Az esküvő után néhány hónappal elérkezett a Karácsony! Nagyon szeretem ezt az ünnepet, egyszerűen olvadok a hangulatért! Ráadásul már nem csak ebbe kereshetjük az örömöt, hanem... Ezt inkább személyesen!

-Szia, kincsem! Hogy aludtál?? -kérdezte fáradtan, miközben az újságot olvasta, forrócsokit kortyolgatva..

-Remekül, viszont, ahogy téged elnézlek, nem valami mesés álmod lehetett! Igazam van??-kérdeztem...

-Ne is mondd! -sóhajtott egy nagyot..

-Hmm... Mostanában nagyon keveset vagy itthon! És éjszakánként is keveset alszol! Ez így nagyon nem lesz jó! -magyaráztam, hátha lép ezen valamit..

-Köszönöm, hogy aggódsz, de meg kell értened, hogy képes vagyok határokat szabni! Bármiről is legyen szó! -mondta...

-Kivételes esetben ez nem így van! -jelentettem ki...

-Váltsunk témát! Jobban érzed magad?? -kérdezte...

-Jin, valamit el kell mondanom... Én...-félbeszakított a telefon csörgése..

-Bocsánat, de ezt fel kell vennem! -megfogta mobilját és már el is indult egy nyugodt kis helyre, fel az emeletre..

Pár perc után már meg is érkezett...

-Bocs, drágám! Egy fenyőfáért megyek, nemsokára jövök és együtt leszünk, ígérem! -arcomhoz hajolt és megpuszilt...

Alig egy szempillantás alatt történt és már el is ment! Még nem tudja a valót, amit tartogatok számára, de amint megérkezik és szabaddá válik, azonnal megosztom vele! Csak érjen haza!!

×××

-... Megjöttem!! -kiáltotta, majd a konyhából kilépve mentem hozzá..-Hiányoztam??-kérdezte, amitől elpirultam...

-Woow, ez nagyon magas fenyőfa! -csodálkozni kezdtem...

-Igen, de ez lesz még gyönyörűbb is! -mosolyogni kezdett és felém fordította a fejét..

-Jin! ... Szeretnék neked mondani valami fontosat! ... Én... Terhes vagyok!!

Tátott szájjal nézett és értetlenül meredt mélyen szemeimbe...

-H-hogy érted ezt?? -kérdezte zavartan...

-Apa leszel! -már majdnem sírva fakadtam az örömtől...

-Lesz egy közös gyermekünk! -közelebb lépett és a képződő méhhez próbált férkőzni a hasamnál keresztül a kezével...

-Igen!! -boldogan hullottak a könnyeim...

-Nem lesz semmi baj! Ez egy remek hír! -kezével közrefogta a fejem és egy puszit nyomott a homlokomra! ...-Jesszusom, el se merem hinni!-lassan kipirult arccal néz a könnyes szemeimbe...

Magához ölelt és el sem engedett.. Egész álló nap is ott állhattunk volna egyhelyben, de már eluntam magam és kijöttem karjai közül és a nappali kanapéjához igyekeztem és ültem le.. Viszont Jin utánam és szorosan mellém ült...

-Mivel szolgálhatok a leendő anyának??-mosolygott...

-Hagyd abba!-nevettem... 

Csak mosolygott, viszont már annyira nevettem, hogy már az ölében ültem... Nem zavart egyáltalán... Mindig is szerettem, amikor így ölelt..

-Mióta tudod??-kérdezte morogva dörgölődött  hátamhoz, mint egy szeretetre vágyó kiscica.....

-Mától! -mosolyogtam és a méhemhez nyúltam...-Néhány hónap múlva már a karjaimban tarthatom!-lehunytam a szemem...

Kezem után nyúlt és megfogta.. Cirógatni kezdte és vállamra puszilt...

-Nem kell félned! Végig melletted leszek és együtt fogjuk felnevelni a gyermekünket! Ezt megígérem! -suttogta...

-Hmm... Nem is tudom!  Hihetek neked?? -kérdezem viccelve...

-Akár hihető, akár nem, igazat mondok! 

Oldalra dőltem és már a fejem a kanapé támláján hevert és a hátamra feküdtem, míg a lábaim Jin ölében voltak.. 

-Hagyjalak pihenni??-kérdezte mosolyogva..

-Te döntésed! De inkább maradj! -vágtam rá rögtön...

-Szeretsz??-kérdezte suttogva..

-Miért ne szeretnélek??-kérdeztem vissza félig lehunyt szemmel..

-Nem tudom! -mosolyogva arcomhoz hajolt és megpuszilt...-Hagylak pihenni! Addig a konyhában tevékenykedek!

Karomat nyaka köré fontam és nem engedtem el...

-Maradj méég!-nyafogtam...

-Ezt parancsnak veszem! -mosolyogva nézett a szemembe és csókolt meg..

Szorosan fontam össze a kezem a nyaka körül és egyáltalán nem akartam elengedni..

×××

Elérkezett a vacsora ideje, de előtte még a fenyőfát öltöztettük mindenféle díszeket rá aggatva...

-A szüleid eljönnek??-kérdeztem, és a magasba nyúltam, hogy a gömböt a felső kiszemelt ágára helyezzem..

-Nem tudom! -sóhajtott egyet...

-Hé! Minden rendben??-kérdeztem, amint felé pillantottam..

-Ne aggódj!-derekamra helyezte jobb kezét és magához húzott, majd a hajamba puszilt..-Nincs semmi gond!

-Összekaptál a szüleiddel??-kérdeztem...

-Nem, csak... Nem igazán érnek rá! Tudod, ilyenkor...

-Tényleg! Ki is ment a fejemből, hogy a szüleid ilyenkor a barátaikkal ülnek össze és ünneplik a karácsonyt! -magyaráztam..

-Sebaj, nekem itt vagytok és csak ez számít! -karjaiba vett és hajolt közelebb..

Ajkait az enyéimre tapasztotta és mozgatta.. Kezemeimmel próbáltam kapaszkodni a nyakába, de még szorosabban fogott.. Ölelt..

-Nee, a gyerek! -mosolyogtam arckifejezésén..

-Már várom, hogy a karjaimban tarhassam! -ábrándozott, mint mindig...

-Ne aggódj! Hamarosan elérkezik annak is az ideje! -megpuszilom az arcát, miután már nem a karjában tartott, hanem a saját lábamon álltam..

×××

Karácsony hajnala van. Készülődés a vendégek fogadására és a vacsorára. Vagyis így terveztük el az évünket, de ezek szerint kettesben leszünk. A hasamban rúgdosódást éreztem, ami rettenetesen fájt. Egy pillanatra megakadt a lélegzetem is a fájdalomtól, majd leültem.

-Eun Ji! -kiáltotta kétségbeesetten, ahogy felém sietett.

-Jól vagyok, ne aggódj! -mély levegőt veszek és kifújom.

Ezt teszem folyamatosan, de a fájdalom egyre erősödik. Már a könnyeimmel küzdök!

-Azonnal beviszlek a kórházba!! -felegyenesedett, majd közelebb hajolt hozzám.

Térd hajlatomra és a hátamra fogott és szorosan magához ölelve ültetett be az autójába. Gyorsan megkerülte a járművet és beült a volán mögé. Elindította a motort és elindultunk a kórház felé.

×××

Egyik percben még erős fájdalmat éreztem, a másikban viszont már a gyermekemet tartom karjaimban.

-Gratulálok az anyának és az apának! -mosolyogva nézett ránk a nővér.

A holmikat összepakolva fogta magához és indult ki a szobából. Persze a doktorúr belépett, kezében a rengeteg papírral és felénk pillantott.

-Hogy érzi magát?? -kérdezte..

-Remekül! -örömmel feleltem.

-Ennek igazán örülök! A kislány is jól érzi magát?? -vetett egy pillantást az alvó leánykára.-Ez esetben remek hírem van önök számára! A kislány makk egészségesen jött a világra, de még korai lenne a távozásuk! De most kegyelmet adok és menjenek haza! Kellemes Ünnepeket kívánok a családnak! -kissé meghajolt és elment.

-Annyira boldog vagyok! Lányunk lett! -örömébe mindjárt elsírja magát.

-Hihetetlennek tűnik, de nem az!-nyugtatom, majd a karjai közé fogja és ringatni kezdte.

-Mi a neve a kislánynak?? -érdeklődött a még bent tartózkodó nővérke.

-Min Ji! -vágtuk rá egyszerre Jinnel, majd egymásra néztünk.

-Gyönyörű név! -mosolygott és kettesben hagyott minket a picivel együtt.

-Üdv a családba Kim Min Ji! -gyermeke arcára pillantva olvadozott.

[[ Nagyon szépen köszönöm, hogy elolvastátok a depressziónak induló könyvemet, aminek nagyon hálás vagyok! 3,36K olvasó látogatta a könyvemet, amit hihetetlennek találtam és elképesztően ugrottak az olvasók száma hétről-hétre! Egy hatalmas tapsot megérdemeltek! 👏👏 😃
Szeretnék, nagyon sok Boldog Karácsonyt kívánni és sikerekben, békessékben és örömökben gazdag Újévet kívánni mindenkinek! 🎄🎆 ]]