben " sétáltunk, de láttam rajta ,hogy neki ez nem kellemes.

- Nekem ez nem megy ! - kiáltott fel hangosan.  A többiek mind egy emberként néztek vissza ránk .

- Jól van, megpróbáltad. Ügyes vagy ,mostmár elengedheted .- próbáltam elnéző lenni vele szemben,de bevallom ez nem könnyű.  Ekkor villámgyors mozdulattal rántotta el a kezét .Azért ez ,meg kell mondjam eléggé sértő volt . Nem tehet róla, tudom, de akkor is ...
Egy könnycsepp gördült le az arcomon. Próbáltam nem ránézni ,nehogy hibásnak érezze magát .

- Nazli jól vagy ? - fordult felém . Gondolataimba merülve lépkedtem előre .Sírástól elcsukló hangon nem mertem megszólalni . Letöröltem könnyeimet ,majd már - már meggyőzően bólogattam .

Leültünk az asztalhoz .De láttam hogy Ali nem mert bejönni . Fölálltam és odasétáltam hozzá .

- Gyere ! Nem lesz semmi baj ! - próbáltam megnyugtatni. Szép lassan indultunk el a hangszórók előtt .

Az asztalhoz ismét leülve ,azt vettem észre hogy Ali ismét megfogta a kezemet .

-  Nem kell ezt csinálod!- mondtam neki megértően .

- De kell ! Mert te ezt akarod ! És én is ! Egész este ki fogom bírni!- jutott elhatározásra.

- Rendben, ha neked ez nem gond .- egyeztem bele .

Ekkor a pincér kihozta az üdítőket .
Láttam hogy Ali a vizes üveggel szenved .

- Ugye tudod hogy elengedheted ? Vagy kibontsam én ? - kérdeztem.

- Nem kell ,megoldom . A cél hogy együtt maradjunk . - mondta ,majd szó szerint foggal - körömmel próbálta kinyitni a vizes palackot .

- Az ételeik és egy váza virág.- tette  le elénk  a pincér.  Láttam hogy a virág pont Ali arcába lóg ,de fél kézzel nem bírta odébb tenni .Dühösen fújta odébb a növény leveleit . Már nem azért, de egészen vicces látványt nyújtott ,szegénykém .

- Hééé! - kiáltott fel Ferman.
- Most mi az , a tiéd finomabb volt !- nevetett fel Ferda .
- Lányom ! - szólt közbe Adil,de Ferda ugyan úgy lopkodta a nachot .
- Apa ,nem már ! Meg fogja engedni !-mondta Ferda, és tovább folytatta a gonosz játékát.
- Naaa,döntsd már el hogy mit akarsz enni ! - kiáltott rá Ferman
- Most mi bajod ?- nézett rá aranyosan Ferda .
- Ne lopkodd az ételemet ! Vagy akkor cseréljünk .- ajánlotta fel Ferman.
-Oké!- mondta barátságosan Ferda .
Mi pedig mindnyájan jót nevettünk .