Jobb lett volna, ha a szabadnapomat a Nagypapával tölteném! Nem adatik meg ez a lehetőség, de ezt is el akarja szúrni...

-Mi van?? A földbe gyökereztél??-visszafordulva állt meg előttem...-Mozdítsd már magad!-karomnál fogva rángatott maga után..

-Engedj már el!-rángattam magam...

-Jó! ... Rendben! ...-elengedte karom..-Odamész, ahova te szeretnél! De nem kérek telefonhívást, hogy ugorjak, mert bajban vagy! Hahaa... Erről ne is álmodj!-egy irányba fordult és elment...

Csak álltam egy helyben és puffogva néztem utánna... Bárhol lettem volna szívesen, hiszen utálok...

-...Itt lenni! -mielőtt kimondtam volna, rám csobbant a víztömeg...

Tiszta víz lettem, hogy a ruhámból csavarni lehetett volna a vizet vödör számra...

-.. Igazán sajnálom hölgyem! Nem állt szándékomban ilyet tenni! -jött felém egy srác...

-Semmi baj! ... Igazán megérdemeltem! ...-mosolyogva nyugtattam...

-... Héé! ... Magának elég szép a mosolya! ...-mosolyra húzta a száját..-Leo vagyok! ...-kezet nyújtott felém...

-A-a nevem! ...-egy kicsit lefagytam...- ... Nem fontos! ... Most pedig meg kell keresnem...

-Menjen nyugodtan! ... Akkor... Később még ütközünk, titokzatos nő!-elindult vissza a medencébe, miközben én kirohantam az épületből...

Nagyon nem szeretek itt lenni! ... Elfog a rosszullét.. Egyenest az épület elé érve kerestem egy helyet, ahol helyet foglalhatok! ... Nem igazán talált, csak járkalok körbe... Körbe... Körbe... És legutoljára körbe a hatalmas épültetet...

-Ahw... Nem így terveztem a mai napomat! ...-nyafogtam...

-Akkor hogyan?? -kérdezte egy ismerősen haragvó hang...

Megfagyott bennem a lélek is, majd lassan fordultam a hang irányába és megláttam magam előtt...

-Vigyél Nagypapámhoz, ha már ennyire ragaszkodsz az utazáshoz! ...-kérleltem...

Közelebb sétált hozzám, annyira, hogy teljesen hozzám nyomta magát..

-... Nem! ... -ezzel le is tudva eliszkolt...

-Mert mindig magáé az utolsó szó! ...-nyitottam nagyra a számat...

-Hűű, a kicsi kis Cselédlány felkapta a vizet! -megállt és gúnyolódva nézett felém..-Menj magad oda! ...-visszafordult és elment...

-Ahw...-már a hajamat tépem...-Miért kellett ide hoznia?? ... Gyermekkorom óta gyűlőlöm ezeket a helyeket! ...

×××

Engedelmeskedve akaratomnak indultam útnak Nagypapám fele. Lassú léptekkel igyekeztem felé, amikor hallom egy autó 'megállni' készülő hangját, ami mellettem állt meg...

-.. Szállj be! ...-mondta az ismerősen csillingelő hang...

-Köszönöm, de egyedül is megteszem az utat!-álltam meg vele szemben...

-Nem mondom mégegyszer!-kezdett dühbe gurulni...

-Én sem, úrfi! ...-direkt idegesen...

-Na jó, oké!-suttogta, majd megállt és rögtön kiszállt...-Gyere, elviszlek a Nagypapádhoz! ...-nyugodtabban...

-Huhh, mi ez a hirtelen komolyságot kifejező arc??-kérdeztem meglepve...

-Inkább teljesítsd parancsomat, ha még ma el akarsz oda jutni!-kapta fel ismételten a vizet...

Szemforgatva és rákényszerülve ültetett be az autójába... Becsatolta a biztonsági övemet, majd az övét és be indította a motort... Elindultunk... Ismételten az ablakon bámultam ki... Nem akarok rá nézni! ...

-Jól szórakoztál?? -kérdezte...

-Remekül! ... Még mindig csurom... Mindegy! -hamar befejeztem...

-Azt észrevettem! ...-nevette el magát...

×××

Megérkeztünk! ... Leparkolt, én addig gyorsan kicsatoltam magam és berohantam a házba..

-Nagypapa!! -örömömben kiáltottam és nézelődtem széjjel...

-Lányom! -hirtelenjéből lepett meg kedvenc kalapjában, ami úgy imád...-De jó újra látni! ... Mi a helyzet veled??? Minden rendben??-kérdezte..

-Tökéletesen Nagypapa! ...

Mosolyogva öleltük egymást... El se akartam engedni! ...

-Megfojtassz kisunokám! ...-nevetett...

-Nem akarlak elengedni!-motyogtam mellkasához döntött fejjel...

-Jó napot uram! -köszöntötte az úrfi...

-Viszont, fiam! ...-mosolygott rá is..

-Foglaljatok helyet! Érezzétek magatokat otthon! ...-mondta...

... Boldogan teljesítettük kérését! Vagyis csak én voltam nagyon boldog! ...

×××

Eltelt 15 perc és már indulnunk kellett vissza... Nagyon nem volt kellemes elbúcsúzni és ismételten útra kelni! ...

-Most már örülsz?? -bezárta maga után az ajtaját...

-... Köszönöm! ...-megköszöntem..

-Ugyan! ...-legyintett és beinditotta a motort...

Tolatni kezdett, majd el is indultunk... Én persze végig néztem, ahogy integet felénk... Nem voltam rest, így én is visszaintettem... Pár pillanat után már nem voltunk egymásnak látható! Visszafordultam és az elénk táruló utat vizslattam...

-Remélem jól érezted magad! -törte meg a kínos csöndet...

-Ennyire még... Nem éreztem magam jobban! ...-nagyot nyeltem...

-Örülök neki! ...-egy pillanatra rám nézett mosolyogva...-Hadd kérdeztek valamit! -visszapillantott az útra...-Ki volt az a srác??

-Milyen srác?? -kérdeztem értetlenül...

-Ne játsszd az ártatlant, tudjuk nagyon jól, hogy közeledbe ment egy fickó, akit nem is ismersz! ...-kezdett kiabálni...

-Najó! Először is higgadj le, másodszor pedig nem tartozom magyarázattal! ...-kezdtem mérgesebb lenni...

Hirtelen fékezett az autóval, majd kinézve az ablakon tértünk rá az út szélére...

-Valamit nagyon elfelejtessz szivikém! ...-nem nézett rám, de a hangjából ítélve már tényleg az agyára megyek...

-Tisztában vagyok vele, hogy a főnököm vagy! És a jogaimmal is! De az nem állt a szerződésben, hogy mindenről be kell számoljak, ami nem a munkával kapcsolatos! ...-mérgelődve kezdtem kiabálni vele...

-Inkább a kérdésemre válaszolj! ...-vágta rá...

-Mint mondtam...-kinyitottam az ajtót, de elkapta a kezemet és visszarántott...

-Én is mondtam valamit! ...-szeme már vörösen ízott a dühtől...-Halljam! ...

-Ahw... A neve Leo! ... Tessék! Okosabbnak érzed magad, most, hogy megtudtad??-vontam kérdőre...

-Engem ne oktasson ki egy Cselédlány! -nézett felém...

-Persze! A nagy híres Kim Seok Jin, a szolgáit nagyban cselédhez viszonyítja, amik mellesleg jelentéktelen cselédek! ... Köszönöm, tovább gyalog megyek! ...-újra kinyitottam az ajtót, de ismét visszarántott...

-Eszedbe se jusson! -suttogta szemembe nézve...

Elindította a motort és folytattuk az utat 'haza'!

×××

Pár órán belül haza is értünk.. Nyomban kiszálltam az autóból és igyekeztem vissza a munkámra koncentrálva... Igaz, hogy szabadnapos vagyok, mivel még nem telt el egy nap, de lassan ez is bekövetkezik! Már a Nap is lemenőben van, így elkészítettem a teát, amit az úrnőm és az uram is szívesen elfogyaszt! Mindketten lesétaltak kiöltözve a lépcsőn...

-Tényleg! Ma van az évfordulójuk! ...-fejemre csaptam, miközben suttogva jöttem rá...-Totál elfelejtettem!-visszatartottam pár másodpercre a lélegzetem, amíg ki nem fújtam...

-A Szabadnapodon is dolgozol??-kérdezte az úrnőm..

-Igen! ...-lehangoltan néztem magam elé..

Eléggé kikészít ez az úrfi! ... Ahw... Csak legalább tudná, hol a hatàr! ...