Itt egy ország, mely tagadja múltját,
S a jelent ördög mód hibáztatá.
Szálljon el a szégyen messze innen,
Helyette kovács kalapács legyen
S a most viszályai olvasszanak
Egy bús népet éles csatabárdnak.

Ha a remény elszállt sem adtuk fel,
Töröknek fejei hullottak el.
Németeknek vezéri haltak meg,
Árpád Pozsonyt végül így nyerte meg.
Kiálltuk a századok próbáit,
Ám nyereségink el nem ismerik.

Hová tűnt a szent magyar tudatunk?
A világszabadság végzi dolgát,
S ha büszkén mondom ki: Magyar vagyok!
Rám fasiszta jelzőket aggattok.
Ám kitartok én igazam mellett,
S ti árulók, ne is beszéljétek
Szép és fenséges magyar nyelvünket.