Pontosan ez éjjel járt a távban,
Már vártam, rohanva.
S a fény csillant szemén lágyan,
Feszültség árnyalva.
S te, Virágom, nem akarhatom ezt,
Vágyom kimúltadat,
Légzetet tüdőd utoljára vesz,
Nem bánthat bűntudat.

Daraboljad világom ezerbe,
Pokol értem jöjjön.
Tüzek gyúlottak a kút mélyébe',
Belülről megöljön.
Mert mi is a halál? Megváltás az,
Gondtalanság végleg.
Körém ötágba csillagot fakaszt
S elenged az élet.

Állítsd oldalamra a Poklokat,
Máshol nem lehetek.
Csak a bűneimet okolhattad.
Ott lennék veletek,
Ha ti el nem kergettetek volna.
Bús igazság lészen,
S lelkem immár darabokra hulla,
Örök enyészetben.