Reggel fárasztóan ébredtem... Annyira nem volt kedvem semmihez!! Olyan érzésem van, mintha én lennék a központban és minden szem csak rám szegeződne, amint egyre beljebb haladok a konyhába...

-Az úrnő hívatja magát!! -szólt az egyik alkalmazott...

-E-engem??-kérdeztem zavartan...

-Hát ki mást??-kérdezte feljapva a vizet...

Bólintottam egyet, majd kifáradtam és indultam az úrnőm szobája felé... Már előre remegtek a lábaim, és csak a legrosszabbra tudtam gondolni...

{{Jin szemszöge}}

-Jó reggelt úrfi! -köszöntött az egyik cselédem... 

Ahw... Ez az úrfi szó kezd teljesen az agyamra menni! De nem baj, majd egyszer! ... Csak sétálok ki a házból egyenest SeungHyun lakásához, hogy elhozzam onnan azt, ami az enyém! Igazából már mióta ezt tervezem, de még nem hajtottam végre, de most már nem váratom meg!

-Hol van az anyám?? -kérdeztem...

-Kint az udvaron! -válaszolta szelíden...

-Köszönöm! -igyekeztem az anyám felé venni az irányt, de ő épp egy emberrel beszél, aki igen ismerős volt...

De egyáltalán nem érdekel, inkább fogtam magam és elindultam az autómért, beszálltam és indítottam a motorját, majd egyenesen hajtottam is a nem kívánatos személy házába...

×××

Megérkezve kerestem a cselédemet a lakásában, mivelhogy nem tartózkodott itthon! 

-Így könnyű befogni! -suttogtam magam elé nézve, miközben szemeimmel kerestem...

-Erre parancsoljon, uram!-irányított a cselédje...-Szolgálhatok valamivel??-kérdezte...

-Inkább azt mond meg, hol találom az egyik nemrégen hozzátok kerülő cselédet!-felvontam szemöldökömet, mire lefagyva nézett rám...

-Mi ügyben keresi??-kérdezte...

-Halljam! Hol találom? -kérdeztem már mérgelődve..

-Az első emeleten tartózkodik! -válaszolt...

-Köszönöm! -megfordulva indultam fel az emeletre, ahogy elmondta... 

Pff... Mi ügyben keresem a cselédemet?? Mi köze van?? Az én cselédem és vissza is fog térni!! ... 

{{Eun Ji szemszöge}}

A szobámba ülve próbálok gondolkodni... Amit mondott az úrnőm... Egyszerűen nem bírom felfogni, mégis miért keveredhettem ebbe a dologba??

-Ha még egyszer meglátom, hogy maga és a fiam egybefonódik, nem állok jót magamért! Ez egy munkahely, nem pedig egy...

Ahw... Most inkább koncentrálnom kell a munkámra és a nem a testi kapcsolatokon kéne belecsöppennem! ... Feszülten indulok meg az ajtó felé, ami egyenesen a nappali helyiségébe vonszol... Lenyomtam a kilincset és egy nem várt személyt pillantottam meg az ajtó előtt, már kopogtatni akart kezekkel... Lefagytam... Ahogy ő is! ...

-Ú-úrfi?? ... Mit keres maga i...??-kérdeztem...

-Nem tartozóm magyarázattal egy cselédnek! ... Inkább fogd magad és gyere! -megfordult és a lépcső felé vette magát...

Én egy lépést sem tettem... Ezt hamar észre is vette és a fejét felém fordítva nézett mérges szemekkel...

-Tanítsalak meg járni is, vagy jössz magadtól?? -kérdezte felvont szemöldökkel...

Egy nagyot nyelve indultam meg utána... Mellé érkezve kapta el kezem és magával húzott...

-Engedjen el! ...-ficánkoltam...

-Te hozzám tartozol, nem pedig SeungHyunhoz! ... -mérgelődve indult meg ki a lakásból engem is magával vonszolva...

×××

Megérkeztünk a házához, aminek nem igazán örültem...

-Végre itthon! -sóhajtva állította le a motort...

-Tudja, hogy ezt
rablásnak minősül??-kérdeztem felé nézve...

-Ami az én tulajdonom, miért minősülne annak??-nézett felé felvont szemöldökkel...-Szálljunk ki! ...-utasította, majd kicsatolta az övét és már az ajtót is kinyitotta...-Talán segítsek kicsatolni??-kérdezte egy gúnyos mosollyal...

Nem válaszoltam, csak cselekedtem, majd kinyitottam az ajtót és rögtön elhagytam a járművet, majd sietősen elindulok a kapu felé...

-Hová mész??-kérdezte, majd nyomban elkapta a kezem és maga felé fordított...

-Nem csinálom ezt tovább!!-mondtam dühösen...

-Jó! ...-sóhajtott...-Figyelj! ... Beszéljük meg!!

-Mit kell megbeszélni?? Nem fogok túlórákat végig vinni, mert csak szívatni akar!! Felejtse el! ...-kijelentettem...

-A-azok a túlórák, azért voltak... Hogy... Közelebb kerülhessek hozzád! ...-válaszolt nyugodtabb hangnembe...

Csak nyeltem egy nagyot.. Kezdtem kétségbeesni, mégis mi történt vele?? Megfordultam, hogy elinduljak, de derekamnák fogva emelt fel és vitt be a házba, miközben a karjaiban vergődtem, hogy engedjen el! ...

-Cssst...-miután betértünk, lerakott és befogta a számat...-Csendes pihenő van! ... Már ezt is elfelejtetted??-kérdezte suttogva, majd elengedte a számat...

-Úrfii!!-könyörögtem...-Kérem, hagyja ezt abba!! ...-motyogtam...

-Fejezd be! És menj! ... 5 perc múlva hozd a teámat! ...-rám mosolygott és szemforgatva indultam meg a konyhába...

{{SeungHyun szemszöge}}

Kiválasztottam a megfelelő ruhát, amit ma rá fogok adni, hogy elvigyem egy vacsorára, vagy ami éppen kapóra jön! Gyorsan kifizettem, majd indultam is sietősen vissza... Már várom a ma estét!! Lehet, hogy meg fog lepődni, de nem bánom! Szeretném a ma estét vele tölteni!! Mindent megteszek, hogy remekül érezze magát!! ...

×××

Már haza is értem, az autóból is kiszálltam, de a ruhát ott is hagytam... A lakásba is beértem nagy örömmel, majd keresgélni kezdtem Eun Jit! ... Már mindent bejártam, de sehol nem találtam...

-Sooyeon??-állítottam meg a velem szembejövő leányt...

-Igen, uram??-felém fordult, majd meghajolt...

-Nem láttad Eun Jit??-kérdeztem kétségbeesetten...

-... Az újjoncot?? Elment! Az úrfival! -válaszolt...

-Elment?? ...-akadtam ki...-Mégis... Mikor??-kérdeztem tovább...

-1 vagy 2 órával ezelőtt!! Se szó, se beszéd elment! ...-válaszolt...

-Köszönöm!! ...-bólintottam és már kezdtem dühösebb lenni...

Elvitte magával az a... Beléptem a szobámba és próbáltam megnyugodni, de ez egyre erősebbé vált... Idegesen megfogtam valamit és eldobtam... A tükrömet érte és eltört... Majd mélyen belenéztem és még akkor sem nyugodtam meg...

{{Eun Ji szemszöge}}

Ahw... Ismételten itt vagyok és csak várom a szidásokat, amik úgy hiányoztak!! A konyhában tevékenykedtem, ahigy szoktam, majd mehettem ismételten az úrfihoz, hogy elvihessem a számára elkészült teáját! ...

Mikor lesz ennek vége??