Puszta síkon sivár, kopár
Mező pihen a Nap alatt.
Távban illegetik aztán
A víg gémes kutat.
Rezgő úton elmerengve
Árok állja hosszú utat,
Csörgedező patak víze
Onthatja szomjamat.

Áll a legelő üresen,
Némán ciriplő szó virít.
Boldog egek kék fényesen
Hírdetik a békét.
Ehj, s az ifjak, drága világ
E Föld most nékik létezik.
Fotózkodnak, szép ideál
Adatott ám nékik.

Máglya világ lassan kihúny
Fekete tenger kioltja,
Benne ékes gyémánt felgyúl,
Csillagfény s éjszaka.
Keskeny utcák házfaliról
Lepereg ő szent árnyéka,
S új mesék íratnak arról
Költők papírjára.