Első fejezet, amelyben Osszián meglepődik

Amikor Osszián belépett a lakás ajtaján, és hallotta, hogy az anyja a konyhában a Magányos angyalt énekli, tudta, hogy ez a nap nemsokára még rosszabb lesz.

Az anyja három esetben énekelte a Magányos angyalt: ha Osszián vagy a húga, Auróra kitűnő bizonyítványt hozott haza, ha Osszián apja már úton volt hazafelé a havonta itthon töltött hétvégére, mivel Németországban dolgozott, vagy akkor, ha új Ossian koncert időpont került bejelentésre és arra az anyja is el akart menni.

– Megjöttem. – Nem akart morogni, de minden hang így csúszott ki a torkán azóta, hogy meglátta azt az emailt. – Hogyhogy itthon vagy?

– Lemondtak két időpontot egymás után – sietett elé az anyja a konyhából. – Korán jöttél. Nem rajz fakton kéne ma lenned?

– Elmaradt, Endre bá beteg. – Mindig rángatózott a jobb szemöldöke, ha hazudott. Remélte, hogy az anyja nem veszi észre.

– És ettél?

Osszián megrázta a fejét, már nem akart újabbat hazudni.

– Spenót volt, meg paradicsomos leves.

Az anyja felsóhajtott, majd a hűtőhöz lépett, és bedugta rajta a fejét.

– Van tegnapról maradék pörkölt nokedlivel. Jó lesz? – nézett vissza rá.

Osszián gyomra megkordult. Bólintott. Amíg megmosta a kezét, addig az anyja berakta a mikróba az ebédet.

– Koncert lesz? – kérdezte Osszián, amikor leült. A pörkölt már ott gőzölgött az asztalon, mélyen beszívta az illatát.

– Túl jól ismersz, kisfiam – mosolygott az anyja, és megpróbálta összekócolni a fia haját, de Osszián elhúzódott előle. – Két hét múlva meglepetés jubileumi koncertet tartanak  Pesten.

– Remek. – Nem mondott többet, csak ette az elé rakott maradék pörköltet a nokedlivel és a kovászos uborkával.

Osszián szerette a szüleit, és amiket a többiektől hallott, abból tudta, hogy valójában nagyon jól járt velük. Sok osztálytársának váltak el a szülei, volt akik évek óta haragban voltak, de olyan is akadt, aki abban reménykedett, bárcsak elválnának már. Náluk béke volt, és a szülein látszott, hogy szeretik egymást. De Osszián azt akarta, hogy olyanok legyenek, mint más átlagos szülők. Az apja bőrnadrágot, bakancsot és motoros bőrdzsekit hordott, hosszúra növesztette a haját és a karja tele volt tetoválásokkal. Az anyja is feketét hordott, állandóan színesre festette a haját, ráadásul éjjel-nappal metált hallgattak a húgával, Aurórával egyetemben. Osszián unta, és a szüleit hibáztatta, amiért nem lett jó a zenében. Az állandóan zúzó gitár hangja biztosan elnyomta gyermeki lelkében a normális hangok iránti szeretetet.

Az anyja leült vele szemben.

– Aurórát láttad a suliban?

Összeugrott a gyomra a kérdéstől, az éppen rágott falat nem akart lemenni a torkán. Auróra a negyedik óra után lógott el a suliból, Ossziánnak pont akkor volt tesi órája és végignézte, ahogyan Devecserivel együtt felmásznak a fára, aztán leugranak a kőfal túloldalán.

– Nem láttam.

Osszián eltolta magától a tálat. Túl sok hazugság volt ez a mai napra. Az anyja ott ült előtte, elmélázva nézegette a feketére lakkozott körmeit. Pókhálóként feszült köztük a csend.

– Kösz az ebédet. Megyek tanulni.

A szobája hét lépésnyire volt a konyhától. Sokszor eszébe jutott, hogy amikor beköltöztek ide, még tizenkét lépésnyi volt ez a távolság. Minél jobban megismerte a világot, annál kisebb helye maradt benne.

Az ajtó megnyugtatóan kattant mögötte. Osszián az ágyára vetette magát, és előhalászta a telefonját a zsebéből. Megnyitotta az emaileket. Az üzenet ott volt, feketén-fehéren. A feladója [email protected].

„Szia!

Ne haragudj, hogy így ismeretlenként írok, de találtam valamit, amiről szerintem tudnod kellene. Ez egy történet, egy fanfiction, amit a Wattpadra töltöttek fel. Az egyik főszereplője te vagy, a másik Fazekas Bálint a tizenkettedik B-ből.
Gondoltam, nem árt, ha tudsz róla.
Itt a link:
...
Egy jóakaród.”

Ossziánnak megremegett az ujja a képernyő felett. Nagy levegőt vett és rányomott a linkre, amíg az email átugrott a böngészőre és betöltötte a Wattpadot Osszián idegesen dobolt ujjával a telefonja szélén. A történet adatlapját látta meg először. A címe: I Hate You But I Love You.

Osszián felszusszant. Ha az író ennyire kreatív, milyen lehet a történet, amit ír? A borító szolid volt, két srác ölelkezett rajta, és az arcuk sem látszott. Osszián majdnem meggyőzte magát, hogy itt félreértés lesz, amikor meglátta a hashtageket. #basszian #osszian #balint #agimilegszebbparja #slash #boyxboy #fiuxfiu #erotika #sex #bottomosszian #topbalint

Ekkor dobta az ágyra a telefonját, és ugrott fel, hogy pár kört tegyen a szobában. Harminc megnyugtató lépés után is ideges volt még, így inkább előkereste a rajzmappáját, kinyitotta egy üres oldalnál a közepén, az asztalfiókból előszedte a szénceruzát, és nekilátott.

A monoton munka, az oda sem figyelve húzott vonalak közben tudott a legjobban gondolkozni. Az ilyenkor összedobott rajzai mind pocsékul sikerültek, de most úgysem ez volt a lényeg. Ahogy haladt a keze, úgy lendültek mozgásnak a gondolatai is.

Az egész egy vicc. Egy félreértés. Mégis ki írna róla meg a Fazekas Bálintról meleg fanfictiont? Meg különben is, vajon ki olvassa el? Biztosan senki az ég világon, hát milyen kevés ember lehet erre kíváncsi! Egy kicsit bánta, hogy nem nézte meg, mennyi megtekintést kapott a történet.

Kezével épp az áll vonalát húzta még élesebbre, miközben azon gondolkozott, ki lehet az író. Biztosan lány, vagy az ő osztálytársa vagy Fazekas Bálintté. Osszián megrázta a fejét. Nem szeretett a Fazekas Bálintra gondolni, mert összekavarodtak az érzései.

Egyszer már megjárta Fazekassal, de az olyan régi ügy volt, azt hitte, mindenki elfelejtette, hiszen még csak nem is szóltak egymáshoz, nem köszöntek, egymásra sem néztek a verekedés óta. Osszián nem akart arra a délutánra gondolni. Túl sok érzést hozott felszínre.

A rajz haladt, de még nem nézte meg egészében, hagyta, hogy a keze szabadon táncoljon a papíron. A tenyere éle elmaszatolta a szénceruza vonásait.

– Oszkó, most beszéltem apáddal és... azt hittem, tanulsz. – Az anyja hangja visszarántotta a valóságba.

Bűntudatosan nézett fel a vázlatfüzetéből.

– Csak egy kis kikapcsolódás a suli után és a lecke előtt.

– Nekem mindegy. Szóval apád azt mondta, hogy haza tudna jönni a hétvégén, ahogy terveztük.
Osszián összevonta a szemöldökét, tudta, hogy jön egy de, mégis válaszolt.

– Szuper.

– De mondtam neki, hogy két hét múlva lesz koncert, így arra jutottunk, hogy inkább elhalasztjuk a mostani hazautat addigra.

– Ja, oké. Nekem mindegy. – Bármennyire igyekezett is, keserű felhanggal csendültek a szavai. A hétvégére mozit terveztek az apjával.
Az anyja Ossziánra pillantott, majd a fiú kezében tartott vázlatfüzetre nézett.

– Szép. Ő kicsoda? Egy barátod?

Osszián követte pillantását. Megmerevedett, amikor kezdetleges vonásaival, rosszul rajzolt állával, túl széles orrával Fazekas Bálint nézett vissza rá a papírról.

– Senki, csak úgy kitaláltam – csapta össze a vázlatfüzetet.

– Ne légy ilyen harapós! – mosolygott rá az anyja. – Auróra még mindig nem jött haza. Biztosan nem láttad?

– Biztos.

Az anyja sóhajtott, majd kiment a szobából. Osszián pedig messzire hajította a vázlatfüzetet.

*

A szoba sötétjében bántotta Osszián szemét a mobil fénye. Lejjebb vette a fényerőt, aztán megnyitotta a Wattpadot. A kereső egyből kidobta az I Hate You But I Love Yout. Remegő ujjal nyomott rá a fekete gombra, hogy elolvassa.

„Bálint a padban ásítozott, mert előző éjszaka túl sokáig fent maradt. Harkai tanárnő magyarázata nem jutott el hozzá. Fogalma sem volt, mit keres itt a matek faktosok között. Az utolsó évre jelentkezett át, hogy meglógjon Nyúlszáj és a német fakultáció elől, de itt meg nem értett semmit. Egyre jobban érezte, szüksége lesz egy korrepetítorra.”

Osszián összevont szemöldökkel nézte a szöveget. Oké, ez egyáltalán nem volt annyira rossz, mint számított rá. A szöveg nem nyüzsgött helyesírási hibáktól, és úgy tűnt az írója még plotot is írt, nem csak szexet. Tizenhat fejezet készült el eddig. Az első fejezetet százhuszonhárman csillagozták, és több mint ezer megtekintést kapott. Kommentből is volt negyvenkettő. Osszián a kommentszekcióra váltott.

„ÚRISTEN, ez annyival jobb, mint a Sosem kapsz meg! Már látom, hogy ez lesz a kedvenc Basszián történetem! Kösziiiiiii <3”

„Bevallom félve kezdtem bele, hiszen teljesen új név vagy, egyetlen más publikációd sincsen, fogalmam se volt, képben vagy-e a shippel, de basszus, azt éreztem az első fejezet közben, mintha ismernéd a fiúkat. Légyszi folytasd minél hamarabb, rajongó lelkem minőségi történetre szomjazik.”
És az író válasza: Dehogy ismerem őket, csak tudod, írói fantázia. Olyan vagyok mint ti, shippelem őket a folyosó végéről. ma pl. Osszián elbotlott a vázlatmappája madzagjában, és majdnem Bálint karjaiba zuhant. Hiperventiláltam a gondolatra, asszem meg kell írnom egy rövidebb ficben XD

Osszián inkább visszalépett a történethez. Zavaróan kavargott a belsője a gondolatra, hogy emberek léteznek, akik őt és a Bálintot, pont a Fazekas Bálintot „shippelik", jelentsen bármit is a szó.

„Bálint végigfuttatta álmosan csillogó tekintetét a füzetük fölé hajoló emberek során. Osszián visszamosolygott rá.”

Komment:

„Nem is egy évfolyamba járnak. Elcseszted!”

Válaszok:

„Írói szabadság is létezik, csak mondom.”

„Mit kell kekeckedni, ez eddig a legjobb minőségű Basszián fic. Felőlem az űrben is lehetnének egy űrhajón, csak jöjjenek össze. Légyszi!”

„Nem hallottál még AU-ról?”

Az író nem válaszolt.

Osszián inkább kikapcsolta az alkalmazást, a telefonját pedig a párnája alá dugta. Gondolatai sebesen kattogtak a sötétben. Vajon hogy jutott eszébe bárkinek is, hogy ők a Fazekas Bálinttal egy párt alkothatnának? Talán mégsem felejtette el mindenki a tavalyi esetet.

Nem akart gondolkozni. Bárcsak képes lenne egy kattintással kikapcsolni a fejében zúgó káoszt. Mivel ez lehetetlen volt, tudta, még órákig nem lesz majd képes aludni. De azt megfogadta, nem olvassa tovább a történetet.

*

Osszián reggelre elhatározásra jutott. Beszélnie kell Fazekassal. Bálintnak tudnia kell róla, hogy ő is több wattpados sztori szereplője. Miközben a suli lépcsőjén gyalogolt fel, azon töprengett, mekkora vicc az egész. Szeretett volna egyszer híres lenni. Híres festő, művész vagy mondjuk képregényrajzoló vagy olyan, aki a Pixar meséket csinálja, de nagyon távol állt még a célja elérésétől. A tehetségét a Deviantarton meg a rajzolós Instagramjának figyelőin kívül senki sem vette észre. Na jó, talán Endre bá igen.

Lábai a rajzterem előtt vitték el. Fellobogott benne a vágy, hogy bekéredzkedjen. Endre bá általában beengedte, a nagyszünetben mindig rajzolgathatott a sarokban. De most nem volt kedve felmenni a csigalépcsőn, mert ellógta a tegnapi faktot.

Inkább végigsétált a folyóson, egyenesen a tizenkettedik bé terme felé. Remélte, hogy Bálintot ott találja, de amikor bekukkantott, még nem voltak sokan. Osszián nem látta Fazekast, így visszahúzódott a folyóson lévő ablak mellé, a meleg radiátornak dőlve várt.

*

Fazekas Bálint a metallicás pulcsijában jelent meg a folyosó végén. A Black albumot még Osszián is képes volt végighallgatni. Bálint az öltözködésével mindent képviselt, amit Osszián szeretett volna elkerülni, mert a furcsa nevére, a múltjára, a szüleire és a sok piszkálásra emlékeztette.

Fazekas Bálint tekintete végigsiklott rajta, mintha Osszián csak egy parafatábla lenne a falon vagy egy undok növény, aki még virágot sem növeszt. Osszián mellkasában vadul dübörgött a szíve. Arra számított, Bálint döbbenten megáll a folyosó végén, rábámul, aztán odacaplat hozzá és kérdőre vonja, mit keres a folyosójukon. De Bálint már majdnem belépett a terme ajtaján, amikor Osszián utána lódult.

– Mit akarsz? – nézett le rá Bálint a kapucnija rejtekéből. Sárgászöld tekintete élesen villant Ossziánra.

– Beszélnünk kell. Fontos lenne.

– Már nem hordom többet azt a hülye pólót.

Osszián belsője felkavarodott, mint a sáros pocsolya, amibe követ dobtak.

– Tudom. De ez most más. Van egy sztori, aminek mi vagyunk a főszereplői. – Osszián annyira gyorsan hadart, hogy attól félt, összecsomósodik a nyelve a szájában. – Egy olyan sztori – nyomta meg ügyetlenül a szót.

Fazekas összevonta a szemöldökét, majd elhátrált az ajtótól, hogy beengedjen két lányt, akik vihorászva figyelték Osszián és Bálint kettősét.
Osszián rájuk pillantott, mire a lányok elkapták a tekintetüket.

– Milyen az az olyan? – Bálint gyanakvóan kérdezett.

– Várj, megmutatom.

Osszián a folyosó falához hátrált, és előhúzta zsebéből a telefonját. Bálint szerencsére követte. Miközben Osszián feloldotta a billentyűzárat és a Wattpad appot nyitotta meg, imádkozott, hogy Bálint, ha meglátja a sztorit, ne ölje meg.

– Nézd – nyújtotta Bálint elé a mobilt. Fazekas óvatosan átvette, vigyázva, hogy ne érjenek egymáshoz az ujjaik. Osszián belsőjében úgy nyúlt a keserűség, mint az olvadt rágó. A kijelzőn a béna könyvcím és a borító látszott. Bálint értetlen tekintettel fordult Osszián felé, aki rezignáltan sóhajtott. – Tekerj lejjebb és nézd a leírást.

Osszián tegnap olyan sokszor elolvasta, hogy kívülről is fel tudta volna mondani. Bálint arca először elvörösödött, aztán elsápadt, ahogyan olvasott.

„Fazekas Bálint éppen matekfaktra jelentkezett át, amikor is kénytelen rájönnie, hogy szart se tud a matekról: deriválás, integrálás, köbgyök és hasábok, fingja sincsen semmiről. Megkéri hát a fakt legokosabb diákját, Ossziánt, hogy segítsen neki eligazodni a trigonometria, a geometria és a számtan bonyolult világában. Csakhogy a dolog nem úgy sül el, ahogy tervezték.
A történet fiúxfiú szerelmet tartalmaz, valamint tizennyolc éven felülieknek szól a sok szex miatt. Én szóltam! Felelősséget nem vállalok.”

– Mi a szar ez? – Bálint tekintete ide-oda suhant a mobil kijelzőjén.

– Egy fanfiction. Rólunk írták. – Bálint csak pislogott. Osszián folytatta. – Fanfiction. Rajongói írás.

– Aha. Tudom, mi az a fanfiction.

– Akkor jó. Szerinted mit csináljunk?

A folyóson Fazekas Bálint két haverja jelent meg. A nagyhangú Kornél, aki általában üvöltve volt képes kommunikálni és közben folyton haveriasan ölelgetett és csapkodott mindenkit, meg Róka, akit Róka Balázsnak hívtak, alacsony és köpcös volt, szintén feketét hordott, és Ossziánt folyton halálra idegesítette.

– Hé, Bálint, mit társalogsz vele? – üvöltötte Kornél a folyosó elejéről feléjük.

Róka csak sunyin vigyorgott, ahogy közeledett.

– Van valamikor lyukasod? – kérdezte Bálint suttogva.

– Holnap az első kettő óra.

– Oké, gyere be, találkozunk a matekszertárnál – hadarta Fazekas, majd egy nagy lépéssel távolabb lépett Ossziántól.

– Szia, Osszián. Mit üzen ma Paksi Endre? – Osszián megígérte magának, hogy Róka fülig vigyorát egyszer letörli a képéről.

– Azt, hogy kapd be – közölte Osszián, majd hátraarcot vágott és elsietett.

– Hagyd! – Bálint határozott hangja nyilván meglepte Rókát, aki sivalkodott, de Osszián nem hallotta, pontosan mit mond, mert Kornél túlkiabált mindenkit.

– Felélesztitek a régi barátságot, haver?

Osszián felprüszkölt. Nem kedvelte Kornélt. Rókát pedig szívből utálta. Róka néha ráírt valamelyik közösségi felületen, és belinkelte a paksiendreidezetek.comot, vagy a Youtube-on a részeg Paksi Endre koncertjét. Néha cikkeket, vagy azokból idióta idézeteket nyomott be neki, ő pedig általában egy bemutatós jelet hagyott. Egyetlen egyszer bukott ki, de akkor is rosszul sült el az eset.

A folyóson Róka hangja visszhangzott, ahogy énekelve üvöltötte „Órákon meghíd egy jó meghívó, várom, hogy jönnek egy ón meghívó.”

Osszián nem fordult hátra. Hogy ő mennyire unta a részeg Paksi Endrét. Hogy ő mennyire unta magát az Ossiant. Csak felsóhajtott és elrohant második emeletre vivő lépcső felé.

*

Osszián lehuppant a padba Viktor mellé.

– Rossz hírek? – vigyorgott rá Viktor a fogszabályzójával. Osszián megrázta a fejét, és arccal a padra borult. Mivel nem válaszolt, Nóri is hátrafordult.

– Na, miért vagy ilyen letört?

Osszián tudta, itt az idő beavatni őket is a szenvedéseibe. Semmi kedve nem volt elmondani az egészet, de a barátai előtt mégsem akarta titokban tartani, így hát röviden elmesélte a kapott emailt és azt is, hogy megtalálta az egyik irományt a Wattpadon.

– Linkeld már át, hallod! – csapta hátba Viktor visszafogott vihogással a hangjában. És már kereste is a telefonját. – Vagy mondjad, mi a címe.

Nóri összevont szemöldökkel bámult maga elé, és Osszián padjának repedését piszkálgatta a körmével.

– Te hallottál valamit?

– Épp ez a furcsa, hogy semmit – mondta Nóri, és megigazította a szemüvegét.

– Na, hallod, Oszkó, mi a címe, itt vagyok a Wattpadon.

– I Hate You But I Love You.

– Úha, súlyos – bólogatott Viktor, és közben ujjai szaporán koppantották a mobilja képernyőjét.

Osszián megrázta a fejét és Nórihoz fordult.

– Talán tudják, hogy jóban vagy velem és nem mernek beavatni.

Nóri elhúzta a száját.

– Ja, lehet – vont vállat a lány.

– De az is lehet, hogy megint a buzikedvelő csajok azok, biztos ők bírják az ilyen sztorikat. Anyám, micsoda hashtagek!

Osszián ekkor bánta meg, hogy megadta a történet címét Viktornak.

– Kértelek már, hogy ne használd azt a szót.

– A buzit? Most mér? Nem bántásnak szántam.

Osszián hátradőlt a székén és hagyta, hogy Nóri és Viktor megint összekapjanak. Sokszor elképzelte már, milyen lenne nekik coming outolni, és Nóritól nem tartott, de Viktor néha mondott ehhez hasonló szavakat, és ez mindig elvette Osszián kedvét az előbújástól.

Szerencsére bejött Kovácsovics, a töri tanár, így be kellett fejezni a vitát. Persze Viktor a pad alatt tartotta a telefonját, és ahogy Osszián látta, óra végére végzett az első fejezettel. Amikor kicsengetés után Viktor beszélni akart vele a sztoriról, Osszián közölte, hogy nem kíváncsi rá. Remélte, hogy Viktornak ennyi elég, hogy leálljon.

*

Amikor Osszián hazaért, az anyja még nem volt otthon, Auróra viszont igen. A szobája felé vezető hét lépés közben megállt Auróra ajtaja előtt. A lány az ágyán ült, és a körmét lakkozta tűzpirosra.

– Szia, húgi!

– Mi kell, gyökér? – Auróra fel sem pillantott. Újabb réteget kent a körmökre.

Osszián beljebb lépett, és úgy döntött, nem érdekli, hogy Auróra mennyire idegesítő, szüksége volt rá.

– Segítség kéne.

Auróra felnézett Ossziánra.

– Ohohó, az sokba fog neked kerülni.

– Nem baj.

– Csak nem valami rosszat tettél? – Gunyoros hangja miatt Ossziánban egyből felpezsgett a méreg, de visszanyelte.

– Szükségem lenne egy kémre, aki beépül a lányok közé.

– Miért nem csinálod te magad? Fel sem tűnne nekik.

Osszián lehunyta a szemét. A húga nagy szemét tudott lenni, talán mégis hülye ötlet volt Auróráról szívességre számítani, de nem volt vesztenivalója.

– Az érdekelne, nem hallottál-e pletykákat rólam és a Fazekas Bálintról.

Auróra visszacsavarta a körömlakk kupakját, és az ujjait széttárva rázogatta, miközben Ossziánt vizsgálta a tekintetével.

– Csak nem? Hát eljutott a galaxis túloldalára is a hír?

Osszián pislogott.

– Tudsz róla? A fanfictionről meg a shipről?

Auróra elmosolyodott.

– Az egész suli tudja, bátyókám. Szerintem egyszer mindenki olvasta már valamelyiket.

– Én nem. Se Nóri. Bezzeg Viktor...

Osszián lerogyott Auróra szőnyegére. Ez rosszabb volt, mint képzelte. Ahogyan elterült, a feje koppant a parkettán.

– És tudod, ki írta őket? – nyögte kétségbeesetten.

– Dehogy, teljes titokban megy a dolog.

Osszián Auróra szobájának citromsárga plafonját bámulta. A csillár karjain úgy ült a por, mint süteményen a porcukor.

– Ki akarom deríteni, hogy ki csinálja.

– Miért? Remélem azért, hogy gratulálj!

– Hogy leszedessem – hördült fel Osszián.

Auróra hason fekve nézett rá az ágy széléről.

– Olvastad őket egyáltalán? Az I Hate You But I Love You a kedvencem, de a Sosem mosok kezet, a Fogadj az ágyadba és a Kiskutya szerelem is nagyon jó. Ezek már rég túljutottak a kezdeti PWP sztorikon.

– Az meg mi?

– Porn without plot.

– Úristen.

Auróra felnevetett. Osszián látta az arcán, mennyire élvezi a helyzetet.

– Néha azt érzem, én vagyok a nővéred, nem is te az én bátyám.

– Légyszi, segíts!

– Először olvasd el őket.

Osszián nem akarta bevallani, hogy az I Hate You But I Love Yout ő is elkezdte olvasni. Megrázta a fejét, ami fájdalmasan gördült a kemény parkettán.

– Nem, én azt akarom, hogy eltűnjenek. Hogy ez az egész hülyeség felszívódjon, és mindenki felejtse el.

– Álomvilágban élsz, Oszi.

Osszián feltápászkodott a padlóról, és komolyan állt meg Auróra előtt.

– Segítesz vagy nem?

– Nem. Az I Hate You elvileg holnap frissül, ha Moonlightcarrotnak nem jön közbe semmi. Sajnálom, de túl jó ahhoz, hogy átálljak melléd a sötét oldalra.

Osszián felnyögött.

– Te vagy a sötét oldalon.

– Azt kétlem.

Osszián már a küszöböt is átlépte, de azért még egyszer bepróbálkozott.

– Azért ha egyszer a füledbe jut, hogy ki írja ezeket, elmondod?

– Nem.

– Kösz. Áruló.

Letörten ballagott a szobájába. Remélte, hogy másnap Bálinttal sikerül majd kitalálni valamit, hogy ezt az egész őrületet megszüntessék.