Még takarva lészen a kék zóna,
Szürke köd ereszkedett a tájra.
Már millió évek óta változatlan,
Rendületlen, leigáztatott közben.

Ikarosz s Daidalosz röpültek,
Hódítottak a Wright fivérek.
Nőve embert küldtünk a Holdra,
Egy libbenőpont a csillagóceánba.

S a csillagtér, ürbölcső az időnek,
Hatalmas ugrás az emberiségnek.
Így kérjük Apollón a fényes jövőt,
Támogasd a nem harmóniában élőt.

Ártemisz, építsd az ifjak reményét,
Tudják meg, van még itt reménység.
Mert ha miénk a tudás, egek rónája,
Végpontot nem tehetnek életnek mondatára.