Reggel akaratlanul ébredtem... De még mindig hihetetlenül! Semmi nem ébresztett és senki. A lábaimat ledobtam a földre, lassan nyújtózkodva kelek ki az ágyból! Az összeborzolt hajamat kifésültem és felgumiztam, ahogy szoktam..

-Ma végre semmi nem keltett! -motyogtam magam elé...

Boldogan hagytam el a szobát és lépkedtem a konyha irányába.. A reggeli már az asztalon állt, de Jin sehol! Körbenéztem, hátha nem akar megijeszteni, de... Nam jelent meg! Kifújtam a levegőmet és asztalhoz ültem, az illat valami mennyei, ami a felszállt gőzzel áradt..

-Vajon ki készítette??-kérdőn néztem a kész reggelire...

-Jó étvágyat! -kívánta egy hang, amitől megugrottam és felé pillantottam...

A konyhapult mögött állt széles mosollyal.. A fejemet visszarántottam és megköszörültem a torkomat és egy szót sem szóltam... Ellépdelt a konyhapulttól és felém sétált. Mellém érve leguggolt és arcomat kezdte fürkészni..

-Hogy aludtál?? -kérdezte lágyan...

-Remekül, de... Lenne egy kérdésem!-fordultam felé..

-Mondd!-kérte értetlenül nézve arcomat..

-... Felejtsd el! -legyintettem és az asztal felé fordultam, de a kezemet elkapva fordított vissza magával szembe...

-Én viszont tudni szeretném! Oszd meg velem! -kérlelte..

-Kérem, engedjen el!!-rángattam a kezem..

Engedelmesen elengedett.. Felegyenesedett és velem szembe ült.. Kirázott a hideg, ahogy rám emelte tekintetét..

-Ma estére van egy kis elintézni valóm! -enni kezdte reggelijét...

-... Nekem is.. Akadt valami!! -megköszörültem torkomat és elővettem az evőeszközt az asztalról...

-..Értem! -suttogva bólintott...

Idegesen ültem és kezdtem kényelmetlenül érezni magam... Csak néztem magam elé és ettem...

×××

Kezdett esteledni az idő és tényleg el kellett mennem! Hiszen, meghívót kaptam a barátnőm eljegyzési party-jára! Így gyorsan alaposan körbejártam a házat, hátha nem tartózkodik már itt!! Szerencsémre nem láttam, így visszasétáltam a szobába és a szekrénybe kutatva pillantottam meg egy gyönyörűszép ruhát!

Kivettem és valami cetli hullott ki belőle, amiért érte hajoltam...

"Egyszer látni szeretném gyermekemet ebben a ruhában, amit régóta őrzök!! Én egyetlen Eun Ji-m! Annyira sajnálom!! Szeretettel: Anya"

-Tehát régen anyáé volt?? -a ruhára néztem, ami tényleg meseszép darab és magamhoz vettem...

Levettem az előzőeket és felvettem! A tükörbe néztem és mintha nem magamat látnám! A hajamat is kifésültem és felvettem egy cipőt, ami egy picit magasított volt.. Ahogy kifésültem magam, úgy a hajam göndörebb lett...

-Hogy nézek ki?? -a tükörbe pillantva nézem magamat...-Lassan indulnom kell! -gyors léptekkel indultam le a lépcsőn és kiléptem a házból...

A telefonom megcsörrent, amit gyorsan felvettem...

-Igen??-szóltam bele...

-Eun Ji!! Későn érek sajnos haza! Légy jó és vigyázz magadra!! ..

Ezzel le is tette a telefont és semmi választ nem hagyott... Ez szép!! ... Gyorsra vettem tempómat és az étterem elé érve vettem észre, hogy már ott vannak!

-Neee...-futásnak eredtem...

Beléptem az étterembe és mindenki éljenzett...

-Hol voltál ennyi ideig??-kérdezte mosolyogva a barátnőm...

-Ahw.. Ne is kérdezd!! -fújtam ki magam...

-Gyere!! Már mindenki rád vár! ..-hívott beljebb...

Beljebb lépkedtem és megpillantotta a pultnál az úrfit, vagyis... Jint, egy lánnyal csevegni... Nagyot nyeltem és próbáltam nem kitűnni...

×××

Egyre jobban kezdett mindenki jobban felrázódni és a zene is egyre hangosabbá vált, és szerencsémre nem sikerült észrevetetnem magam, amíg... Amíg bele nem botlottam.. Megfordultam hirtelen, de kezemen fogott és visszafordított magával szembe...

-Mit keresel itt??-mondtuk egyszerre..

-Engem meghívott a barátnőm, hát önt??-kérdeztem..

-Ha kérhetlek, akkor tegezz!! Engem viszont az unokaöcsém hívott! ...

-Ohh, hááát... -nyújtottam el mondatomat...

-Nézd! Nem maradhatsz itt sokáig! -nézett el oldalra...

-De... Miért?? -kérdőn fürkésztem arcát, majd felém pillantott...

-Ne kérdezz csak tedd azt, amit mondok!-suttogta, majd elkapta a kezemet és magával húzott..

Sok kérdő szempár figyelt, ahogy rángat maga után valami felé...

-Jin, mit csi...-elengedte a kezem...

-Amíg nem vesznek észre! Menj! -a végét halkabban mondta...

-Nem értem, mégis miért mennék??-vontam kérdőre..

-Mert én azt mondom!!-emelte fel a hangját, amitől egy lépést teszek hátra...

-... El is felejtetted, hogy nem vagyok már egy cseléd??-vontam kérdőre...

-Nem felejtettem el, amit mondtam, de...-már léptekre lettünk figyelmesek...

-Ohh, hát itt vagytok?? Gyertek!! Már Kyra és SeoJi rátok vár!! -jöttek felénk ketten...

-Egy pillanat és megyünk! -kiáltotta feléjük, de hiába...

-Mire vártok?? Gyertek!! -sürgették a türelmünket...

Megfordult és elindult velem együtt, hiszen ismét megfogta, de ezentúl a csuklómat... Ráadásul megszorította!

-Mi lenne, ha gyengéden fognád meg!! Fáj!! -kiáltottam rá...

Idegesen felém fordult és elrántotta a kezét...

-Látható távolságban legyél!! Ne állj szóba ismeretlenekkel!!-parancsnak hangzott az egész jelenete...

Megfordult és elment... Ismételten! Szúrós szemekkel nézek felé, ahogy a távolodó alakját vizslatom...

-Valami gond van??-kérdezte egy hang, majd felé fordulok...

-Oh, nincs semmi!-nyugtattam az ismeretlen személyt...

-Ugyan!! Átlátok rajtad és tele vagy feszültséggel! -ivott poharába..

-Félre érti a dolgot! Nem vagyok feszült!! -tiltakoztam...

-Az a csávó... A barátod??-kérdezte...

-Nem!! Csak egy ismerős, aki igen szeret parancsokat osztogatni!!-erre a kijelentésre nyomban feldühödtem...

-Ajjajj, az problémás!! -kortyolt ismét a pohárba..

-Inkább megyek és leülök valahova!! -elindultam egy irányba és próbáltam helyet keresni..

Épp kapóra jött a pultnál való ülöke, ahová letettem magam és csak néztem a szórakozó emberkéket...

-Szolgálhatok valamivel??-kérdezte egy hang, de nem igazán figyeltem..-Hahóó!! -kezét intette előttem...

-Huhh??-felé nézek...

-Adhatok valamit??-kérdezte...

-Ohh, háát... Szeretnék ... Két üveg erős italt!!

-Nem lesz az kicsit túlzás??-kérdezte...

-Nem! -válaszoltam...

-Ahogy óhajtja! -elfordult és átnyújtotta az rendelt italt és az egyiket megbontottam, majd egy kortyot ittam belőle, de a torkomat elkezdte marni, amitől köhögnöm kellett...

De nem érdekelt!! Ezt én ma megiszom!! Ha kell, azt is elfelejtem, hogyan vált belőlem cseléd!!