https://youtu.be/_USAReF1fww

 A Manhattani forgalom közepében araszolt egy Kimura Blazer. Ez a Japán autó egyike volt az első lebegő járműveknek. Hamar közkedvelté vált kialakítása, kezelhetősége és ára végett. Csakúgy mint a többi modern gépjármű, ez is napenergiával közlekedett, ezzel is védve a levegőt.
- Húzz már bele, te óvszerszökevény! Fél órán belül megbeszélésre kell mennem! – Kiáltott ki mérgesen a Kimura mögötti sofőr.
- Ha nem bírsz magaddal repülj feljebb!
A férfi nem értette mi lehet a baj. Az üzemanyagtartály tele volt, és mégis csak harminccal tudott döcögni. Nyolc év garanciával vette a Kimurát, de még csak három éves és beakarta adni a törölközőt.
- Csak még egy kicsit bírd ki pajtás. Hamarosan a szervizbe érünk.
Ám hiába kérlelte a kocsit, az egyszeriben leállt és zuhanó repülésbe kezdett. Az autó orral csapódott be egy könyvesbolt tetejébe. A jármű kigyulladt, a sofőr homlokába pedig a szélvédő egy jókora darabkája ágyazódott, halálos sebet ejtve rajta. Miután a rendőrök és a mentők végeztek a helyszínen, selejtesnek ítélték meg a Kimurát, majd egy roncsokat szállító teherautóra pakolták.

A Roncstelep a várostól 10km-re helyezkedett el a puszta közepében, távol attól a kibaszott erőtértől. Tény, hogy az erőtér biztonságot nyújtott, viszont a kisugárzása néhány embernek komolyabb fejfájásokat szokott okozni. Ezért is költözött kintre az öreg Roger Bellins. Már tíz éve mondhatta magát a Roncstelep főnökének. Azon a délutánon, rutinszerűen átfésülte a terepet miközben zsebrádiójából a hírek szóltak.
- A tegnapi nap folyamán az Acél Erdő öt egész másodpercre megvakult. A műholdak teljesen működésképtelenül lebegtek a sztratoszférában. A jelenség okát még nem tudjuk, de mindenkit arra intünk ne hagyják el városukat. Ezzel párhuzamosan az Ózon Alakulat közhírré tette Amerikai segélyvonalát melynek a száma 203.
A hírek további részét egy nőnek az éneklése harsogta túl. Az öreg követni kezdte a hangot. Ahogy haladt előre először egy melltartót, majd egy bugyit is talált az úton. Ezen a ponton már annyira beindult a fantáziája, hogy semmi másra nem is koncentrált. Végül a sarkon befordulva megütötte a főnyereményt. Egy dögös, szőke nő feküdt meztelenül az egyik autó motorháztetején. Lábait széles V alakban tárta szét és mosolygott. Mr Bellins annyira zavarba jött a váratlan látványtól, hogy csak dadogni tudott és közben csipkedte magát hátha fölébred.
- Tetszik amit látsz?
- Ké...kérem...ha..hagyja el a munkaterületet.
- Tényleg ezt akarod? Pedig ez az egyetlen esélyed, hogy megdughass egy Földönkívülit.
Szinte fel se fogta amit mondott már ott állt előtte a nő.
- Lássuk mennyire vagy kemény.
Olyan erővel markolt rá a férfi péniszére, hogy az a szorítás hatására összeroppant. Roger teli torokból üvöltött, szemeiből patakzottak a könnyek.
- Hoppácska. Ezt már nem lehet többet használni.
A fájdalomnak hála tisztán tudott gondolkodni. Sietve vette elő mobilját, hogy tárcsázza a 203-at, ám egyszer csak minden elsötétült. Örökre.

***********

Timothy az üveg törésének jellegzetes hangjára ébredt fel. Rögtön ezután felcsendült kakasos ébresztője, de a szerepét azon a reggelen nem tudta betölteni. Egy szál pálmafás rövidnadrágban a fürdő felé ment ahonnan a szörnyű zajt hallotta. Egy kisebb horrorfilmbe illő jelenet fogadta őt. A csempét üvegszilánkok és vérfoltok borították. Gabriel egy nagy adag wc papírt szorított a bal karjára, miközben papucsos lábával próbálta egy kupacba terelgetni a szilánkokat.
- Kegyelmes Éva. Mély a seb?
Válaszként megrázta a fejét.
- Mi tört szét?
A csap feletti tükörhöz intett fejével ahol már csak a saját fogmosó pohara díszelgett.
- Várj. Hozok pár segédeszközt.
Azzal kiment és egy seprűvel, egy lapáttal és partnere Kommunikátorával tért vissza.
- Egyébként minden oké? Kérdezte Tim sepregetés közben.

- Persze, csak az egyik szilánk megkaristolt. Holnapra már nem is fog látszódni. Hogy aludtál?
- Csendesen akár az óceán.
- Bocs, hogy ezt nekem kell közölnöm de a horkolásod néha képes lenne az egész Akadémiát bezengeni.
Tim a lapáttal a szemetes felé akart menni, de Gabriel utánanyúlt. Arcára egy szilánknyi félelem ült ki.
- Hagyjad, majd én kidobom. Egyébként ma délután lesz Jeremy Barrows temetése.
- Fene vigye el. Egy osztályba járok az öccsével. Szegény Harry most biztos lelkileg a padlón van. Mikor és hogy halt meg?
- A Botan támadáskor az egyik Idegen átváltoztatta. Onnan már nincs visszaút. Olyan akár egy zombi harapás.
Nagyon is jól tudta, milyen veszéllyel jár ez, hisz Selenát is majdnem elveszítették. Az ébredése után megejtettek egy rövid találkát, de ennek már két napja. Azóta valamiért folyton kerüli Selena a Small fivéreket. Valami megváltozott. Timothy elhatározta hogy, ha törik ha szakad, de beszélni fog a lánnyal, de előbb Harryt keresi meg.

*****

Tim távozását követően Gabriel felnyitotta a szobai szemetes tetejét. Ide szokták dobni a papírokat, a csokis és kekszes zacskókat, illetve az üres fogkrémes tubust is. Ám ezen a „tortán" a legfelső díszítésként négy darab, véres papír zsebkendő csúfoskodott. Mintha csak maga a látvány váltotta volna ki, újabb roham fogta el a fiút. Mivel nem volt nála más, a vért a kendőjébe köhögte fel. Nem volt mit tenni, a ruhadarabot is kukázta. Elővett egy új, Oliva zöldet az alsógatyás fiókból. A tükörhöz érve nem tudta megállni, hogy ne vegye szemügyre a nyakát. A jobb oldalon az Ikrek stigma helyezkedett el, de a többi rész a méreg hatására belilult. Gyengéden végigsimított a bőrén. Újra fölidézte magában a tű okozta szúró fájdalmat, de az lószar se volt ahhoz a szenvedéshez képest amit mások tettek vele. Öt évvel ezelőtt a San Diegoi Gimnáziumban négy fiú behurcolta őt a mosdóba és elkezdték verni meg rúgni. Az egyiknél még kés is volt. Gabriel segítségért kiabált volna, de hangok híján be kellett érnie a jéghideg félelemmel. Hallotta a káromkodásokat, a gúnyos röhögéseket. Érezte az arcát érő köpéseket és a saját vérének az ízét. Hang nélkül csak retteget és reménykedett egy megváltásban. Később, Galexis igazgató mentette meg a sokkos állapotba került srácot. Az eset után Csillagvérűként folytatta tovább az életét, és megfogadta, hogy erősebbé válik.
Bekapott egy mentolos cukrot – habár tudta, hogy semmit nem ér -, fölvette az új kendőjét és a zsákot kivitte a folyosói szemétledobóhoz.

*******

Matthew arra ébredt fel, hogy valaki megnyalta a száját. Fintorogva törölgette magát, majd szembesülnie kellett vele, hogy nem mindennapi látogatója van. Az ágya mellől egy csillogó szemű, lihegős Rottweiler figyelte őt.
- Mit keres itt egy kutya?
Tudta, hogy vannak olyan diákok akik háziállatot tartanak, ezért arra gondolt, hogy valamilyen úton-módon beszökött hozzá a Roti. A nyakörvén betűket látott, amiket közelebbről megtekintve tudomást szerezhetett a kutya nevéről.
- Boss Stone.
A nyakörv másik oldalára a Bakok jele lett belevésve. Óvatosan az eb fejére helyezte kezét, de az még óvatosabb volt mint Mat. Nevéhez hűen a feje búbját kőréteggel vonta be, így védekezve az idegentől.
- Mi a manó? Ez a kutya is egy Csillagvérű?
A nappaliból nevetések hangját hallotta, majd nem sokkal rá egy ismeretlen férfi hívta magához a Rottweilert. Boss Stone a résnyire nyitott ajtón engedte ki magát. Matthew civil ruhába öltözött és követte az eb példáját. A kanapén Eleonora trónolt keresztbetett lábakkal. Aranyszínű blúzot viselt és csokoládébarna, hosszú szoknyát vett fel hozzá. Szőke haját méhkashoz hasonló képződményben fogta össze. Vele szemben egy szőke, szemüveges férfi ült. Nagyjából harmincöt lehetett. Kobaltkék inget és sötétzöld nadrágot egyesített magán. A közöttük lévő asztalra méregdrága whiskeyt raktak ki aminek a fele már eltűnt.
- Na most már fölkelt. Ő a legújabb szélkakasom. – Mutatott Nora a partnerére.
- Jó reggelt. Motyogta Matthew inkább csak magának.
A férfi intett a kutyának, hogy maradjon veszteg, majd a fiú elé állt. Nem foglalkozott az üdvözlésre nyújtott kézzel, szószerint tetőtől talpig végig mérte Matthewt.
- Szerinted lesz olyan jó mint Max?
- Az egy nagyon magas mérce, Titus. Ha azt átakarja repülni, erős szárnyakra lesz szüksége.
Matthew ezen a ponton már nem erőltette a bemutatkozást, de úgy érezte muszáj megvédenie magát.
- Azon a napon mikor Csillagvérűvé váltam, képes voltam használni a Különleges Erőmet.
Titus fél kezét csípőre téve, megvető testtartást vett fel.
- Gratulálok, kölyök. Ezt mi felénk szerencsének hívják. A szerencse pedig nem egyenlő a tudással.
Nem tudta mire vélni ezt a felsőbbrendűsködést, de aztán meglátta Titus kézfején az Oroszlán Stigmát és kicsit tisztább lett a kép.
- Látom jó korán kezdtetek piálni. Mások ilyenkor teát isznak.
Át is ment a konyhába, hogy elkészítse a szóban forgó italt.
- Ma, órák után lesz Jeremy Barrows, és még jó néhány Csillagvérű temetése.
- Tömegsírba kerülnek?
- Igen, úgy hívják Világűr.
Mat a cukor keresgélése közben arra gondolt milyen egyszerű mégis rideg módszer ez, hisz csak úgy kidobják őket mint a hulladékot.
- Elég szívtelen megoldás.
- Pontosan az. A ceremónia szerint a testünk az űrbe kerül, de a szívünket a Földön temetik el.

Teázgatás közben Titus vallomást tett.
- Jeremy ugyan Kos volt, de jó barátságot ápoltunk. Állandóan rivalizáltunk, hogy ki végzi el a több küldetést, és a nap végén a vesztes állta a piát. A sors különös fintora, hogy én voltam az aki elsőként rátalált a Botan támadás során. Kötelességemnek éreztem, hogy elégessem a fejét. Magamra hagyott engem is, meg az öccsét, Harryt. Neki lehet talán most a legrosszabb.

*******

A tanítási órák után a Small fivérek az ebédlőben találkoztak. Volt még legalább egy órájuk a temetésig, de tekintve a hosszú sorokat ez az idő még kevésnek is bizonyult a felkészülésre. Kénytelenek voltak az aznapi legkevésbé kedvelt menüt elvenni, ami nem más volt, mint brokkolis csirkemell és rizs. Timothy úgy ahogy megette, Mat viszont a felét meghagyta a konyhásoknak. Ebéd után Tim lakosztályára mentek átöltözni.
- Tényleg nem baj? Sajna, én nem hoztam magammal fekete ruhát. Mármint van egy fekete melegítő nadrágom, meg alsógatyám de az úgyse látszik...
- Úgy csinálsz mintha még sose osztoztunk volna ruhákon. Attól még, hogy külön élünk, te ugyanúgy a bátyám maradsz Maty.
Matthew tudta, hogy hülyeséget kérdezet, de szüksége volt megerősítésre. Kettejük közül mindig is Tim volt a határozottabb.
- Na, hát igen... Találtam neked egy felsőt de nem hiszem, hogy ez jó lenne.
Feketének fekete, viszont egy főtt kukoricát majszoló egyszarvú szerepelt rajta és egy felirat: UNI CORN.
- Áldom azt a jó humorérzékedet, de ez....
- „ Sűrűsödik az éj, elkezdődik az őrséged." – Szólt oda Gabriel és a Mérleghez dobta a sötét göncöt.

A Small fiúk életükben először hagyták el az Akadémiát Portálkártya nélkül. Habár mind a ketten kaptak már, még nem igazán használták őket.
- Nincs hideg. Olyan a hőmérséklet mint a Földön tavasszal.
- És kapunk levegőt is. Tette hozzá Mat.
Hamar emlékeztetőt kaptak abból hol is vannak. A lépéseik feltűnően könnyebbé váltak.
- Még szép, hogy lélegeztek. – Lépett melléjük Marylin. – A testünkben lévő Csillagpor a belélegzett hidrogént és héliumot oxigénné változtatja.
- De ez nem magyarázza meg azt, hogy nem fagyunk halálra.
- Ez még számunkra is ködös Matthew. Az űrben lévő élet egyfajta Csillagvérű kiváltság. Mintha mi is a világűr részét képeznénk.
A feketébe öltözött gyászmenet elindult az üvegkupola nyugati széléhez. Az Akadémia a kupola kellős közepén lett fölépítve. Onnantól mérve a bezárt terület 1km széles és 1km magas. Ez a búra két szerepet töltött be: 1. Felfogta és mérsékelte az űr extrém hőmérsékleteit. A diákok Csillagvérűek, de az Akadémia csak egy szimpla épület ami felgyulladhat vagy megfagyhat. 2. Védelmi barikádként szolgál a külső támadások ellen.
A menetelés közben a srácok engedtek a bennük élő gyermeki játékosságnak és kicsit leszakadva a többiektől ugrándozva kiélvezték az antigravitáció okozta újszerű élményt. Az üvegfal közelében a tavaszi melegség átváltott nyári hőségbe. Szerencsére fél óra alatt lezajlott az egész temetési szertartás. Az elején a Kosok tanára Mr. Brickfist tartott beszédet. Az osztályából mindenki részt vett, de Harry sajnálatos módon nem jelent meg. A tíz elhunyt testét három távirányítású rakétára szíjazták fel. Mikor már a rakéták elég messzire szálltak, a kioldó gomb benyomásával a holttestek lekapcsolódtak és szabad lebegésbe kezdtek odakint az űrben. Ez a folyamat három napig tart, majd az elhunytak Csillagporrá bomlanak le ami később kék sziklává szilárdul meg.

*****

Timothy eltökélte, hogy megkeresi a félvér srácot még ha estig is kell bolyongania a folyosókon. Szerencsére az egyik Kostól kapott egy fülest mi szerint ebéd után a Perzseldébe ment. A Perzselde egy óriási szauna ahová előszeretettel jártak a tűz jegyűek. Körülbelül három osztályteremnyi hely állt rendelkezésére az edzeni kívánóknak. Tim kapott egy üres szekrényt ahová bepakolhatta a ruháit, de mivel beköltözéskor nem hozott magával fürdőgatyát, a boxer rajta maradt. Azonnal arcon csapta a tűzforró levegő.Minden levegővétel égette az orrnyílásait.
- Furcsa. A Hold napos felén plusz 130 fok tombol, mégis ez a szauna jobban megvisel engem. Olyan mintha az űrben másik élőlényé alakulnék át.
Megközelítőlegesen huszonöten tartózkodtak odabent, ennek a többsége inkább Nyilas és Kos volt. Tim egy kicsit elszégyellte magát látva, hogy mindenki milyen jó fizikumban van. Ő is izmos testtel rendelkezett, de tudta jól, hogy van még hová fejlődnie. Egyesek lángolva verekedtek a képzeletbeli Idegenekkel,mások tűzlabdákat lőttek a mennyezetre. Harry kivételt képzett ezek alól,ugyanis az egyik padon meditált távol a többiektől. Szálkás testének látványa egyből elhallgattatja a 165 centijén vihorászókat.
- Ha sokáig ücsörögsz itt Yakinikuként fogod végezni.
A srác rásandított mandulavágású szemeivel.
- Hali, Tim. Még nem láttalak téged errefelé.
- Én meg téged nem láttalak egész nap. Se az osztályban, SE a bátyád temetésén.Rosszban álltatok egymással?
- Nem erről van szó. Ő hozzá nem méltó, hogy holmi rakétával elvigyék a testét majd kidobják. Nem bírtam volna végig nézni idegesség nélkül.
Timothy sóhajtva foglalt helyet mellette.
- Nem könnyű elveszíteni azt akit szeretünk. Mi Matthewval az édesapánkat vesztettük el. Egy csészealj magával vitte mikor még 18 évesek voltunk. Azóta az a fő célunk, hogy a nyomára bukkanjunk. Te is tedd ezt Harry. Ne ragadj le túl sokáig a gyászban. Próbálj új célt találni az életedben ami előre lendít téged. Érj el olyat amire Jeremy is büszke lenne.
Ezek a szavak egy aprócska mosolyt csaltak Harryre.
- Úgy lesz, ígérem. Csak egy kis időre van szükségem.
Pár másodperces néma csend után egy kérdést szegezett hősünknek.
- Timothy. Lenne kedved velem tartani a helyre ahová eltemetjük Jeremy szívét?
- Persze. Egész nap ráérek.
- Szuper. Akkor készülődj mert két óra múlva indulunk a Mars Superiorra.

https://youtu.be/-2yx9MK1Azg