Nemsokára befejezzük az ételünket, amit úgy imádok lassan enni, hogy azzal idegesítem azt a bizonyos személyt, hát valami élvezet!

-Mi lenne, ha nem bámulnál és csak ennéd?? -kérdezte mérgelődve...

-Talán elfelejtette az úrfi, hogy nem parancsolhat nekem?? -kérdeztem felvont szemöldökkel...

-Igazán?? Akkor miért szólítasz még mindig úrfinak??-kérdezte evőeszközét félretéve, hogy szabad kezeire támaszkodva hajoljon felém...

Ez a bizonyos mozdulatok, bevállnak??

-... Minek nevezzem az urat?? -kezdett már az idegeimen táncolni...

-Hmm... Azt csak te tudod! -suttogta, majd visszatért a leveséhez, majd ismételten kezébe vette evőpálcáját és ismét enni kezdte... 

Ahw... Az egész beszélgetéstől elment az étvágyam és csak félretoltam az ebédemet! Kérdőn felvonta ismét a szemöldökét és értetlen fejet vágva nézett rám...

-Most meg mi a fene bajod van?? -kérdezte, miután lenyelte megrágott falatját...

-Ne haragudjon! Ideje lenne indulnom! ... Minden jót!-feláltam és meghajolva elindultam egy irányba!

Vissza se néztem, csak mentem előre és próbáltam elterelni a gondolatomat! Istenem, hogy én folyton visszagondolok azokra a pillanatokra, ami igazán kellemetlen helyzet volt?? ... 

  ××× 

Ismételten a szabadnapomon betértem a munkahelyemre! Újra a szoros kötényben és a cseléd ruhámban mászkálok ide-oda és viszem is meg hozom is a teát és az éppen feltűnő kis rágcsákat a kezemben lévő tálcán elhelyezve... Az úrnőmet is lerendeztem, ahogy az urat is, már csak egy személy maradt, és az nem más, mint az úrfi! Visszatértem a konyhába, hogy a kérését teljesítve kaptam fel a tálcára lévő vacsoráját, amit úgy imád hamarabb megenni, mint 7 óra! Sietősen indultam meg felé, nehogy késésben legyek! ... Egy gondba ütköztem, mégpedig a lépcső! Nehéz tárgyat végig cipelni a lépcsőn elég kihívást jelentett mindig is számomra, de ezt az akadályt is legyőzöm, addig élek is! ... Lassan haladtam fel az emeletre, majd a szobája felé lépdeltem és próbáltam nem elejteni... Kopogtattam, majd kinyitottam az ajtót szép lassan, majd ismételten erősen megfogva a tálcát haladtam egyenesen be, de amint az ablakban álló személyre pillantottam, megakadt a szemem egy valamin! Pólója a földön heverve, miközben az ablakban ácsorgott, behúzott függönyökkel! Meglepett a látvány, de próbáltam nem ezzel foglalkozni, hanem szépen egyenesen elindultam az asztala felé, majd lehelyeztem! Amint felegyenesedtem, mögöttem állt és a kezemet elkapva fordított maga felé...

-Kérem, eresszen el!-ijedtem meg és könyörögtem a "szabadságomért"...

-Máris, de előtte beszélhetünk? -kérdezte kétségbeesetten...

Kérdőn és még mindig ijedt szemekkel néztem rá, majd nemsokkal később el is engedi a kezemet, de akkor már a falhoz vagyok szorítva és teljes testével hozzám simul...

-M-mit akar csinálni?? -kérdeztem már megremegve az egész cselekedetétől....

-Miért teszed ezt velem?? -kérdezte halkítva hangján...

-...M-mégis mit, úrfi??-értetlenül néztem mélyen a sötét szemeibe...

-Hát ezt! -nagyot nyelve esett kétségbe, miközben arcomat fürkészve nézett el rajtam...-Teljesen megbolondítasz és csakis rád vágyom! -hangja halkulni kezdett, ami már suttogásba ment, miközben bal kezével arcomhoz ért...

-Kérem, engedjen el! -hangom is beleremegett...

-Nyugodj meg, kérlek! ... Nem bántani akarlak, csak megvédeni!-bal kezét a kezemhez vezette, majd az én bal kezemet elkapva helyezi a csupasz felsőtestére, vagyis az oldalára...

Kezemet hirtelen elrántottam, nem akarom megérinteni semmijét sem! Persze kérdőn meredt rám, majd egy mozdulattal arcát közelebb hozta az enyémhez és már ajkaimnál éreztem meleg leheletét, de csak mocorogtam... 

-Kérlek, ne félj tőlem! --suttogta...

-Ne tegye ezt, kérem! -könyörögtem...

Lassan közeledett arcával és már teljesen az ajkamhoz tapadt, amitől mozgolódni kezdtem, de a kezemet a falhoz nyomta ugyan, de nem szorította meg... Mozgatni kezdte ajkát, de én csak a szája szélére haraptam, hogy engedjen el! Úgy is lett! Elkapta a fejét és lehangolódva nézett a szemembe...

-Igazán sajnálom! -elengedte a kezemet is és hátrált egy-két lépést..

-...Khm...-megköszörültem a torkomat és teljesen a földre szegeztem a tekintetem...-Jó étvágyat! -megfordultam és elindultam ki a szobájából!

Nem akarom, hogy hozzám érjenek! Nem akarom újra leteperten érezni magam! Semmit sem akarok, ami köze van a nemi vágyakhoz, csak egy rendes életre vágyom! Úgy látszik én vagyok a csavarhúzó és ők a csavarok! Vicces gondolat, de sajnos ez az igazság! 

   ××× 

Ahw... Már a Nap is lemenőben van, így a kis helyiségemben próbálok rendet tartani, hogy már holnap ne ezen agyalva induljak meg a munkába... Csak sóhajozom, miközben térdelve üldögélek a szekrény előtt és csak próbálok tisztaságot tartani benne... Minden alvás előtt muszáj vagyok ezt megcsinálni, mert ettől megnyugszom! 

-Ahw...-egy pár percre felnéztem és az éppen az ajtó alóli résen való fény után nézve gondoltam bele egyes helyzetekbe...-Ha majd egyszer nem leszek többé cselédlány... Minden más lenne! ...-motyogtam magam előtt...

A Hold fénye is átvilágított az ablakon keresztül... Lassan befejeztem dolgom és még mindig a cseléd ruhámban vagyok, később már az ablak felé sétálok, miközben az ablak tárva nyitva volt... Kinéztem rajta, majd a kezemet a párkányra helyezve próbálok megkapaszkodni... Majd megpillantom az első hullócsillagot, ami éppen az ablakom előtt távozott... 

Gyerünk kislány! Képes vagy rá!

Lehunytam a szemem és összekulcsoltam a kezemet, majd egy nagy levegőt vettem és kívánni kezdtem! ... A bent tartott levegőmet lassan fújtam ki, miután a gondolataim kimondták kívánságukat! Amit én szeretnék, az nem más, mint: Bárcsak szabad lehetnék! !