Gondjaimat szétverem a fejemben,
Ez maradt már nekem,
Mert ha az Ördögnek nem kellek
Életem végleg bevégzem.
Ezért várom a véget, a békességet
Az őszinte teljességet,
S ha meglelem már magamat benne
Végre rám is nézhettek.

Szánalom a világgal szemben nem
Múlik, ne is segítsen
Nekem, mikor magát sem birtokolja,
A lelke a felsőbbek kezében.
Láthatja ország, világ a csodálatos
Véget, hol az Isten káros,
Elbújik majd terhek nehezében
S anarchia uralja a várost.

Tisztelendőnek adja magát az ember,
De fejükhöz nyomódik a fegyver,
Akkor minden lehetséges e rohadt
Világban, becsülettel átver.
Üzenet az élőknek, a világ változása,
Nyavajogva szarba fullva
Mondván "egy ember nem változtat",
Akkor a szád tartsd zárva.

Gyermek áldást véve nyomd tovább
A mérget, vegyed, legalább
Értenéd meg, így nem létezhet élet,
Csak ne a szellemi hulladékot gyártanád.
Általatok válna jobbá a jelenlegi sík,
Értenéd meg, egy is segít,
Elhatározottság, építő köve mindennek,
S akár ennyi is lehetne elég...

...még mielőtt eljön a vég.