Terra Mater
Egyedüli vagy te minden között,
Bár történeted csúfan kezdődött.
Egy többrehivatott
Vászondarab.
Az univerzum Kék Gyöngyöcskéje,
Az élet járó csillagbölcsője.
Kitöltve az eget
Új irányt ad.
Írtam már rólad nagy áhítattal,
S még mindig tele vagy bámulattal.
Ez érdeklődésem
Még megmaradt.
Kápráztasd a szemeket, s mi várunk
Hogy mégjobbá tegyük a világunk.
Fontosabb itt nekünk
Már nincs nálad.
És ha el kell hagynunk téged anyánk,
Tudd, hogy mi mindig gondolunk te rád.
Folytatjuk távolban
A csodádat...
Bạn đang đọc truyện trên: AzTruyen.Top