Az ajka perzselt, csókjaival sietve teleszórta a mellkasomat, a hasamat, de a köldököm körül elidőzött, hiába sürgettem, hagyja a francba, ott nincs semmi érdekes. Kinevetett, végül megkegyelmezett, én pedig hálásan bontottam ki a szirmaimat. A gerincem megfeszült, a hátam elhagyta a matracot, mintha csak levitálnék. Pillanatokkal később a világ megsemmisüt, milliárdnyi tűzijáték lobbant lángra és hamvadt el egyetlen pillanat alatt, elpusztítva mindent, életben hagyva minket.

- Szeretlek - mosolygott a száját törölgetve.

- Én is - nyúltam el jóllakott macskaként.

- A többiek azt hiszik hogy olvasószakkörön vagyunk.

- Olvasunk egymás gondolatában. Tudom is mire gondolsz - csókoltam meg az ajkát, amin még ott vibrált az illatom.