https://youtu.be/_USAReF1fww

- Az ember gyerekként sokféle butaságot talál ki amikre később, felnőttként visszagondolva csak mosolyogva rázzuk a fejünket. Hét évesek lehettünk mikor én és a bátyám kitaláltuk, hogy molylepkék leszünk. Igen, jól hallották. Más fiúk szuperhősök, vagy nindzsák szeretnének lenni, de nem mi. Biztos kíváncsiak honnan jött az ötlet. Ugyebár az én nevem TiMOTHy. Én voltam a vezér és az én „Robinom" pedig Mothew volt. Mikor vacsorázni kellett, mi bebújtunk a ruhásszekrénybe. Anyu estéji ruhája nagyon finom anyagból készült, pláne egy molylepke számára....

Susan sokadjára is felnevetett ezen a poénon miközben a fotelból hallgatta Tim stand up estjének a hangfelvételét. Elméjében ismét felidézőtek a régi idők, mikor még egy hétköznapi, összetartó családként éltek. Ám a dolgok megváltoztak. A férjét elrabolták az Idegenek, ő maga megvakult, a srácok pedig Csillagvérűekként élik az életüket. Susan akaratlanul is úgy érezte, hogy többé nem részese a világuknak.
- Lásd be, felnőttek. Öröké nem babusgathatod őket.
Mindennél jobban büszke volt a fiúkra, ugyanakkor olyat is érzett, amit már nagyon rég nem. A tétlenség újfent fejfájást okozott neki, pedig már kezdte azt hinni, hogy hozzászokott saját maga kiszolgáltatott helyzetéhez. A bosszúság árnyékában még egy kis irigység is meglapult, de igyekezett az ilyen fajta negatív érzéseket fejben kukázni. Ám amitől minél hamarabb meg akart szabadulni, az az egyre erősödő fájdalom a halántékában. Elbotorkált az aranybarna konyhapultig ahová már korábban kikészítette a fájdalomcsillapitó port tartalmazó tasakot. A véletlen viszont úgy alakította, hogy egy Csillagporos zacskót vett el, amit még Eleonora hagyott hátra szétszórtságában. A kék őrleményt egy pohárba öntötte, fel hígította vízzel majd elfogyasztotta. Ezután visszaült a fotelba és jól is tette mert egyből elveszítette az eszméletét.
- Susan Small. Szólította meg egy női hang.
- Ki beszél? És hová lett a fotel?
- Ne aggódj. Ez most olyan mint egy álom. Én vagyok a Mindenség Anyja. Én vagyok Éva. Az Egy Isten akit ti ismertek. Susan itt az ideje, hogy új fejezet Kezdődjön az életedben. Mint anya pontosan tudom, hogy mit érzel. Én megadom számodra a lehetőséget, hogy azon az úton járhass mint a fiaid. Vigyázz rájuk úgy...mintha az enyémek lennének.
Éva nem beszélt többet, de ő se tudott hisz egyszercsak fuldokolni kezdett. A valóságban egy lebegő vízburok záródott köré, és akárhogy próbált kiúszni belőle, egy erő folyton visszahúzta középre.
- Ennyi...Meg fogok fulladni.
Az utolsó pillanatban a bejárati ajtót egy Eszkimónak öltözött férfi rúgta be. A vállán ücsörgő Hóbagoly feldúltan huhogott.
- Az áldóját!
Egy olyan mozdulattal mint amikor egy diák letörli a táblát, szüntette meg Susan halálos akváriumát.

************

A sárga gázzal borított vidéken éles fényvillanás jelent meg a levegőben. Elsőként Harry pottyant a földre, utána jött Matthew és végül az öccse aki a karjaiba zuhant.
- A jó dolgok kis csomagokban érkeznek.
- Ha még több fánkot eszel, ennek a mérlegnek le fog szakadni a „tálcája".
Gúnyosan mondta, de Tim tudta, hogy a gázmaszk mögött van azért egy kis mosoly. A gáz ugyan sűrű volt de nem annyira, hogy az orruk hegyéig se lássanak. Harry vezette a csapatot, gyors, meginoghatatlan tempót diktálva.
- Tudod, egyáltalán merre menjünk? Itt elég nehéz a tájékozódás.
- Kasagura faluba, ami pedig Északra van. Ott él Froy akire rábízhatjuk az urnát. Utána végett is fog érni a küldetésünk.
A digitális iránytűjére meredt ami pontos képet adott neki a bolygó domborzatáról. Ez a kis készülék szinte pillanatok alatt rácsatlakozott a Földrajzi Műholdak frekvenciájára.
- De hogyha nincs viszonyítási alapunk, nem tudhatjuk milyen messzire kell még elmenünk. Remélem elég lesz a tizenkét óra hossza. – Osztotta meg gondolatmenetét Timothy.
- Ez fura. – Vágott közbe Mat. – A lábunk alatt a talaj olyan mint....egy fészek?
Jól kivehetően látszott az összehordott ágak és más egyéb száraz kórók összesége.
- Akkor ezek a sziklák se véletlenül tojásdad alakúak?
Ez az aggasztó kérdés egy darabig csak lógott a levegőben, míg Harry így nem szólt.:
- Itt nem csak Sondianok élnek. A Planéta másik nagy uralkodói a Dinoszauruszok. Jobb lesz ha szedjük a lábunkat.
Próbálták, de a fekete, Poliamid anyagú védőruhák igencsak lelassították őket. Tetőtől-talpig be lettek bugyolálva akár az asztronauták. Tim egy elcsórt filctollal mindenki ruhájára felírta a monogramját, hogy könnyebben megkülönböztet-hessék egymást.
- TS.
- Mondjad, MS.
- Te, mint tapasztalt bolygóközi utazó, mit tanácsolnál nekem?
- Tapasztalt? Azzal az egy utammal? Nevetett hitetlenkedve. - A legfontosabb szabály, hogy érezd jól magad.
- Mindig legyetek felkészülve egy lehetséges támadásra. Mindig legyen nálatok vésztartalék vízből. – Vetette oda HB.
Matthew a fivére vállára tette kezét, hogy megállítsa.
- Tudod, nem csak azért jöttem veled, hogy világot lássak. Ez egy remek alkalom arra, hogy viszonozhassam a múltkori kedvességedet. Nem fogok neked csalódást okozni.
- Tudom Maty, tudom.
A következő pillanatban egy lény rikoltása szűrődött át a sárga gázfelhőn. Ahogy közelebb ért már egyértelműen látszódott, hogy egy óriási Pterodactyl vadászik rájuk. Harryt sikeresen el is kapta karmokban végződő lábával amiben legalább három ember elfért volna.
- Ennyit a felkészültségről.
A Mérleg utána repült, de ez jóval nehezebb folyamatnak bizonyult mint általában. A gázzal szennyezett levegő oxigéntartalma jócskán kevesebb mint a Földön és ezért minden erejére szüksége volt, hogy ne zuhanjon le.
- Harry! Jövök már!
A félvér fiú táskájának a pántjai elszakadtak és a poggyásza Mat kezébe esett.
- Vigyétek az urnát a megbeszélt helyre!
- Majd te elviszed!
Mire nehézkesen odaért a Pterodactyl lábához már jól látta, hogy a szárnyas hüllő egyik karma Harry bordái közé mélyedt. Hősünk tudta, hogy társát csupán ez tartja vissza az elvérzéstől. Még ki se találta a következő lépést, amikor egy második Pterodactyl sikolya vágta ketté az eget.

Timothy, testvéréhez hasonlóan rájött, hogy a kevés oxigén mennyire rossz hatással van az erejére. Jobb híján elkezdett ágakat gyűjteni, hogy egy valamirevaló tüzet kreálhasson.
- Pyro Lánc.
A lángok szorosan körbetekerték a második dinót és mikor a szárnyai is elégtek, becsapódott a fészkébe. A holttestről azonnal tovább terjedt a tűz, és így rohamosan fogyni kezdett a talaj a Nyilas lába alól. Matthew riadtan vette tudomással a lent kialakult helyzetet, és komoly mérlegelésbe fogott.
- Picsába! Most mit tegyek? Tim le fog zuhanni. Azt mondtam, hogy nem okozok neki csalódást. Akkor viszont Harryt kell megmentenem.
Első lépésként az urnát át tette a saját táskájába. Két kézzel próbálta a Csillagvérű testébe szúródott karmot kirántani, de az meg se moccant. Több próbálkozásra nem maradt ideje, mivel egy ismeretlen rakéta lövedék szétrobbantotta a szárnyas hüllő fejét. A lökéshullám egészen a kiindulásipontjáig repítette vissza.
- Jól vagy?
- Én igen, de félek, hogy Harry nem élte túl.
- Addig ne temessük, míg meg nem győződtünk róla.
- Gyorsan. Kapaszkodj a derekamba.
Tim nevetve kulcsolta át bátyját.
- Deja vum van.

**********

- Jó napot uram. Miben segíthetek?
-Mit gondol, miért jöttem egy spermabankba?
A recepciós hölgy elszégyellte magát a feleslegesen feltett kérdésért.
- A zöld fényjelzésű szobákba mehet. Egy szobában csak egy ember tartózkodhat. Az ott lévő...
A férfi nem várta meg a mondandója végét, már magához is vett egy üres fiolát amibe később az örökítő anyaga kerül. Célirányosan az egyik vörösfényű ajtóhoz ment, majd leadta a jelet ami három hosszú és két rövid kopogtatásból állt. A szobából öt másik férfi jött ki.
- Kezdhetjük?
- Persze. Már ketyegnek a kicsikék.
Általában a vendégek a spermás üvegcsét a szobában szokták hagyni amit a személyzet beszed és elvisz a hűtőkamrába. A csapat egyenest a kamrához sietett, s egy ellopott Biztonsági Kártya felhasználásával játszi könnyedséggel surrantak be.
- Rendben, szóródjatok szét.
Nem agyalták túl a dolgot, mindkét oldalra hárman álltak.
- Ma teszünk egy lépést az emberiség pusztulása felé. Ne féljetek. Anyáért érdemes eldobni hitvány életünket. Anya büszke lesz ránk. Anyáért!
- Anyáért!! Kiabálta a másik öt is, és egyszerre aktíválták a hasukra szerelt detonátort.
Aznap a Manhattani Spermabank fele elpusztult. Nem hat, és nem is hatvan, de legalább hatmillió élet veszett oda a robbanásban.

Esper, az Amazon nővérek egyike kényelmesen üldögélt „foteljában" ami két férfiből állt. Az egyik négykézlábon állva biztosította az ülést, a másik pedig berogyasztott lábakkal a háttámla szerepét töltötte be. Már legalább egy órája, hogy ebbe a pozícióba kényszerültek és a verítéken kívül már a könnyeik is folytak.
- Mi ez a nyöszörgés? Ilyen hangot nem add ki egy strapabíró fotel.
- A te kényelmed, a mi örömünk, Anya.
- Okos fiúk.
A szobában még legalább negyven pasi tartózkodott, ebből kettő heves birkózásba fogott.
- Én jobban szeretem Anyát!
- Fogd be! Én méltóbb vagyok őhozzá!
Mindkettőjük fejét és testét vérrel vegyített izzadtság borította, mivel előszeretettel használták körmeiket és fogaikat.
- Elég legyen ebből, ti kis szeleburdik. – Vetett véget a harcnak az Amazon. – Mindkettőtöket szeretlek. Gyertek, ebédidő van.
Esper megszabadult felsőnemüjétől, és egyúttal napvilágot láttak tejtől duzzadó mellei. Azok ketten babákat megszégyenítő éhséggel vetették rá magukat a formás idomokra.
- Oh, igen. Ne fogjátok vissza magatokat. A többieknek is jut bőven.
Az itt felvázolt szertartás, Esper jól bevállt módszere. Első körben a hipnotikus erejével kimossa a férfiak agyát akik anyjukként kezdik el őt szeretni. Utána ezek a rajongók szó szerint bármit megtesznek amit csak mond. Azok akik isznak a melleiben állandóan termelődő tejből, emberfeletti erőhöz jutnak. Végeredményül egy erős és hűséges hadsereget tudhat magáénak.
Az élvezetes etetését a telefonja zavarta meg.
- Sikerült, Anya. A Spermabank felrobbant.
- Pompás. Akkor hamarosan kezdődhet a férfivadászat.
- Ne haragudj Anya, de hogyan különböztessük meg egymást a prédáktól?
- A tejemnek hála a szaglásotok is emberfelettivé válik. Aki az én fiam annak egyedi illata van.

Az ajtó másik felénél, Razorella hallgatózott miközben a körmeit élezte.
- Ezt ki nem állhatom benne. – Morgolódott. – Túl közel kerül az ellenséghez. Tudom, hogy csak kihasználja őket, de néha attól félek, hogy ez már nem csupán színészkedés.
- Bízz a nővéredben. Habár ez ellene szól, de ő a megtévesztések mestere. Az én feladatom pedig a védelem. – Vetette oda Shielda.
Az Amazon csukott szemmel koncentrált, hogy az egész éjszaka fenntartott erőtere megmaradhasson. A Dómot a Csillagvérűek vették körbe. A kültéri kamerák felvételein jólkivehetően látszódott, hogy Rakéta Hátizsákkal lebegnek körülötte. Mindössze két másodpercre engedte fel a védelmet, amikor kiengedték a bankrobbantókat.
- Nem lesz könnyű menet. Van közöttűk nő is.

*********

A nő akit Razorella mustrált a kamerán keresztül, fekete hajú, zöld szemű latin lány. Mi csak úgy ismerjük őt, hogy Selena. A hajnali órákban értesült az Astrock Dómban történt mészárlásról, és azóta már jócskán kisírta a szemeit. Számtalanszor próbálta felhívni Matthewt, de senki nem szólt bele a vonal másik végén. Timet pedig azért nem érte el, mert egy másik Bolygón tartózkodik. Az eddig cipelt bűntudata mázsás súlyként nehezedett viharvert szívére.
- Annyival tartoztam volna neki, hogy megtudja az igazságot. De már mindegy. A mi legendás hármasunk nem létezik többé.
Lelki szemei előtt lejátszotta a jelenetet mikor majd Timothy tudomást szerezz fivére haláláról. Biztos volt benne, hogy haragjában minden útjába állót porig égetne. Ő is így fog tenni.
- Uram! – Kiáltott oda az egyik férfi a Szakaszvezetőhöz. – A legtöbbünk Rakétahátizsákja már csak fél óráig bírja!
- Sajnos ezt az erőteret nem tudjuk áttörni. Várunk még egy kicsit, hogy ők tegyék meg a kezdeti lépést. Ha negyed óra múlva se történik semmi, Portálkártyával megyünk be.
- Uram. Felelőtlenség lenne csak úgy beteleportálni. Mi van ha csapdával várnak minket?
- Ezt a kockázatot vállalnunk kell!
Volt egy pillanat mikor pár másodpercre rés nyílt az erőtér halványlila fátylán. A hat menekültet a levegőben kapták el, majd ketten elvitték őket kihallgatásra.
- Semmi se történik. – Jelentette ki a Selena mellett lebegő Ázsiai nő. – Megyek, és újratöltöm az aksit.
Nem ment sehová. Hosszú órák óta végre történt valami, de erre a valamire senki se volt felkészülve. A Dómot a levegőben tartó, harminc darab kis rakéta egyszerre kapcsolt ki. Az építmény megkezdte zuhanását a harmincöt méter mélységben elterülő Manhattan felé.

***********

A San Franciscoi Operaházban a nézőtér zsúfolásig megtelt a kifinomult ízlésvilágú emberekkel. A közönség élt-halt Anna Karabnova hangjáért, ámulatba ejtette őket Richard Radden, de Olivia Nightingale előadása közben még lélegezni is elfelejtettek. A negyvennégy éves asszonyt méltán nevezték az Operaház Pacsirtájának. Mennyekbe illő hangjához egy derékig érő, aranyló hajzuhatag és kecses kiállás is párosult. Mint minden fellépésén, aznap este se hagyhatta ki sajátkezűleg írt darabját mely a Néma Csiripelés nevet kapta. A történet szerint egy Fülemüle elveszti a hangját, minek következtében a többi madár kiközösíti. A Fülemüle örökre elhagyja az erdőt. Az anyamadár éjt nappallá téve keresi, de végül be kell érnie a gyötrő szívfájdalommal. Olivia arcáról most sem maradhattak le a könnyek. Nem kellett hozzá sok ész, hogy az ember rájöjjön, hogy ezt a saját élete ihlette.
- Hol vagy? Merre visznek szárnyaid? Merre sodor téged az élet szele? Ne felejtsd a fészek melegét. Ne...
A nő hangja megbicsaklott. A nézőtéren összegyűlt 1500 vendég közül, megpillantott egy arcot amire nem volt felkészülve. A kisérő zene önmagában szólt. Fél perc kínos hallgatás után újra becsatlakozott a színdarabba. A Néma Csiripelés végén egy gyors meghajlással köszönt el. A rég nem látott arcot legközelebb az öltözője előtt fedezte fel. Olivia a szavakkal küszködött, majd a meghatottság erejétől könnyekben tört ki. Gabriel két karjába zárta édesanyját, aki már öt éve semmit se tudott őróla. 

https://youtu.be/4PmN7hNS15A