Magához rántott mérgében...

-Hol voltál?? Utoljára kérdezem! ...-tette fel kérdését...

-Engedjen el, e-ez fá-áj! ...-erőlködtem...

-... Az orvosnál voltunk!-válaszoltam...

-Miért??-kérdezte...

Nem válaszoltam, csak elé tartottam sérült kezeimet...

-Boldog??-kérdeztem gúnyosan...

Majd leléptem onnan! Nem érdekel semmj, csak hagyjon végre dolgozni!

×××

Jó napot kívánok a kedves nézőknek! Ma elég nagy hírrel fogadjuk önöket! Ma érkezik hozzánk egy együttes, ami ezrek szíveit hódítják még a mai nap is! Nem más, mint a Shinwa!

-Shinwa?? Itt lesz... Nálunk??-gondolataim örömbe fogtak...

Mindig is nagyon imádom a dalaikat! De sajnos még egyetlen egy koncertjükön sem voltam még! De... Elszeretnék menni a mai koncertre! ...

-Ott a helyed, Eun Ji! ...-bíztatott a társam...

-Neem! Hiszen... Tudod, hogy túlórázom! ...-válaszoltam lehangolva...

-Kérj szabadnapot! -javasolta...

-Nem lehet! Dolgoznom kell! ...-nyafogtam...

-Ez nem egyszeri alkalom! ... Ráadásul most sorsolják ki az utolsó pár jegyet! ... Telefonálj! ...

... Igaza van! Gyorsan felkaptam mobilom és a képernyőn megjelenített telefonszámot kezdtem tárcsázni... Percekkel később már fel is vették! ... Megremegtek a lábaim is...

-Sajnálom, minden jegy elkelt! ...-ledöbbenve távolítottam el a készüléket a fülemtől és végig csak egy pontot néztem...

Kinyomtam mobilom és az asztalra helyeztem...

-Minden jegy elkelt! ...-mondtam ki lehangolva...

×××

Letörve és lehangolva folytattam munkámat... Port töröltem le a szokásosnál és rendet pakoltam az amúgy renddel teli szekrényt... A külvilágot is kizártam... Annyira hülye voltam, hogy nem hívtam hamarabb! ... A Nap is lemenőben volt már, amikor is a lépcsőn sétáltam le...

-Csakhogy megtaláltalak!-állt meg előttem az úrfi...

-Mit szeretne??-kérdeztem érdektelenül...

-Öltözz fel valami szebb ruhába, majd gyere velem! ...-utasította...

-Ha ez egy újabb játék, amit űzni szeretne, rögtön felejtse el! ...-reagáltam...

-Nyugodj már meg és teljesítsd! Itt várlak! ...-utasította...

Megfordultam és lassan igyekeztem a szobám irányába...

-Ennél lassabban nem tudsz menni??-kérdezte gúnyolódva...

Szemforgatva léptem beljebb a szobámba... Rögtön a szekrényemnek estem..

-Mégis milyen 'szép' ruhát vegyek magamra??-kérdeztem...

Idegesen megfogtam hajam és tépegetni kezdtem, miközben megfordultam és az ágyamon hevert egy vadiúj ruha... Csillogott a sok dísztől!

-Ez... Meseszép! De, hogy kerül ez ide??-értetlenkedve nézek rá, majd felpróbálom...

A tükörhöz sétáltam... Megnézegettem magam benne, de csak ámuldoztam... Hajamat felkötöttem, hogy ne lógjon a szemembe...

-Igyekezz már! -sietetett az úrfi...

Egyetlen egy szót sem szóltam... Kiléptem a szobámból és le a lépcsőn..

-Nos... Indulhatunk??-kérdezte...

-De, hova akar engem vinni??-kérdeztem értetlenül...

-Majd meglátod! Gyere már! -kapott a kezem után...

-Neem!-elhúzódtam tőle...-Amíg el nem árulja, mit tervez!?!...

-Ez egy meglepetés!-vágta rá...

×××

Meg is érkeztünk! ... Be jutottunk egy ismeretlen helyre! Csak néztem körbe, hogy hol lehetünk, de mikor a színpadra néztem, láttam maga az együttest! Shinwa! ...

-Ez egy valóra vált álom! ...-ugrándoztam magamba...

-Jó szórakozást! ...-kívánta és már el is ment...

-Mi?? -néztem felé hirtelen, de már csak hűlt helyét lehetett látni...

Nagyot nyelve fordultam a színpad felé, majd pár lépéssel előrébb léptem... Már teljesen a színpadhoz értem és csak néztem közelebbről a koncertező Shinwa bandát! ... 

-Most már magamra maradtam! -magam előtt motyogtam...

Körbenéztem, hátha meglátom az úrfit, de a sok közönségtől semmit sem lehetett látni! Balra néztem és egy lépést tettem meg, de elkapta valaki hirtelen a karom, amitől megijedtem... Felé néztem, hát meg vagyok lepve!

-Jun?? ...-néztem rá...

-Reméltem, hogy itt talállak! ...-mosolyogva engedte el a karom és megállt előttem..-Csinos vagy! ..

-Tessék?-kérdeztem szinte ordítva, mivel a nagy és kíváló zene hangos volt..

Közelebb hajolt és a fülembe mondta...

-Csinos vagy!

-Köszönöm! -mosolyodtam el...

-Megiszunk egy teát? -kérdezte..

-Természetesen! -megfogta a kezem, miközben elindultunk valami útvonalt keresve, hogy kitaláljunk...

×××

Végig a kezemet fogva sétáltunk ki a nagy kapun... Egészen egy közeli Bárhoz imdultunk, amikor oldalra pillantottam fejemet és megláttam az úrfit társalogni... Már megint részegesen nézett ki! ...

-Ülj le, addig elmegyek az italokért! Megleszel??-kérdezte aggódó tekintettel...

Bólogattam felé nézve és mosolygással nyugtattam... Mosolyogni kezdett ő is...

-Sietek vissza!-nézett mélyen a szemembe, majd elment...

Csak nézelődtem a kínálatok közül...

-Ahw... Miért egy drága helyre hoztál Jun??-kérdeztem magam előtt motyogva...

Hallom lépéseit közelebb jönni felém, amitől megrémisztett!

-Szia szépségem! -hajamhoz nyúlt és cirógatni kezdte...

Tiltakozni kezdtem, de ezen csak nevettek... Feléjük néztem, de nem láttam közöttük az úrfit...

-Hagyjanak békén! -kiáltottam rájuk...

-Ooh, nézzétek! Harapós a kicsike! De majd megszelidítem!-nyakamhoz kezdett közelebb hajolni, de valaki hirtelen leállította...

-Fejezd be Hyuk!-mérgesen nézett rá az úrfi...

-Mert mi lesz??-kezdte a maga nótáját...

Megütötte az úrfi, majd az említett személy az orrát fogta, ami vérezni kezdett...

-Ez! ...-kezdte elveszíteni a hidegvérét a társa és idegből támadott az úrfira, aki nem hagyta magát...

-Mégis mit akarsz az én kiszemeltemtől??-kérdezte 'Hyuk' (?) az úrfitól...

-Állj le! Ő nem a kiszemelted, hanem a cseléd! -ez nekem rosszul esett...

Még mindig csak ezt a szót ismeri?? ... Felém fordult az úrfi, közelebb lépett és karomnál fogva elrángatott ki az üzletből...

×××

Egy buszmegállóhoz érve kaptam ki karom a kezéből...

-Engedjen már el!-idegesen rántottam el...

-Mi a fenét kerestél ott?? Miért nem bírsz egyhelyben maradni???-kérdezte idegesen...

-Mi volt ez??-kérdeztem visszavágva...

-... Mi-mi volt??-nézett meglepődve...

-Van nevem is, ha nem tudná úrfi! ...-kezdtem dühösebb lenni...

-Igen! Egy cseléd vagy! És ahogy mondtam, az is maradsz! -szíven ütött a mondata...-Örülhetsz, hogy megmentettem a bőröd! ... Különben már rég a lábánál dorombolnál! ...-visszafogottan mondta...

Egy Cselédlány! ... Örök életre?? ... Jelentéktelen személy??

Megfordult és elindult egy irányba...

-Héé! ... Hova megy??-kérdeztem utánna kiabálva...

-Haza! ... -felém fordította a fejét...-Neked viszont jó éjszakát!-visszafordult és elment...

-Várj! ... Nem hagyhat itt! ... Úrfiii!!-utánna kezdtem lépkedni...

Miután elértem, futásnak eredt! Persze, kiabálhattam utánna, de semmi! ... Nem is hederített rám! ...

Egy jelentéktelen Cselédlány vagy!