...3....2....1....MOST!
Kinyitottam újra szememet és ráeszméltem valamire...

-Ez a valóság! -nyavalyogtam...

Ellöktem magamtól és a ruhámat felkapva rohantam el a helyszínről...

×××

Reggel lett... A kanapén aludtam el! Annyira kényelmetlen volt.. Fáj mindenem! .. De a csuklóm és a nyakam még mindig sajgott... Rögtön kikerekedett szemekkel indultam a fürdőszoba felé... Gyorsan a tükörbe nézve  pillantottam meg a nyakamon lévő sebre, amit okozott nekem... Ráadásul a csuklóm tisztára kékeszöld lett... Köszönöm! ... Gyorsan megigazítottam ruhámat és indultam is vissza a helyemre... Persze eltakartam a foltokat, hogy ne lássa senki! ...

-Annyira szégyellem magam! -arcomat kezembe temettem...

Majd hirtelen egy mellkasnak ütköztem...

-Kérem ne bántson! -összeszorított szemekkel néztem a padlóra..

Megálltam egy pillanatra, majd kinyitott szemmekkel emeltem meg a fejem és szemébe néztem...

-Ú-úr-úrfi??-dadogtam és megremegett még a lábam is..

-Menj és készítsd el a reggelit! Fent várom! ...-megfordult és elillant egy perc alatt...

Kifújtam levegőmet és indulhattam a dolgomra... A konyhába érve indulok egyenesen a hűtőhöz.. Kinyitom ajtaját és megpillantok benne lár üveg alkoholt...

-Hogy kerültek ide??-kérdeztem motyogva...

Kivettem őket a hűtőből, hogy kidobhassam őket... Mire megfordultam már előttem állt a parancsolóm...

-Ohh...-a kezemben lévő alkoholt tartalmazó üvegekre nézett...

-Mit keresnek a hűtőben ezek?? ...  Eszénél van?? ...-közelébe mentem...

-Igen! Eszemnél vagyok!-mérgelődni kezdett és közelebb jött felém..-Inkább a dolgoddal foglalkozz!-kikapta őket a kezemből és magával vitte őket...

Uramisten! Szóval ezért volt ennyire alkohol szaga... Mivelhogy...

-Túl sokat fogyasztott múlt éjjel! ...-magam előtt néztem, mint valami elmebajos...

Pár perccel később már elkezdtem készíteni a szokásos reggeli teáját... Készítettem hozzá egy kis villamfogasos reggelit, ami nem más, mint szalonnás rántotta...

-Remek lesz! ...-kezembe vettem a dolgokat remegni kezdtem...

Nagyot nyeltem és sóhajtottam, makd indultam meg felé... A szívem is majd kiugrik a helyéről, de nem szabad kimutatnom! ...

-Ahw... Felejtsd már el Eun Ji! ...-mormogtam magam előtt...

A szobájából kilépve indult meg felém, le a lépcsőn... Egyre jobban kezdtem félni, miközben rám nézett mérges szemével... így vissza is fordultam, majd egy lépést téve...

-Eun Ji! -nevemen szólított...

Ez, hogy lehetséges, mikor sosem a nevemen szólított... Akkor...

-Eun Ji! ...-de nem is ő az, akkor ki...

Megfordultam és Junt láttam felém rohanni! ... Nagy mosoly ült az arcán, amikor ismét láthatott... Már teljesen közelemben volt, amikor szorosan magához ölelt... A kezemben lévő tálcával teli reggeli és a frissen készült tea majdnem a földön hevert... Majd elengedett és egy lépést tett hátra...

-Mára kaptam kimenőt, hogy pihenjek! Nem lenne kedved később együtt vacsorázni?? -mosolyogva nézett a szemembe...

-P-persze! -megfagyott bennem a levegő is...

-Helyes! ... Akkor később érted jövök!

-Nee, inkább mondj egy helyszínt és ott találkozzunk! Nem szeretném, ha büntetésből túlóráznod kelljen miattam! ...-lehangolódtam a gondolattól...

-Ahogy szeretnéd! Akkor 7-re a régi kedvenc helyünkön várlak! -egyre hátrább lépett és közben mosolygott...

-Rendben! ...-mosolyogtam, majd pár pillanat után el is illant...

Magamba mosolyogtam és ezt ki is mutatva figyeltem, ahogy elment... Sóhajtottam és gondolkodtam! ... Majd egy köhintésre lettem figyelmes...

-Khm... Köszönöm! -elvette a tálcát és már a konyhába érve foglalt helyet és kezdte el fogyasztani reggelijét...

Az elhaladó úrfit figyeltem... Majd egy portörlőt felkapva indultam meg a múltkori lemaradt nagytakarítás, ami nem más, mint az úrfi szobája! ... Fellépdeltem a lépcsőn és indultam meg a szobája irányába... Már az ajtaja előtt állva pillantom meg, hogy nyitva van... Általában nem szokott nyitva lenni, de ... OKÉ! ...

-Huhh...-kifújtam maradék levegőmet...-Munkára fel! ...-beljebb léptem...

A függönyöket leszedve nyitottam ki teljesen az ablakokat, hogy szellőzön a szoba, amíg kitakarítom! ... Gyorsan leporoltam a szekrényeket és a polcokat, majd a cuccait leszedve mostam át a kisebb polc részeket, majd egy száraz ronggyal szárazra töröltem és mehettek vissza a helyére a dolgok!

×××

Mindennel teljesen kész vagyok, még a függönyöket is kimostam, már csak a helyükre kellett rakni, ami nem más volt, mint fel kellett aggatni a karfára! ...

-Kemény dió lesz, mint hittem! -nagyot nyeltem, de nem hátrálok meg!

Egy széket megfogva húztam a megfelelő helyre, ráálltam és feljebb nyújtózkodtam, hogy elérjem a csipeszt... Elkaptam és fel is raktam egy részét...

×××

Az utolsó maradt hátra... Érte nyúltam, de nem teljesen értem el.. Egy kisebb lépést léptem, hogy elérjem, de megcsúszott a lábam és már majdnem a padlónak csapódtam, de két kezet éreztem a derekamon, ami erősen tartott... Nem mertem megfordulni, nem is akartam... De mégis megtettem... De már elengedett és a földön hevertem... A függönyt magammal rántva esett rám...

-Legközelebb jobban vigyázz, mit csinálsz, Cselédlány! ...-gúnyos mosolyt vetett rám...

-Ha-ha-ha-ha-haaaa...-vágtam vissza akadozva...-De vicces!

-Inkább fogja be, mert nem megmondtam, hogy a reggelimet fent várom?? És nekem kellett lejönnöm érte! ... -akadt ki...

-Hálát adok az Úrnak! -mérgelődtem...

-Hmm... Tényleg?? Akkor hálálkodhatsz a túlórádnak! -gúnyt vetett arcára, ami egyáltalán nem tetszett...

Kérdőn meredtem rá, amin elnevette magát...

-Na azt má...

-Elutasítod a parancsom?? ...-kérdezte..-Még több túlórát szeretnél?? -felvonta szemöldökét..

Kifújtam mérgelődve a levegőm... Közelebb jött és a karfát a fejemre ejtette...

-A helyedben folytatnám! Gyerünk! .. Buta cseléd! -a végét halkabban mondta...

-A helyedben folytatnám! .... Buta cseléd! -utánoztam le hangján mérgesen...

Túlórázom kell??? Ez nem fair! ... Csak legyek már készen! ...

×××

Végre készen vagyok és már az ég is besötétedett... Lassan ballagtam a szobámba tiszta hullaként! Ledobtam magamat az ágyra és hamar le is csuktam a szemem... Pihenni akartam, sőt .. Aludni akartam! ... Lépteket hallottam a szobám irányába, majd az ágyamon kezdtem érezni, hogy besüppedt egy része...

-TŰŰŰŰŰŰŰŰZZZZ!!! -kiáltotta a fülembe...

Hirtelen felpattantam az ágyról és a fejemet ütöttem be a szekrényembe...

-ÁÁÁ...-fejemet fogtam, mire az előttem álló úrfi kuncogni kezdett...

-A fejedet látnod kellett volna! -nevetésbe tört ki...

-Hagyjon békén!! -oldalamra feküdtem és betakartam magam...

-Hééé! Nem emlékszel, hogy túlórád van?? -kérdezte felkapva a vizet...